Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-01
Az előadó a néhány éve megjelent "szülőföldantológiából" választ ott szemelvényeket, majd Balla D. Károly kritikájából idézett: "…a hitvallások és tanúságtételek ezen sokasága nemcsak megrendítő, hanem így, egymásra halmozódva egyszersmind riasztó is. (…) a versekből nem annyira a haza pozitív értelmezése, hanem a haza kínzó hiánya, nem annyira a szülőföld éltető ereje, hanem a szülőföld elvesztésének a rémképe, nem annyira az anyanyelv vagy a nemzeti értékek birtoklásának felemelő érzése, hanem inkább ezek megtartásának lehetetlensége sugárzik égető intenzitással." C sernicskó István a nyelvről, többen az irodalmi értékekről való Magyarországközpontú gondolkodásban centrum és periféria - más értelmezésben kelet és nyugat - szembenállását látják. Fekete J. József: "Riszálás megy az irodalmi focipályán" "Minden tartó san elnyomott csoport gondolkodása sérült. Ennek a lélektani axiómának a fényében szemlélve az irodalom és a kultúra kisebbségi körülmények közepette való fejlődését, eleve megkérdőjelezhetővé válik, mennyire releváns a kisebbséghez tartozók belső fölmérés e, értékelése, helyese az a mód, ahogy önnön irodalmuk esztétikai értékeiről és etikai vonatkozásairól tárgyalnak. Nem sérülte az a kánonképzés, amely a kisebbségi létkörülmények között születő irodalmi alkotásokat a centrum és a periféria viszonylatában kettős megítélésben láttatja? Ebben a viszonylatban, a központ és a peremvidék irodalmát megkülönböztető látásmódban milyen értékkategóriák jutnak döntő szerephez? Erkölcsietikai, etikaiszociális, vagy esztétikairetorikai ismérvek alapján ítélnek egyfe lől azok, akik a vakondtúrást bérces vonulatnak látják, illetve fordítva, akiknek szigora a periférián sarjadó alkotásokat eleve vadhajtásként éli meg?" "A centrum és periféria kérdésében ma is a sztereotípiák érvényesülnek. Végel László írta egy vagy tí z évvel ezelőtti esszéjében, hogy ha Újvidékről Budapestre utazik, akkor mindenki a vajdasági magyarság sorsáról faggatja, de senkit se érdekel, hogy például mi a véleménye a posztmodernről. Ennek kapcsán állapította meg Kibédi Varga Áron (Magyarmagyar kapcsolatok és az irodalom, Mikes International, 20012002. II. évf. 2. sz. 8. o.), hogy: "A Magyarországon kívül, de a Kárpátmedencén belül élő magyar értelmiségivel és íróval szemben az az elvárás, hogy szomorkodjék, hogy panaszkodjék, másról mint a kis ebbségi élet nyomoráról ne beszéljen és főleg pozitívumot ne mondjon, az már kimondottan botrány lenne." (…) "A magyarországi elvárásokat ezenkívül a központperiféria szociológiailag rendkívül érdekes problémája is jellemzi, egyrészt kulturális, másrész t társadalmi szinten. A központ dönt, a periféria pedig úgy érzi, hogy ezekbe a döntésekbe nem szólhat bele. Kulturális vonalon a magyar helyzet ebből a szempontból hasonlít a francia helyzetre. A francia kulturális élet Párizs, a magyar Budapestközpontú . Mindkét fővárosban úgy gondolják a kulturális vezetők, értelmiségiek és kritikusok, hogy az ő ízlésük mérvadó."" Pompéry Judit: Irodalomról szóle a nóta? "Európában az információ Nyugatról Keletre áramlik, és nem fordítva. A franciák pl. nem tudnak s zinte semmit a csehekről, magyarokról, mi viszont szintén alig tudunk valamit keleti szomszédainkról. Csak ez utóbbi senkinek nem tűnik fel, hisz számunkra Szerbia, Bulgária épp annyira "érdektelen", mint mi vagyunk, pl. az angoloknak." "Hasonló egyenáramjellegű a magyarmagyar kommunikáció: az anyaországtól a kisebbségek felé és nem fordítva. Ebben a fennállásban az erdélyiek, felvidékiek ütköznek meg azon, hogy az anyaország mennyire tájékozatlan felőlük. Hasonló vehemenciával bizonygatják határon túli honfitársaink, hogy az ő régiójuk mi mindenben előzte meg a mai Magyarországot, gótikus templomok csak a határon túl vannak, népi hagyományápolás, bizonyos nyelvi eredetiségek stb. Mindkét esetben ez egy ambivalens lelkiállapot, amely egyszerre hordozza ma gában a büszkeséget és a kisebbrendűségi érzést."
