Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-10
forradalom óta eltelt időszakban folyamatosan az unió felé haladt. Előbb gazdaságát közelítette a nyugati normákhoz, majd a magyarosztrák határt lezáró drótkerítés átvágásával ténylegesen is utat nyitott az európai fejlődés előtt. Az április 12i népszavazáson magán ak a magyar népnek kell kimondania: amiért '56ban a vérünket adtuk, most végre megvalósul. Habsburg Ottónak, a Páneurópai Unió elnökének szavai ezek, aki a közelgő uniós népszavazás kapcsán munkatársunknak, Barcs Endrének nyilatkozott. Elnök úr, ön vala mennyi előadásában kiemeli, hogy a magyar ázsiai nép. Minthogy több mint ezer éve élünk itt, a Kárpátmedencében, van ennek még jelentősége? - Nagyon is van. Két szempontból. Először is, nemcsak mi, magyarok jöttünk Ázsiából, hanem számos más, nálunk nagy obb és erősebb nép is. És kérdem én: hol vannak ezek a népek? Elsodorta őket a történelem. Mi meg itt vagyunk, annak ellenére, hogy őseink huzatos helyre költöztek, valamennyi háború kelet felől és nyugat felől áthaladt rajtunk, tizedelve sorainkat. A tatá rjárás után németeket és franciákat kellett IV. Bélának betelepítenie a kipusztított területekre. És ők megragadtak itt, magyarrá váltak. Látja, én is azt mondom nagy hevületemben, hogy mi, magyarok Ázsiából jöttünk, pedig egyik ősöm sem onnan jött, és tal án magának sincsenek ilyen ősei, mégis mind a ketten magyarnak valljuk magunkat. Mert a magyar aszszimiláló nép. Képes mindenkit magába olvasztani és magyarrá formálni. Ez a tulajdonság rendkívül fontos az unióban, az érdekérvényesítéshez elengedhetetlen. A másik a nyelv, az ősi finnugor nyelv, amelyet sikerült megőriznünk, és amelyre az unióban sokkal nagyobb szükség lesz, mint azt némelyek gondolják. Az uniónak ugyanis mihamarabb nyitnia kell Ázsia, a TávolKelet felé, ezért is fontos a magunkban megőrzöt t ázsiai múltunk, hiszen sokkal jobban szót fogunk érteni az ottani népekkel, mint más európai nemzetek. Gondolja, hogy a közeljövőben ennyire megnövekszik ennek a területnek a politikai súlya? - Feltétlenül. Hosszú életem során azt tapasztaltam, hogy a nagyhatalmaknak ugyanolyan életük van, akár az embernek. Születnek, felnőnek, megerősödnek, elmúlnak. Az Egyesült Államok most van fejlődésének csúcspontján, innen - akár tetszik, akár nem - a lassú vagy gyors (ezt nem tudhatjuk) hanyatlás következik, és más országok - mindenekelőtt Ázsiában és DélAmerikában - kezdenek megerősödni. Erre a nyelvi eltolódás is figyelmeztet: jelenleg még az angol a világnyelv, de nemsokára az USA öt államában nem az angol, hanem a spanyol lesz a hivatalos nyelv. Azok számoln ak jól a jövővel, akik az unióba lépve az angol mellett - mondjuk - japánul tanulnak. A nyelvtudás mellett értenünk kell az európai diplomácia és bürokrácia nyelvezetét, olyan magyar politikusokra és szakemberekre van hát szükség, akik jól eligazodnak az uniós törvényhozás útvesztőiben. Lesz erre elegendő alkalmas "káderünk"? - Meg vagyok győződve arról, hogy igen. Akikkel az Európai Parlamentben találkoztam az utóbbi több mint huszonöt esztendőben, jól képzett, európai módon gondolkodó politikusok voltak mindanynyian. Még véletlenül sem akadt közöttük, aki azért fordult volna ott meg, hogy a szocializmust dicsőítse. Ha másképp nem, hát a négyszemközti beszélgetések során mindig kiderült, hogy a nyugateurópai demokráciák felé húz a szívük. Nem lepődtem me g, hiszen jól ismerem a magyar népet, tudom, milyen tehetséges. Ám kollégáim csodálkozásuknak adtak hangot, hogy egy kommunista országból érkező politikus milyen európai módon képes látni a helyzetet, és helyzetértékelése sokszor még a miénkénél is jobb, m ert más szemszögből, "kívülről" élesebben rálátott az adott problémára. Azóta is azt tapasztalom, hogy a magyar politikusoknak sikerül idehaza hagyniuk a pártproblémákat, és az unióban egységesen, hazájuk érdekét szolgálva lépnek fel. Ezt a magatartást kel l továbbra is tanúsítani, megőrizve a magyar jelleget, ekképpen támogatni vagy - ha kell - kritizálni az EU lépéseit. Éppen ez az, a szuverenitás, amit sokan úgy féltenek, főleg vidéken. Sajnos mindenféle tájékoztatás ellenére számosan gondolják úgy, hog y fel kell adnunk magyarságunkat az unióban. Nem tudni, min alapul ez a félelem, de érzékelhető.
