Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-11
ügyekre koncentrál, mivel - demokratikus tömörülések híján - a másfajta küzdelem csak elvesztegetett idő lenne. Abban sajnos van jó adag igazság, hogy igazi demokratikus párt, mozgalom nem létezik Romániában - de a román elit, az értelmiség totális ignorálására ez nem mentség és nem magyarázat. Nincs párt, nincsenek mozgalmak, de sok, nagyon sok tisztességes, előítéletmentes román értelmiségi (és nem értelmiségi) létezik - ám minden dialógus, kommu nikáció megszűnt velük is. Sok jel utal arra, hogy nem csupán az ország demokráciája, hanem saját szervezetük sem érdekli őket. Megszabadultak Tőkéstől, a Reform Tömörüléstől (RT), a Fideszukázokat követő hisztérikus rétegtől, ám ezzel párhuzamosan minde nt megtettek annak érdekében, nehogy egy új ellenzék szülessen az RMDSZen belül. Ez a potenciális ellenzék veszélybe sodorta (volna) a jelenlegi vezetőség antidemokratikus gyakorlatát: mint közismert, minden lényeges döntést egy szűk, 5 tagú csoport hoz, amely semmi belelátást nem enged az ügyekbe, sőt utólag sem tájékoztat senkit az döntések hátteréről, alkukról (pl. a PSDvel történt titkos megegyezésekről). A potenciális új belső ellenzék azért is veszélyes lehetne, mert mind professzionális, mind intel lektuális szempontból a jelenlegi vezető réteg felett állna. Markóék ugyanis, a Tőkésféle társaságtól való félelmükben, hosszú távra abszolút megbízható bólogatókkal" vették körül magukat, arra a korszakra is gondolva, amikor a Tőkésék megtestesítette mu mus eltűnik. Totális kontraszelekció történt az elmúlt pár év alatt. Csak semmi kirakatpolitika A január végi RMDSZkongresszuson már a demokratikus procedúrák kirakatkellékeivel sem bíbelődtek. Illett volna, legalább a külsőségek kedvéért, egy ellenjelö ltet állítani Markó Bélával szemben - de már nem volt kit. Egy ellenjelölt ugyanis eleve gyanús: azt a látszatot keltheti, hogy nem hű követője a jelenlegi, öttagú legfelső vezetésnek. A pletykák szerinti trónörököst (Kelemen Hunort), mint hírlik, ezért ne m vetették be. Más potenciális ellenjelöltet még a látszat kedvéért sem kerestek. Az még kínosabb lett volna, ha valamelyik szürke egér vállalkozik e pártfeladatra, és legfeljebb a szavazatok 2%át nyerte volna meg, hisz afféle „Markó, még rosszabb kiadásb an" lett volna. Az új alapszabályzat, amelyet sikerrel megszavaztattak a felületes, avagy tudatlan küldöttekkel, megerősíti a felső vezetőség teljhatalmát, a centralizmust, ugyanakkor ravaszul van megfogalmazva, a naivaknak fordítva is el lehet adni". Kevesen vették észr e ugyanis azt a veszélyt, hogy az elfogadott paragrafusok nem csupán a vezető testületek határozatait teszik kötelező érvényűvé (ez eddig természetes is lehetne), hanem tiltják a vezető testületek, sőt az RMDSZ elnökének az állásfoglalásaival, nyilatkozata ival ellentétes nézetek hirdetését is. Még a baloldali platform is lelkesen megszavazta a véleménykülönbség betiltását, korlátozását, mit sem törődve azzal, hogy ez létüket, működésüket is veszélyezteti. Hisz ha ők baloldaliak, akkor nyilvánvalóan sok mind enben más lesz a véleményük, mint Markónak, aki nem baloldali (ő középnek nevezi magát). A döntések, állásfoglalások előtt ugyan szabad saját különvéleményt nyilvánítani, sőt, utána is, de ezt tanácsos inkább a családban, esetleg szűk baráti körben megtenn i. A szavazás menete aztán minden várakozást felülmúlt. Mivel ellenjelölt az elnöki posztra nem volt, a szavazócédulán csak Markó Béla neve szerepelt - ha valaki nem értett egyet személyével, egyszerűen csak ki kellett húzni a nevét. Az első 50 képviselő át is vette a szavazócédulát, és ott rögtön a nyilvánosság előtt bedobta a dobozba, büszkén mutogatva, hogy ők nem nyúltak hozzá, azaz nem húzták ki a nevet. Ezt 10 videokamera filmezte. Frunda észrevette, hogy ez tán túlzás, és szólt, hogy legalább vonulj anak félre valami sarokba (fülke nem volt), legalább mímeljék a titkos szavazást. Rendben, félrehúzódok egy sarokba, hogy kihúzzam Markó nevét - és látom, hogy 5 kamera filmez. Nekem mindegy, de képzeljük el azokat, akik a „kihúzók" közt voltak, de közben még politikai karrierben reménykednek... Egyszóval, megpróbálom kihúzni Markó nevét, de ez nem olyan egyszerű. Nincs előkészítve se toll, se ceruza. Nincs asztal vagy valami sima lap, amire rátehetném a cédulát, a név áthúzása céljából. Próbálom a falon elvégezni e műveletet, az meg olyan recés v olt, hogy a cédula óvatos húzására is azonnal összegyűrődött, foszlásnak indult. Mert erre a részletre is vigyáztak: olyan vékony selyempapírból készült a szavazócédula, hogy nem nagyon tűrte a kihúzást. Ceausescu korában rendelkezésemre állt egy zárt fülk e, toll, asztalka - technikailag biztosított volt a szavazás titkos jellege. Az más kérdés, hogy az eredményt előre eldöntötték, 99,7%, teszem azt.
