Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-10
Ennek tükrében még fájdalmasabb ez a veszteség, amelyet leginkább azzal lehet érzékeltetni, hogy a legmagyarabb délvidéki községben, Ka nizsán ma 23 ezer magyar él, és e szám több mint kétszerese veszett el az elmúlt időszakban. Úgy tűnik, mindörökre. Fájdalmas az is, hogy a drámai fogyatkozás napjainkban is folytatódik, éppen akkor, amikor Szerbiában érezhetően pozitív értelemben megvál tozik a kisebbségekhez való viszony. Tavaly megalakulhatott a Magyar Nemzeti Tanács, és valós a remény arra, hogy a magyarok a kezükbe vehetik a megmaradásukat leginkább szolgáló dolgok intézését. Nagy kérdés azonban, hogy képese egy nem egész 300 ezres k isebbség önálló magyar iskolarendszert működtetni. A népszámlálási adatok minden bizonnyal komoly vitákat fognak kiváltani a szerbiai belpolitikai színtéren is. Most egyértelműen kiderült, hogy hány választópolgára van Szerbiának. A Statisztikai Intézet közölte: a 7480000 polgár 20 százaléka kiskorú. A háromszor is megismételt szerbiai elnökválasztáson legfeljebb hatmillió lehetett a szavazópolgárok száma. Márpedig a választási bizottság hat és fél millió választópolgárral számolt. Ebből következően semmi sítette meg a választás eredményét, ugyanis 6,5 milliónak a fele nem ment el szavazni. Ha a tényleges hatmillióval számolnak, Szerbiának már lehetne elnöke. Valószínűleg ez a kérdés Belgrádban sokkal nagyobb figyelmet vált ki, mint az a tény, hogy a Vajdas ágban ismét ötvenezerrel kevesebb magyar él. vissza Történelemóra a parlamentben - Mérföldkőnek számító szlovák házelnöki beszéd Heti Válasz 2003. január 10. Szerző: Tornay István Sokan az új szlovák közgondolkodás nyitánya ként értékelték Pavol Hrusovsky házelnök január elsejei beszédét, amelyből a magyarországi média érthetően a szlovákmagyar viszonnyal foglalkozó részeket emelte ki. A visszhang pozitív volt - megérdemelten. A Szlovák Köztársaság megalakulásának 10. évfo rdulója alkalmából tartott január elsejei ünnepi parlamenti ülésre Hrusovsky - saját jellemzése szerint - esszével készült. Azzal a céllal, hogy számba vegye azokat az eseményeket, amelyek alapvetően meghatározták a mostani Szlovákia arculatát. Erénye, hog y kimondta: nem lehet a történelmet egyszerűen lezárni, és egy semmihez sem kötődő új szakaszt kezdeni - a történelemmel szembe kell nézni. Közvetlenül az esszé elhangzása után Bugár Béla azt mondta, a Hrusovskybeszéd nagyon bátor volt. Lubomír Lipták tör ténész szerint most először történt kísérlet arra, hogy magas politikai fórumon szembenézzenek a múlttal. Hangsúlyozni kell: magyarországi fül számára semmi újat nem tartalmazott a Hrusovskybeszéd. Viszont azok a történelmi tények, amelyeket kimondott, az elmúlt tíz évben egyetlen szlovák politikus szájából sem hangzottak el, sőt, egykét kivételtől eltekintve, a szakmára, a szlovák történetírásra sem ez volt a jellemző. Hrusovsky a jelenlegi Szlovákia szempontjából az első meghatározó eseménynek a keres zténység felvételét (829ben) nevezte, majd pedig a magyar államalapítást, azt, hogy "Szlovákia annak a királyságnak a része lett, amely kilencszáz éven keresztül alakította KözépEurópa történelmét." Emlékeztetett Szent Istvánra, aki "a királyság nyelvi é s etnikai sokszínűségének tiszteletben tartására szólította fel a fiát. A követői csaknem nyolcszáz éven keresztül ezt tiszteletben is tartották, s ezért lehetett Szlovákia (itt kell megjegyezni, hogy Szlovákia egészen a XX. századig nem létezett, és szlov ák nemzettudatról is csak a XIX. századtól fogva beszélhetünk - a szerk.) nyolcszáz éven keresztül nem objektuma, hanem szubjektuma a magyar történelemnek." Másutt: "Részei voltunk annak a birodalomnak, amelyet olyan jelentős uralkodók irányítottak, mint S zent István, Károly Róbert, Korvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink és uralkodóink is voltak, az ő irányításuk alatt Szlovákiának jól ment a sora... Vállaljuk ezért büszkén a magyar történelmet, mint a mi történelmünk részét." Hrusovsky a XIX. század második felétől datálja a szlovákmagyar viszony megromlását, amikor a magyar vezetés elutasította a szlovák nemzetnek az 1861es memorandumban megfogalmazott autonómiaigényét, majd az 1867es osztrákmagyar kiegyezést követő magyarosítási törekvés ek (például bezárták a három szlovák gimnáziumot) gyengítették a szlovák politikai elit Magyarország iránti hűségét. A házelnök szerint a második világháború után két tragédia nyomta rá bélyegét az ország arculatára. Az egyik: több tízezer szlovákiai polgá rt hurcoltak el a sztálini gulagra. "A
