Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-11
"A közelmúlt eseményei tovább erősítették álláspontunkat, miszerint a magyarországi i lletékesek tétlensége ez ügyben igazolhatatlan, s súlyos következményekkel fenyeget" - így a feljegyzés. A memorandum ugyanakkor rámutat, hogy Ukrajna parlamentje elfogadta elő olvasatban a maga státustörvényét, amely világosan kimondja, hogy a majdani ukrán igazolvánnyal rendelkezőket vízum nélkül óhajtja Ukrajna területére engedni. "Nyitva áll tehát a lehetőség, hogy Magyarország viszonossági alapon oldja meg a kárpátaljai magyarok vízumproblémáját. Ezt a felvetésünket levélben hoztuk Kovács László kü lügyminiszter úr tudomására 2002. február 10én" - emlékeztet a feljegyzés. A KMKSZ hangsúlyozza, hogy az Ukrajna és Lengyelország között időközben megszületett megállapodás ingyenes vízumok kiadását irányozza elő, s tudomása szerint az ukrán fél haso nló megállapodásra törekszik Magyarország vonatkozásában is. A KMKSZ álláspontja szerint tehát minden lehetőség megvan a kárpátaljai magyarság vízumproblémájának megnyugtató rendezésére. Véleménye szerint az ehhez szükséges politikai döntés elmaradása nemcsak a kárpátaljai magyarság sorsával kapcsolatban meglévő közöny megnyilvánulása, hanem a Magyar Köztársaság Alkotmányában és a státustörvényben foglaltak semmibevétele lenne. A fentiekből kiindulva a KMKSZ azt kéri, hogy a magyar kormányszervek szerezzenek érvényt az alaptörvény által kimondott elvnek, miszerint "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását", s ennek megfelelően a kárpátaljai magyarság rés zesüljön vízummentességben, vagy egyszerűsített módon kapjon ingyenes, hosszú távú vízumot. vissza Bányai Péter: Vane élet az RMDSZen túl? A két miniszterelnök puszta jelenléte is bizonyította, hogy más korban élünk, val ami fontos megváltozott. A normalitás irányába" - ez jellemezte röviden a január végi RMDSZkongresszus alaphangulatát. De máris hozzá kell tennem: a két miniszterelnök jelenléte mástmást jelentett, aminek csak külső jele volt, hogy Nastase jóval nagyobb tapsot kapott, mint Medgyessy és Kovács. Napok óta tudtuk ugyan, hogy mindhárman ott lesznek, mégis az volt az igazi, elemi erejű meglepetés, ahogy Nastase bevonult, kíséretében a román kormány majd harmadával, fontosabb miniszterekkel (külügy, hadügy stb. ). Pedig a magyarok még RMDSZküldötti minőségükben sem vádolhatóak azzal, hogy túlzott rokonszenvvel viszonyulnának Nastaséhoz - erre az utóbbi időben semmi okunk nem volt. Az ellenkezőjére annál inkább: ő volt az, aki az 19962000 közti korszakban, ellen zékiként időről időre komor arccal bejelentette: Tudomásom van arról, hogy rövidesen súlyos dolgok fognak történni Erdélyben. Reméljük, a kormány mindent megtesz, és megvédi országunk területét." De még 2000 után is előfordultak efféle kirohanások: többsz ör is hisztérikusan megfenyegette például a Provinciacsoportot (Molnár Gusztáv és társai kétnyelvű lapjából a Beszélő 2000. szeptemberoktóberi száma közölt számos fontos írást), a regionalizmus" szótól eleve dührohamot kapott. Milyen Nastase szereti a z RMDSZt? Nastase fogadtatását magyarázhatja az is, hogy sokunkban él még elevenen 1991 májusa, amikor Iliescu többször fenyegette az RMDSZt, ne merészelje épp Marosvásárhelyen tartani kongresszusát, veszélybe sodorja vele a várost. Jól tudtuk, hogy hazu dik, hisz a városban t ávolról sem volt már olyan interetnikai jellegű feszültség, amely spontán incidensekhez vezethetett volna, azt a lehetőséget azonban nem zárhattuk ki, hogy az SRI segítségével valami történhet, Iliescu kérésére". Végül is sok száz rendőr, katona, titkossz olgálati védett minket a jogosan felháborodott igaz románok dühétől". Ez a tömeg, amelytől meg kellett védeni, ha nem tévedek, 18 személyből állt, közülük 10 kirendelt (SRIügynöknek kinéző), 8 spontán nacionalista. A román kormányfő megjelenését kísérő m ostani szimpátia azonban leginkább a magyar viszonylatban tanúsított, közelmúltbeli kompromisszumkészségének szólt, amely nem pillanatnyi „fellángolás", hanem tartós, racionálisan elhatározott magatartás. Olyan döntés, amivel - s erre külön felhívnám a fig yelmet - még azt is hajlandó volt megkockáztatni, hogy a román nacionalisták tűrőképességének határát átlépje. Most tartósan elkötelezte magát egy bizonyos irányban (egyesek ebben támogatni fogják - de azok, akiknek ez nem tetszik, már nem bocsátanának meg neki), s ezt már nem fogja két hét múlva visszavonni. Most ugyanis, miután a Szocialista Internacionálé nemrégiben eldöntötte, hogy teljes jogú tagként befogadja pártját, a PSDt (Partidul Social Democrat, Szociáldemokrata Párt), és ezt elsősorban az MSZP
