Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-10
körökben. Mi gyengék voltunk, a számunkat, intellektuális hátterünket tekintve. A jelenlegi ellenzéki pártoknak szervezetükben is erősödniük kellene. Ez is az év egyik tanulsága: már nem lehet vál asztási pártokkal sikereket elérni. Erős szervezetekre van szükség. Az utóbbi hónapokban az MDF többször került a címlapokra. Előfordult, hogy az MSZPvel szavazott, és máshogy ítéli meg az EUcsatlakozás feltételeit, mint a Fidesz. Az egyesület 1995ben, a megalakulásakor a polgári szövetség létrejöttét akarta kívülről segíteni. Régi hagyományként most sem akarunk egyik párt mellett vagy ellen állást foglalni a polgári oldalon, nagyon vigyázunk arra, hogy ehhez tartsuk magunkat. Ugyanakkor alapkérdés nek tekintem, hogy a legfontosabb ügyekben egység legyen, és a polgári pártok találják meg az együttműködés lehető leghatékonyabb formáját. Az egyesület elnökeként úgy látja, hogy szerepet kellene vállalniuk? Konfliktus alakult ki az MDF és a Fidesz köz ött? Közvetítésre van szükség? Szó sincs róla. Konkrét politikai kérdések egyébként sem szerepelnek az egyesület témái között. Visszatérve az uniós csatlakozásra, az éles belpolitikai vita helyett egyrészt valós és tárgyilagos képet kellene adni az embe reknek a létrejött megállapodásról, másrészt be kellene látni, hogy az EU - saját szempontjából - az általa korábban vártnál kedvezőbb megállapodást kötött. Ezt a világsajtó is egyértelműen jelzi. Vagyis olcsón megúszták. Maga a költségvetési biztos, Schreyer asszony szögezte le Koppenhága másnapján, hogy a bővítés olcs ó lesz. Világos, hogy az egy főre eső támogatás tekintetében a tagjelöltek messze elmaradnak a jelenlegi tagállamok mögött, jóllehet a régiek közül a legkevésbé tehetősek is sokkal gazdagabbak, mint az újak. Az első három évben mi körülbelül negyven százal ékát kapjuk meg annak, ami egyébként az általános szabályok alapján megilletne bennünket, ugyanakkor a kötelezettségeknek - a 2004es töredék évtől eltekintve - száz százalékig meg kell felelnünk. Ezt nem tartom tisztességes megállapodásnak. A dolog itt ke zdődik, és nem ott, amiről a vita folyik, hogy Koppenhágában az utolsó este még mit lehetett volna elérni. Valamivel jobb eredményt el lehetett volna érni, de nem ez a lényeg. Nem kívánok erről sokat beszélni, mert nem szeretném, ha ezeket a nyilvánvaló té nyeket a belépésről szóló népszavazás előtt a csatlakozás ellen használná fel bárki is, de ettől ezek még tények maradnak. Az ellenzéki politikusok kényesen ügyelnek az egyensúlyra: nem hallgatni el a hátrányokat, de hangsúlyozni, hogy a csatlakozás nem zeti érdek. Meg is történik. Európa egyesülése álom, ami most megvalósul, ennek a történelmi súlyát mindenki érzi. Ugyanakkor nem helyes azt mondani, hogy a hatalmas történelmi lehetőség miatt a kialakult feltételeknek is örülni kell. Ez két különböző do log. 2004. május 1je meghatározó nap lesz Európa történetében, de ettől függetlenül lehet és kell is arról beszélni, az egyetemes Európa érdeke lett volna, hogy az újraegyesítést tisztességesebb feltételekkel hajtsuk végre. Nem kellett volna az unió törté netében először úgy dönteni, hogy az új tagok lényegesen kedvezőtlenebb elbánást kapjanak, mint a jelenlegiek. Külügyminiszterként is láthatta már, hogy a folyamatok ebbe az irányba haladnak. A költségvetésnél nem ez volt a helyzet, hiszen tavasszal m ég arról tárgyaltunk az Európai Unió Bizottságával, hogy csökkenteni fogjuke a befizetéseinket, vagy inkább visszatérítést kapunk. A Bizottság azt is jelezte, hogy számára a költségtérítés (a "refund") volna célszerűbb. Később a tagállamok úgy döntöttek, hogy sem csökkentés, sem visszatérítés nem lesz. Ilyen megoldásra korábban nem volt példa, ésszerű magyarázat sincs rá. A kérdést végső soron úgy kellett feltenni: akarjuke az első három évet ilyen kedvezőtlen feltételekkel, vagy csatlakozzunk később. Meg győződésem, hogy jobb most így elkezdeni, és majd három év után kiegyenlíteni az egyensúlyhiányt. Ez a választás helyes, de mit sem változtat azon, hogy az egyenlő elbánás elvén csorba esett, az újak hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint a régi tagok. 2007
