Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-10
Az RMDSZ csúcsvezetése 1996ban, a kormányba lépéssel elhagyta az önrendelkezés útját, az autonomista utat, elvesztve ezáltal az erdélyi magyar érdek által meghatározott eszmei legitimitást. Megszűnt az önálló magyar külpolitika, az autonómia megteremtésére irányuló politikai akarat, megállt az államelvű önépítkezés, a magyar nemzeti önkormányzatként elképzelt RMDSZ államtitkári és miniszteri pozíciókkal kifi zethető román versenypártként kezdett működni. Általánossá vált a programhű (autonomista) politikusok elleni támadás, a belső pluralizmus elfojtása, az alapszabályzat áthágása. Az egyébként kétes legitimitású, de mégis jól körvonalazott hatáskörökkel rende lkező SZKT háttérbe szorult a politikai bizottságra emlékeztető tipikus pártszerv, az operatív tanács térnyerésével párhuzamosan. A kollaboráció lejtőjén tovább csúszva az RMDSZ csúcsvezetése 1998 októberében az önálló állami magyar egyetem ügyében megfo galmazott ultimátum indokolatlan visszavonása által az erdélyi magyar kisebbségvédelem ügyének képviseletét is feladta. 1998ban Radu Vasile kormányfő az Egyesült Államokba készült. Clinton a találkozás feltételéül szabta, hogy "a magyar ügy nyerjen megold ást". Éppen ez idő tájt közeledett a végkifejlethez az önálló állami erdélyi magyar egyetem kérdésének jogi rendezése. A magyar kulturális adórészből fenntartandó egyetem elemi jog, alfájaómegája a magyar tanügynek s bármiféle kisebbségi érdekképviseletne k. A történelmi esélyt megérezve, az ez ügyben összehívott Szövetségi Küldöttek Tanácsa egy hónapos reagálási időre szóló ultimátumot intézett a koalíciós partnerekhez, kilátásba helyezvén az RMDSZ kiválását a kormányból. Az egy hónapos határidőt az RMDSZ csúcsvezetése nem kül- és belpolitikai hatáskifejtésre fordította, hanem megélhetési politikusai aknamunkájának meghajolva elfogadta a "multikulturális" németmagyar egyetem addig elutasított gondolatát, azért, hogy formai lehetőséget kreáljon saját ultimá tumának visszavonására. Ez 1998. október 5én, az ismét összehívott SZKTn meg is történt. Az önálló magyar állami egyetem létesélyeit az RMDSZ emberileg belátható időkre vonatkoztatva megszüntette. (Ama bizonyos németmagyar egyetem sem jött létre egyébké nt azóta.) Ami az RMDSZpolitizálásból ezek után maradt, az a tartalmától megfosztott, steril és szemfényvesztő közszereplés. 1998 októbere óta nem beszélhetünk többé az RMDSZről mint az erdélyi magyar politikai akarat megjelenítőjéről és mint magyar ér dekképviseletről. Bill Clinton akkori amerikai elnök 1999ben a románok által elért sikert a magyarok emancipációs törekvéseinek megtörésében és a kulturális egyencsatolás terén modellértékűnek kiáltotta ki. Európai csúcspolitikusok széleskörűen átvették és azóta sztereotípiaként ismétlik ezt a "méltatást". Túlzás nélkül leszögezhető: a román politikai célok elérésében a romániai politikai pártok közül az RMDSZ bizonyult a leghatékonyabbnak. A mai RMDSZ egysége és kizárólagossága az erdélyi magyar érdekké pviseletben éppen ezért elsőrendű érdeke a román államnak. Az RMDSZ azóta a román politikai akarat képviselője a magyar közösség körében. Az RMDSZ látszatpolitikájának következményeként Erdélyben a magyarság csak annyi jogot élvez, amennyit a román politik ai elit külföldi legitimációs érdeke megkíván. 1998 októbere óta az RMDSZ csúcsvezetésének egyetlen kitapintható politikai tevékenysége abban áll, hogy saját pozícióit védi. Ennek érdekében az európai normáknak való megfelelési igyekezet által meghatároz ott kedvezményeket mint saját érdekvédelmi vívmányait tünteti fel, látszatproblémákat kelt és "old meg". Mindazon jogokat és engedményeket, amelyekben az ország többségi lakosságával együtt a kisebbségek is részesülnek, vagy amelyek megadására a román elit a külső (integrációs) nyomás hatására kényszerül, az RMDSZ - román médiasegédlettel - saját harcának vívmányaiként tünteti fel. Hasonló ez a régi egyiptomi papság magatartásához, akik esténként megjósolták, hogy a nap másnap fel fog kelni, hajnalban ezért áldozatot hoztak, majd reggel learatták igyekezetük legitimációs babérjait. A román hatalom részeseként az RMDSZ csúcsvezetése könnyűszerrel megszilárdította önnön hatalmát. Az SZKTt és a kongresszust Markó Béla és Verestóy Attila klientúrája alkotja e legendően nagy arányban ahhoz, hogy "az idők végezetéig" ezt a vezetést újraválasszák. Verestóy szenátor a román politikai akarat közvetítésében s eme akaratnak az engedelmes klientúra megszilárdítása terén kulcsszerepet játszik. Ő az RMDSZ erős embere, ak i sokak szerint a tulajdonképpeni vezető. A december elsején a Kempinskiben
