Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-20
emlegették a törvényszéken. Parancsnokuk ug yanaz a Legija volt, akit most a zimonyi klán főembereként emlegetnek. A kormány ekkor kénytelenkelletlen belátta, hogy nincs hatalma az állami erőszakszervezetek felett. A vörössapkásokkal személyesen Djindjic egyezkedett kulai laktanyájukon. A belgrádi NIN című hetilap értesülései szerint Djindjic engedett a zsarolásnak, és beleegyezett abba, hogy Legija háborús bajtársa, Milorad Bracanovic a kormány a biztonsági hivatalának második embere legyen - ezzel a "maffia" első kézből tájékozódhatott a kormány t itkos szándékairól. Az alku átmeneti békét hozott, ám ez év januárjában Bracanovicot leváltották, és Legija rádöbbent arra, hogy könnyen a hágai vádlottak padján találhatja magát. Djindjic is egyre többet beszélt a maffiaellenes kormányprogramról, amit nyo matékosított Szerbia és Montenegró államközösségének megalakulása is. A Hágához való viszonyban ez az esemény új fejezetet nyitott. Kostunica államelnök távozása után az új államszövetség elnöke a montenegrói Svetozar Marovic lett; az alkotmány szerint ő d önt a hadsereg legérzékenyebb kérdéseiben. Hivatali eskütétele után közölte, hogy együttműködik Hágával. A tábornokokat, akik megtagadják a parancsot, megfosztja rangjuktól. Megváltozott a hadsereg főparancsnoki testületének összetétele is, és a MarovicDj ukanovicMicic triónak esze ágában sem lenne Kostunica politikáját folytatni. Ez nagy izgalmat okozott nemcsak a hadseregen, de a rendőrségen belül is. Két tűz között Ám a hágai törvényszék körüli összes ellentmondás is csak tünet, a jéghegy csúcsa. A vészjósló társadalmi feszültség gyökerei az október 5i "vértelen forradalomig" nyúlnak vissza. 2000. október 5e baljós éjszakája után a nemzetközi közvélemény azzal a reménnyel lélegzett fel, hogy Milosevicet megfosztották a hatalmától, s evvel lezárul t a Balkán történetének véres szakasza. Ám az eufória korai volt. A Milosevicellenes tömörülé sről már a győzelem napján kiderült, hogy erősen megosztott. Nemcsak a politikai vezetőkön múlott ez, hanem az október 5i fordulat jellegén is. Akkor nem- csak a tényleges változásokban reménykedő liberális demokraták meneteltek a tömegben, hanem a nacion alisták is, akik azért ábrándultak ki Milosevicből, mert négy háborút veszített el, s végül elveszítette a nemzet bölcsőjét, Kosovót is. És velük masíroztak a félkatonai szervezetek, a különleges rendőri egységek elégedetlen tagjai is, akik úgy érezték, ne m kapták meg megérdemelt jutalmukat. A háború befejeződött, az ország elszegényedett, nem volt többé mit rabolni, de nem volt mivel jutalmazni sem. Ám a legtöbbet mégis a szerbiai vadkapitalizmus újgazdagjai nyomtak a latban - a háborús nyerészkedők, akik immár nem tudtak mit kezdeni a nemzetközileg megbélyegzett Milosevictyel. Ennek az új, "kapitalista" rétegnek az európai kapukat megnyitó, a véres háborús tőkét jogilag legitimáló rendszer felelt volna meg; a "karizmatikus vezér" már csak teher volt a szám ukra. Akárcsak a nacionalistáknak - akik azért örültek, mert megszabadulhattak a régi vezér kommunista múltjától, autokratizmusától, szeszélyes populizmusától. E heterogén csoportok október 5e után a nacionalizmus révén jutottak közös nevezőre. A közös alapot a "mérsékelt nacionalizmus" jelszavával fellépő Szerbiai Demokratikus Párt és annak vezetője, Vojislav Kostunica fogalmazta meg. Ez a program avítt volt, de vonzó. Segítségével újra szót értettek egymással a különböző politikai áramlatok. A szociali sták és egykori ellenfeleik egy követ fújtak a Hágaellenességben, a nemzeti érdekek hangoztatásában, mely ellehetetlenítette a múlttal való szembenézést. Elkezdődött a puha visszarendeződés. És a Milosevicrendszer emberei nem azért tértek vissza a hatalo mba, mert ügyesek voltak, hanem mert az új hatalom olyan politikai programot kínált fel, amelyben gyorsan megtalálták saját helyüket és szerepüket. Egyesek az újnacionalizmusnak, mások újpatriotizmusnak vagy demokratikus nacionalizmusnak nevezték ezt. Szer biában mintha kiegyezett volna egymással a múlt és a jövő - de a tartós kiegyezés éppannyira lehetetlen volt, mint amilyen abszurd. Mindezzel ugyanis elindult a jobboldali nacionalizmus térhódítása - de immár megújult erkölcsi alibivel. Október 5e után a nemzeti jobboldal rendezte sorait és két év alatt jelentős erőfölényre tett szert. A szabadság és demokrácia ügye ismét ellentmondásba került a nemzet ügyével. Hiszen ahogy növekedett e jobboldal ereje, úgy billentek a mérsékelt nacionalisták a szélsőség esek felé. A fiatalok között mind nagyobb befolyásra tett szert az Obraz (Arculat) nevű szervezet, amely Szerbiát a pravoszláv hagyományok értékrendjébe terelné vissza. A Vajdaságban felvirágzott a Svetozar Miletic elnevezésű "népi mozgalom", amely a szerb nemzet "tragikus veszélyeztetettségét" kívánja megszüntetni.
