Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-11
csökkenne a több mint másfél milliós magyarság életszínvonala. A magyar vállalkozók aránya a nulla felé közeledne, hisz semmilyen üzleti, kereskedelmi, vállalkozói te vékenységet nem lehet elképzelni a reszelők" (románul pila", a protekció beceneve, az önmagában is jellemző, hogy becézik évtizedek óta a nélkülözhetetlen protekciót) és a kis figyelmesség" (o mica atentie") nélkül. Egyszóval: ha azt akarjuk, hogy megs zülessen az erdélyi magyar vállalkozói réteg, amely munkaerőt is termel a zónában (tehát ha azt akarjuk, hogy ne legyen túl magas a magyarok körében a munkanélküliség), és így tovább, akkor olyan politikai elitet kell fenntartsunk, amilyen a jelenlegi kij áró", elintéző" fajta. Akik értenek ahhoz, hogy melyik hivatalban, kivel, hogyan kell beszélni, kinek mennyi mica atentie"t kell adni. Ja, hogy közben az újgazdag réteg elsősorban a politikai felső elit tagjaiból, családjukból, baráti körükből áll? De k özben az árat is kénytelenek vagyunk megfizetni? Ez az az RMDSZ tehát, amelyik - a PSD hosszú távú" partnereként - jó néhány olyan nyilvánvalóan antidemokratikus törvényt szavazott meg, amelyeket még a nem épp demokratikus szellemiségtől átitatott Iliesc u államelnök is visszadobott (például a sajtótörvény, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a korrupció leleplezését, a közhivatalt betöltő személyek bírálatát). A PSD viszont halogatta, szabotálta azokat az Iliescu által kért törvényeket, amelyek valami minimális esélyt teremtettek volna a közélet átláthatóságának megteremtésére. Például a parlamenti képviselők vagyonbevallási kötelezettségéről szóló törvényt, amely ugyan sokat nem segített volna, hisz a legtöbb parlamenter átmentette" vagyonát barátok, rokonok nevére. De - így is túl sok maradt, gyanúsan sok saját birtokukban. Így hát vállvetve küzdöttek e törvény ellen, mely nemes harc fő szószólója, és ideológusa" Frunda György (RMDSZkörökben csak Giginek szólítják) volt. Szépen elmagyarázta, hogy n em szabad erről törvényt hozni, hisz ha kiderül, kinek hány háza, autója, festménye, bankszámlája stb. van - ez csupán a tolvajoknak fog használni, ki fogják rabolni szegény képviselőket. Ezen röhögött (és háborgott!) a fél ország, de meghálálta a PSD és a korrupt képviselőtársak. Igaz persze, ezek a nem demokratikus törvények nyugodtan átmentek volna az RMDSZ nélkül is, hisz a Nagy Románia Párt támogatta őket. Egyes tisztességesebb" RMDSZparlamenterek épp ezzel magyarázták bizonyítványukat: Tudtuk, hog y akkora gazemberségről van szó, hogy úgyse lehet végigvinni - de szavazatunkért cserébe kaptunk a magyar kisebbségnek ezt meg azt." De a parlamenten kívül is számos, súlyos dolog történt, amelyekről az RMDSZ szemérmesen hallgat. Két, szorosan összetarto zó ügyet érdemes megemlíteni. Az egyik: a Securitate dossziéit vizsgáló bizottság törvényben előírt tevékenységének szabotálása (Nastase szerint például a múltban való vájkálás felesleges, sőt ártalmas", stb.), a másik a Priboiügy. A PSD fontos parlamen ti képviselőinek egyike Priboi, régi Szekutiszt, Nastase egyik volt főtanácsadója. Múltja felháborodást keltett - persze az RMDSZt nem érdekelte az ügy. Azzal védekezett, hogy ő csupán régen tartozott a politikai rendőrséget" folytató Securitatéhoz, kés őbb nem politikai jellegű tevékenysége volt", konkréten a Szabad Európa adását elemezte". Az efféle elemzések konkrét következménye volt Carlos megbízása egy bombarobbantással, és a rádió néhány munkatársának, köztük 3 volt igazgatónak a megverése, illet ve meggyilkolása. Priboi tehát nem csupán magabiztosan folytathatja politikai tevékenységét (és a gazdaságit - ő állítólag a fő pénzfelhajtója" a kormánypártnak), de közben sikeresen pereli is azokat, akik megrágalmazták". 1987ben a brassói munkáslázadá s után állítólag Priboi volt az egyik kihallgató tiszt és verőlegény. Áldozatai közül egy fenntartja a vádat, de úgy néz ki, elítélik rágalmazásért. Egy másik tanú megijedt, bár magnóba részletesen elmesélte szenvedéseit, nem vállalja a bíróság előtti tanú vallomást, elbújt valamelyik faluban. Milyen RMDSZt szeretne az RMDSZelit? A Szabadelvű Kör egyik legutóbbi összejövetelén néhányan, elsősorban a román értelmiségiek, udvariasan, célzásokba burkolva, de mégiscsak jelezték nyugtalanságukat, amiért az RM DSZ 12 év konzekvensen demokratikus, nyugatorientált politikája után most a PSD legocsmányabb döntéseit is támogatja. Négy tekintélyes román értelmiségi (Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Doina Cornea és Renate Weber) levelet is intézett Markó Bélához mi nderről, ő azonban úgy tett, mintha nem is értené, mi a bajuk. Amikor azonban rájött, hogy a levél lényege, miszerint a 4 személyiség épp az RMDSZben látja az ország demokratizálásának a garanciáját, s ez értelmezhető úgy is, mint ami nagyon is hízelgő az RMDSZre (s az ő személyére) nézve, máris hangot váltott. Igaz, meg nem bocsátott: egyetlenegy román értelmiségit sem hívott meg a kongresszusra. Sőt, meg is üzente nekik nyíltan: Ne várják az RMDSZtől, hogy a demokráciáért küzdjön - nem ez a feladata." Ez alatt azt értette, hogy az RMDSZ specifikus, kisebbségi
