Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-10
után majd fokozatosan érvényesül az egyenlő elbánás elve, akkor már kedvezőbb lesz a helyzet, de egyes pozitív folyamatok, reméljük, addig is elindulnak. Ön szerint tartani kell attól, hogy a csatlakozás vesztesei között többségben lehetnek a polgári o ldal támogatói? Például a családi gazdaságok? Van ennél fontosabb szempont is. A polgári oldalnak alapvető érdeke a csatlakozás, mert ez biztosítékot ad arra, hogy az a politikai kultúra megerősödik, amit ma kétségtelenül - minden tökéletlensége ellenére - a nyugati országok képviselnek. Márpedig ezen a téren vannak súlyos aggodalmaink. A leghatékonyabb ellenszer Magyarország uniós tagsága. Az unió mint belpolitikai ellenszer? A jogállam működése terén nincs minden rendben. Utaltam már a számonkérése kre és a politikai tisztogatásokra, de gond van az emberi jogok tiszteletben tartásával, a nyilvánosság egyensúlyával és ellenőrző szerepével is. Alapvetően érdekeltek vagyunk a csatlakozásban, mert a jelenlegi tendenciák azt az aggodalmat keltik, hogy ha nincs erős ellenőrzés, akkor a magyar demokrácia nem biztos, hogy jó irányba fejlődik. vissza Megkondult a vészharang - Fogyatkoztak a vajdasági magyarok Heti Válasz 2003. január 10. Szerző: Guszton András Sajnos igazolódta k a félelmek: a vajdasági magyarok száma továbbra is fokozott ütemben csökken. A 2002es év utolsó előtti napján tették közzé a tavaly áprilisi népszámlálásnak a nemzetiségi megoszlásra vonatkozó adatait, amelyek alátámasztották a politikusuk és a demográf usok figyelmeztetéseit: az elmúlt tíz évben a délszláv háborúk elől menekülve legalább negyvenötvenezer magyar hagyta el a tartományt. A statisztika szerint 1991ben, a legutóbbi népszámlálás idején 340000 magyar élt a Vajdaságban, most pedig pontosan 290 207. Szerbiában ezenkívül még 3100 honfitársunk él, többségük Belgrádban lakik. Abszolút számokban mérve a Délvidéken legutóbb 120 évvel ezelőtt, 1880ban volt ennél kevesebb magyar, 265 ezer. De tudni kell, hogy akkor a mai Vajdaság területén is jóval k evesebb ember élt, csupán 1172000, így a magyarok aránya 22,6 százalék volt. A hivatalos statisztika szerint 1941ben az 1636000 vajdaságiból 466 ezer, vagyis 28,5 százalék volt magyar. A második világháború utáni csúcs 1961ben volt 442 ezer, azóta viszon t folyamatos és drasztikus a csökkenés: 1971ben 423 ezer, tíz évvel később 385 ezer, 1992ben pedig 340 ezer volt a magyarok száma. Közben arányuk is 25 százalékról 14 százalékra csökkent a tartomány összlakosságához képest. A szerbek száma és aránya pedi g folyamatosan növekedett, a Vajdaságban élő 2 032 000 polgárnak már csaknem kétharmada szerb nemzetiségű. Mindez persze nem a véletlen műve. Magában Szerbiában ugyanis az elmúlt tíz évben csökkent a szerbek száma, de a mintegy 700000, szinte kizárólag s zerb menekült érkezése módosította az etnikai arányokat. Nem véletlen, hogy a menekültek jó részét a Vajdaságba irányították. Így történhetett meg, hogy amíg Szerbia lakossága az elmúlt tíz év alatt 7550000ról 7480000re, vagyis 70000 fővel csökkent, addi g a Vajdaságban tíz év alatt 60000rel nőtt. Mindenki tudja, hogy ennek még véletlenül sem a népszaporulat az oka. Megcáfolhatatlan tény, hogy a Vajdaságban a magyarok száma ötvenezerrel kevesebb, mint tíz éve. Ugyanakkor van olyan feltételezés, hogy az elvándoroltak száma még ennél is nagyobb. Az elmúlt két népszámlálás közti időszakban eltűnt egy kategória, a jugoszláv, mint ahogy az ilyen nevű ország is megszűnt. 1991ben 310 ezren vallották magukat jugoszlávnak, tavaly viszont már csak 80 ezren. Köztu domású, hogy a vegyes házasságban élő magyarok nagy része előszeretettel nevezte magát és gyermekeit jugoszlávnak. Ezért joggal feltételezhető, hogy közülük jó néhányan most magyarnak vallották magukat. Különös tekintettel arra, hogy a népszámlálás előtti hónapokban nyílt lehetőség a magyarigazolvány és a státustörvény akkori formájában nyújtotta kedvezmények igénylésére.
