Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-28
mind az újak, mind a régiek, vagyis az egész új unió számára. Mindenki olyan sokat fektetett már a bővítésbe, hogy elképzelni sem tudok bárkit vagy bármit, hogy ilyen közel a célhoz megakadályozná. A jövő héten minden bizonnyal jóváhagyja az Európa i Parlament, utána Athénban szándékosan történelmi díszletek között aláírjuk a szerződést, és folytatódhat a ratifikálás. Az új Európa a réginek az igazi értékeire épül. – Mégis felmerül a mostani belvitákban, hogy egy évvel halasztani kellene az újak felv ételét, a régiek addig rendet raknának a zilált uniós házban. Legutóbb egy francia szenátor vetette ezt fel. – Ez is tiszteletre méltó vélemény, de nem értek egyet vele. Semmi szükség bármilyen halasztásra, a legcsekélyebb haszna se volna. Csak távolabb to lódna az erősebb, egységesebb Európa megvalósulása, ami az egész bővítésnek az értelme. – De hát sokan azt is mondják, hogy az újak belépésével politikailag csak még daraboltabb, gazdaságilag pedig egyenesen gyengébb lesz az unió. – Nem értek ezzel egyet. A politikai egységnek az újak bizonyítottan hívei, és gyarapítják azt a tábort is, amely nem a tagállamközi, hanem a közösségi intézményeseket és eljárásokat erősítené az unióban. Az újak egyértelműen támogatják az egységesebb kül- és biztonságpolitikát i s, hogy Európa egységes pozíciókat foglaljon el a világpolitikában. Ami a gazdaságot illeti, egy nagyobb egységes piac, amely immár a világ legnagyobbja lesz, nem gyengülhet. Az újak belépése inkább segíthet kilendíteni Európát a világgazdasági lassulásból . – Azért a nyolcak levele vihart kavart, és többen az újak szemére hányták, hogy Amerika mellé álltak Európával szemben. – Először is, hogyan állhattak volna az európai álláspont mellé, amikor az nem létezett? Másodszor, nekik is joguk volt kifejteni a véleményüket a vitában. Persze jobb, ha az ilyesmi a kölcsönös tájékoztatatás, idejében történő egyeztetetés jegyében zajlik. Azt viszont megértem, hogy az új tagállamok lélektanilag kicsit közelebb állnak Amerikához, mint a régi NyugatEurópa. Túl ezen, számomra világos, hogy abszolút hiba, sőt végzetes hiba volna Európát az Amerikaellenesség jegyében újrafogalmazni, a földrés z egységét, önálló arculatát erre alapozni. Nagyon szoros atlanti kapcsolatok nélkül Európa sem fejlődhet. El kell kerülni, hogy bárki választani kényszerüljön európaisága és az Amerikához való stratégiai partnerség között. – Végül: milyen érzés volt egy n émet embernek, hogy őt bízták meg a keleti bővítés, Európa újraegyesítésének levezénylésével? – A biztosok az összeurópai szempontokat képviselik, elvben „nincs is” nemzetiségük. De hamar rádöbbentem, hogy Európa újraegyesítése azoknak a sebeknek a begyógy ítása is, amelyeket a múltban a németek által elkövetett szörnyű bűnök ejtettek. Egy németet nem kell külön emlékeztetni a történelmi és erkölcsi felelősségre, hiszen Keletés KözépEurópában is látja a bűnök nyomait és következményeit. Hálás vagyok, hogy soha senki nem hozta szóba nekem, és utalásokkal sem próbálta vitában érvként bevetni a német bűntudatot. Nem is volt rá szükség. Nem komplexust éreztem németként a bővítési biztos pozíciójában, hanem elkötelezettséget, most pedig, hogy a cél előtt állunk, elégedett lehetek. Sikerül néhány mély sebet begyógyítani. Talán még ennél is több, hogy sikerül gyakorlatban megtanulni a legfontosabb történelmi leckét: Európában csak az egység hozhat békét, szabadságot, fejlődést, igazságot és boldogulást. Az unió nem csak birkakvóta és támogatási pénz, ezek csupán segédeszközök. Az egységesülés arra szolgál, hogy minden európai ország minden polgára magabiztosan nézhessen a XXI. század még ismeretlen kihívásai elé, amelyekkel nemhogy a kisebb, a nagyobb államok sem tu dnának egyedül megbirkózni. S arra, hogy legalább ne kövessük el még egyszer a már ismert hibákat. Hogy soha többé ne kelljen a kisebb nemzeteknek félniük a nagyoktól, azoknak pedig egymástól. vissza
