Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-10
másik a kárpáti németek kitelepítése és a magyar kisebbséghez tartozókkal szembeni, sok egyéni tragédiát okozó megtorlások, a kollektív bűnösség elve alapján... Tisztázni kívánjuk a szlovákmagyar történelem nyitott k érdéseit. A mi hozadékunk e vitához: készek vagyunk szembenézni a magyar kisebbség elleni megtorlások és hátrányos megkülönböztetések problémájával a második világháború után. A szlovákokkal szembeni megtorlásokkal és megkülönböztetéssel való hasonló szemb enézést magyar partnereink lelkiismereti döntésének tekintjük." Illik nagylelkűnek lenni, és nem a hibákat vagy pontatlanságokat keresni a Hrusovskybeszédben, hanem a szándékot. A szlovák nebuló a történelemórákon az ezeréves együttélésből annyit tud meg, hogy a magyarok elnyomták a szlovákokat, akiknek ezért nem lehe tett saját államuk, és a szlovák történelem egyenlő az ezeréves magyar elnyomás elleni harccal. Hrusovsky most kimondta, hogy ez nem igaz, a szlovákságnak több mint nyolcszáz éven keresztül jól ment a sora a magyar királyságban. Ehhez kellett a politikai b átorság - választások előtti időszakban biztosan nem mert volna vele előállni. Tény, hogy ehhez hasonló államférfiúi beszéd az elmúlt tíz évben Pozsonyban nem hangzott el. A házelnök fontos gesztust tett a szlovákmagyar "kiegyezésért". A politikai gondolk odásban főleg a magyarok kormányzati szerepvállalásának következményeként már vannak jelei a változásnak . vissza Magyar alternatíva Erdélyben Heti Válasz 2003. január 10. Szerző: Borbély Imre "Régi dolog, hogy az angol főké pp' a szegénységtől, a francia a nevetségessé válástól, a spanyol az ördögtől, az orosz a cártól fél. Ha engem, aki szerencsémre magyar vagyok, megkérdeznek, mitől aggódik leginkább a magyar - hajlandó vagyok az egész nemzet nevében kiáltani: semmitől sem olyan rettenetes mértékben, mint az elfajult, hűtlenné lett magyartól!" Gróf Széchenyi István Múlt év december elsején megélhettük azt, hogy egy székely szenátor (Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője), egy magyar képviselő (Kelemen Atilla, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője), valamint a magyar és a román miniszterelnök kedélyesen együtt ünnepelte Románia nemzeti ünnepét a magyar szállásterület szívében, Budapesten. Az ünnep Erdély Romániához csatolásáról szól, még akkor is, ha Kovács Lás zló ismételten rámutatott arra, hogy a románok téves dátumhoz kötik. Való igaz, a román nemzeti gőg nem engedi meg azt, hogy a történelmi valóságnak megfelelően a trianoni diktátum napján ünnepeljék a nagyhatalmak egykori kegyadományát. Ők hinni akarják az t, hogy nem kegyben részesültek, hanem ellenkezőleg: a területszerzés önerőből történt. Évtizedek óta minden román kisdiák betéve kell tudja: "a román nép, évezredes egységvágyának eleget téve, kezébe vette saját sorsát és Gyulafehérváron kinyilvánította s zuverén döntését az unióra". Hogy az igény kinyilvánítása nem egyenlő a terület legitim birtoklásával, az számukra lényegtelen. Éppen annyira lényegtelen, mint az ezeréves hiátus a tárgyi és írott bizonyítékokban a románok dák származáselméletének esetében . Ezen hiányok felemlítése szemükben kicsinyes szőrszálhasogatás vagy tudatos provokáció. Ám mindettől függetlenül, a december elsejei ünnep lényegén, a közösségi rítus érzelmi tartalmán a történelmi valóság nem változtat: a románok ezen a napon Erdély meg szerzését ünneplik. Aki tehát velük ünnepel, az az ő területszerzésüket ünnepli. Hogy mi ünnepelnivalót találtak magukat magyarnak mondó politikusok azon, hogy hazájukat nyolcvan évvel ezelőtt érdemtelenül és értelmetlenül megcsonkították, a nemzet egyha rmadát pedig ellenséges szándékú államok uralma alá kényszerítették, az talány. A szlovák sajtó a maga módján reagált az eseményre: "Nem marad más hátra, mint azt remélni, hogy a magyarszlovák kapcsolatokban is lesz majd egy olyan gesztus, mint amilyet a magyar miniszterelnök tett akkor, amikor részt vett az Erdély Romániához csatolásának Budapesten megrendezett ünnepségén" - írta a rákövetkező héten a Národná Obroda című szlovák polgári napilap. Az ember csak gratulálhat a magyar diplomáciának az elért sikerért. Tamás Gáspár Miklós ezt meg is tette: a Népszabadságban megjelent sajátos történeti interpretációval kiállt Medgyessy mellett. Szerinte a trianoni katasztrófának oka nem Károlyiék önfeladó politikája, a frontról hazatérő honvédség minden logikát nélkülöző lefegyverzése és az idegen megszállással szembeni ellenállás tiltása, hanem sokkal inkább az, hogy az 1868as liberális
