Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-20
Az értelmiségiek között mind népszerűbbé váltak a szerb nemzeti messianizmust, a pravoszláv hittételek állami rangra emelését hirdető Nikolaj Velimirovic pravoszláv püspök eszméi. Miközben a pol itikai elit egy része a nemzeti kisebbségek jogait próbálta érvényesíteni, a mindennapokban terjedt a kisebbségellenes gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus, az eredendő szerb hagyományokhoz való visszatérés követelése. A rendőrség, az ügyészség tétlenül szem lélte a jobboldal törvénysértő akcióit. Egyre többen emlegették Szerbia weimarizálódását, amit az államhatalom tétlenül szemlélt. A demokrácia páncélinge Zoran Djindjic ebben a helyzetben két malomkő közt őrlődött. Immár semmiféle kompromisszum és alku nem tudta feloldani az ellentmondásokat. Kiderült, hogy modern jogállamot nem lehet modernizációellenes politikára építeni. Szertefoszlott Djindjic reménye, hogy a gazdasági modernizáció szelleme automatikusan a politikai megújhodáshoz vezet. A közpolitik a hiszterizálódott, a válság állandósult. A külföldi tőke kerülte az országot, a gazdaság újabb katasztrófa előtt állt, mert a politika képtelen volt alapjaiban megváltozni. A parlament munkája megbénult, a lakosság elégedetlenkedett, a kiábrándulás járván yszerűvé vált. Az elmúlt hónapokban a két Szerbia farkasszemet nézett egymással. Djindjic többször is sejtetni engedte, hogy nem odázza tovább a konfliktust, és érvényt szerez a demokratikus állam akaratának. Az antidemokratikus erők pedig egyre nyíltabb an hangoztatták, hogy felmondják az október 5i alkut a kormányzattal - hiszen időközben megerősödtek, és feltétlen uralomra törtek. Djindjic brutális meggyilkolása ezt az üzenetet közvetítette. A kormányzat a merényletre a rendkívüli állapot bevezetésév el válaszolt. Djindjic híveinek be kellett látniuk: vállalni kell azt a kockázatot, amit Djindjic el akart kerülni, mert azt hitte, hogy ügyes taktikázással és ravasz alkukkal be lehet csempészni a társadalomba a rendszerváltást. Ezen elképzelés csődjét me ggyilkolása bizonyítja. A kormányzó Demokrata Párt a rendkívüli állapottal most megüzente: kard által vész, aki kardot ránt. A születő legenda úgy tartja, a kormányfő nem vette komolyan a veszélyt, hiszen nem öltött magára páncélinget. Lehet, hogy az megme ntette volna az életét, de a demokráciát nem. Másról van szó; arról, amit Thomas Mann fogalmazott meg a harmincas években. A demokráciának és a szabadságnak páncélinget kell öltenie, hogy képes legyen megvédeni magát. A kormány bejelentette, hogy nemcsak a zimonyi maffiával számolnak le, hanem azokkal is, akik finanszírozzák, akik szolgálataikat megrendelik, akik támogatják őket. Lapzártánkig több mint 300 embert tartóztattak le, nincs szabad hely a belgrádi központi börtönben. De a végkifejlet bizonytalan, hisz nem tudni, hol az a határvonal, ahol az állami erőszakszervezetek egy része már megtagadja az engedelmességet. A kockázat óriási. Vajon képes lesze a felfegyverzett állam megnyitni a demokrácia útjait? De a tétlenség még nagyobb kockázatot jelent - hiszen hosszú időre ellehetetlenítené a demokrácia kibontakozását az, ha a szélsőségesek és a gengszterek végképp lefegyverzik az államot. Az Európai Unió, a Biztonsági Tanács bátorító üzenetet küldött a kormánynak. A Világbank 540 millió dollár hitelt h agyott jóvá, hogy átsegítse Szerbiát a válságos napokon. A demokratikus érzületű polgárok s főként a fiatalok két év után talán felébredtek a letargiából: Djindjic temetésén százezrek nyilvánították ki a demokrácia iránti elkötelezettségüket. De ami talán ennél is fontosabb: a tragédiában megszületik a legenda az optimista, energikus és dinamikus Sziszüphoszról, aki Szerbiát Európába vezette volna. A Németországban doktorált, a hippimozgalomban részt vevő, lófarkasfülbevalós, rebellis fiatalemberből, a kiv áló szervezőképességű, ravaszul, sőt néha bizánci gátlástalansággal ügyeskedő politikusból, Milosevic legveszélyesebb ellenfeléből pár óra leforgása alatt a reformutópiák megtestesítője lesz. A mindig kompromisszumkész, racionálisan gondolkodó kormányfőben - aki életében idegenül hatott a messianista színezetű balkáni politikai kultúrában - a nép immár a tragikus rendszerváltás paradigmáját látja. Brutális meggyilkolása után Djindjic legendája nagyobb erőt képvisel, mint amit életében a politikája jelentett . Talán az ő halála árán lehet majd felépíteni a szerbiai demokrácia Déva várát. vissza Meghalt a remény? - Lelõtték Djindjics szerb kormányfõt Figyelő 2003. március 20. Szerző: Szekeres W. István
