Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-08
Panaszt nyújt be a kisebbségi ombudsman a szekszárdi ügyészség határozata miatt, amiért az megtagadt a a nyomozást Németkér volt polgármestere és a képviselőtestület tagjai ellen, akiket tavaly az ombudsman jelentett fel egy roma család házának megrongálása kapcsán. Kaltenbach Jenő nem ért egyet az ügyészséggel. Szerinte fennáll a hivatali visszaélés, mi vel a polgármester visszavásárolta a Paks melletti Bedőtanyáról a faluba költöző család házát, amit azután helybéli romáknak ingyen engedett át. A rongálást megelőzően a polgármester arra kérte a németkérieket, hogy ne adják el házaikat a bedőtanyai cigány oknak. Az ügyészség nem talált adatot a szándékosságra, az ombudsman viszont nehezen tudja elképzelni, hogy a polgármester hivatali kötelességei közé tartozik magáningatlanok adásvételének intézése. Kaltenbach lapunknak úgy nyilatkozott: hajlandó megválto ztatni a véleményét, ha valaki megmutatja neki az említett tevékenységekre utaló törvényi helyeket. Addig azonban mindvégig fenntartja álláspontját, és az összes jogi lehetőséget igénybe veszi annak igazolására . vissza Témát váltottunk Népszava 2003. január 8. Szerző: Kéri László, politológus A tavalyi év legutolsó hónapjának egyetlen olyan eseménye volt, amelyet későbbi korok is napra pontosan fognak rögzíteni, mert még évtizedek múltán is határkőnek gondolják. December 13án hosszadalmas, nehezen áttekinthető viták után mégis eldőlt az, amire már régóta számítottunk. Befejezték az évek óta húzódó csatlakozási tárgyalásokat és tíz évvel a kérelmünk benyújtása után, 2004. májusától teljes jogú tagjai lehetünk a kontinens túln yomó részét átfogó politikai közösségnek. Fölöttébb érdekes, hogy a magyar sajtó tükrében milyen kevéssé derült ki az esemény történelmi jelentősége. December 13.a után több mint száz interjú, kommentár, elemzés volt olvasható a csatlakozásról a napi és hetilapokban. A megjelent közlemények túlnyomó többsége a napi aktualitások keretei közé gyömöszölte be a Koppenhágai Csúcs történéseit. Érdemes rövid szemlét tartani a felvetődött kulcsproblémákról. Az első vitakérdés a koppenhágai alkuk minősítése: si keres volte, azt kaptuke amit előre várhattunk, avagy kudarcként jellemezhető a magyar tárgyalódelegáció kinti ténykedése. A válaszok során mintha csak a tavaszi kampánysajtót olvastuk volna. Akik a kormányzó pártokat kedvelik, azok fölöttébb elégedettek voltak, s még az utolsó pillanatok alkui során is meglepő sikereket fedeztek fel. A Fideszhez közelebb lévők s az azon túli orgánumok pedig - pontosan megfelelve a politikai színképnek - kudarcnak, illetve hazaárulásnak látták a Koppenhágában történteket. Magyarán így magáról az alkuról kevesebbet tudunk meg, mint a megnyilatkozók párthovatartozásairól. Szép kezdet, sokat ígérő. A másik fontos probléma, a visegrádiak egységének gyors felbomlása. Minderről elsősorban azoktól értesülhettünk, akik személyese n is részt vettek a tárgyalásokon. Balázs Péter, Juhász Endre, Kovács László megnyilvánulásai nagyjából hasonló tanulságokkal szolgálnak, mint a kevés kiküldött újságíró tudósításai. A napnál világosabban kiderült, hogy Lengyelország súlya, tárgyalási pozí ciója - örökölt helyzetének különlegessége okán - nem vethető egybe a többi kilenc országéval. Továbbá az is, hogy a visegrádi országok nem voltak képesek egységes, egymás érdekeit szem előtt tartó és figyelembe vévő csoportként fellépni. Ezen a ponton szá mos megfontolni valót érdemes lenne megfogalmazni, de egyelőre elégedjünk meg annyival, hogy ezt a leckét semmiképpen sem szabad elfeledni, ám életveszélye lenne az is, ha sértett/sértődő tanulságokat vonnánk le a történtekből. A harmadik kérdés a magyar agrárium jövője. Talán a kinyilatkozókon kívül egyetlen ember sem akad az országban, aki pontosan értené, hogy miről is van szó. Felelős politikusok komoly képpel mondják gyászbeszédeiket a magyar parasztság fölött, ékes szavakkal láttatják a gonosz nyuga ti sírásókat, amint dolguk végeztével maguk után vontatják a Magyar Termőföldet valahova az atlanti partokra. Másfelől meg arról értesülhetünk, hogy a hazai mezőgazdaság a következő három évben olyan többszáz milliárdos,
