Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-31
jog viszonyáról. A vélemény másfél oldalas, s tele van pontatlansággal mind a velencei bizottság állásfoglalását, mind a magyar törvényt tekintve. Így például a magyarigazolványnak szóló kifogásokat a "hozzá tartozói igazolványnak" címezi. A kedvezménytörvény záró rendelkezését pedig úgy idézi, hogy aszerint az uniós csatlakozáskor a tagállamok polgárait megkülönböztető rendelkezéseket - utazási, oktatási, diák- és pedagóguskedvezményeket - hatályon kívül kell helyezni. A törvény azonban nem ezt, hanem azt mondja, hogy a csatlakozás időpontjától kezdve rendelkezéseit a csatlakozási szerződéssel és az uniós joggal összhangban kell alkalmazni. Az "értékelés" a velencei bizottság véleményét sem kezeli korrekten. M eglepő, hogy egy fontos kérdésben ilyen hevenyészett, sőt elfogult dokumentum készült. Ezért fontos, hogy a téves megállapításokat visszautasítsuk. Verheugen szerint fennáll a kockázat, hogy a státustörvénynek köszönhetően "politikai kapcsolat" létesül Magyarország és a határon túli magyarok között, ami sértené a szomszédos államok szuverenitását. Elsősorban a "magyar nemzet" fogalmának használatát kifogásolta. De vajon politikai kapcsolate a magyar iskolába járó diák után a húszezer forintos támogatás? A velencei bizottság azt mondja, hogy idegen állampolgárságú, az anyanemzettel közös nemzetiségű személyek és az anyaállam közötti politikai kapcsolat lehetősége "érthetően aggasztja a lakóhely szerinti államot". Ezt azonban a bizottság nem a szuvereni tással, s - a Verheugenlevéllel szemben - nem a nemzet fogalmával kapcsolatban tárgyalta, hanem az államok közötti jószomszédi viszony keretében. Ez nem szóvirág, hanem nemzetközi alapelv. A velencei bizottság véleménye mélyen gyökerezik az európai stabil itás gondolatkörében, amelyet nemzetiségi feszültségek nem bonthatnak meg. A béke feltétele annak elismerése, hogy Európa kulturális egysége a nyelvek és hagyományok sokféleségére épül, s ez a sokféleség értéknek tekintendő. Ezért is szentel nagy figyelmet a jelentés a kétoldalú együttműködési szerződéseknek és a kisebbségek védelméről szóló kétoldalú megállapodásoknak; ezeket tekinti az anyaállam és nemzetrészei közötti kapcsolat fő szabályozójának. Egyoldalú intézkedések is jogosak lehetnek, de ilyenkor n agy a kockázat, hogy a jószomszédi együttműködés megsérül. A barátságos államközi kapcsolatok érzékeny pontját érinthetik azok a dokumentumok, amelyeket az anyaállam a nemzetéhez tartozó külföldiek számára bocsát ki. A velencei bizottság leszögezi, hogy az ilyen igazolvány nem irányulhat arra, hogy politikai kapcsolat jöjjön létre tulajdonosa és az anyaállam között. Ilyen kapcsolat akkor keletkezik, ha az igazolvány útlevélként vagy személyi igazolványként funkcionál, ha az állampolgárság szerinti állam ált al kiadott okmányokat helyettesíti. A bizottság úgy látta, hogy a "sok országban" bevezetett, személyi adatokat tartalmazó igazolvány ilyen, helyettesítő használatot valószínűvé tesz. A velencei bizottság ennek ellenére csupán azt a követelményt állította fel, hogy az anyaállam által kibocsátott igazolvány csak azt tanúsíthatja, hogy viselője jogosult a törvényes kedvezményekre. Verheugen kifogásolja, hogy a magyarigazolvány a fedőlapján lévő korona miatt útlevélre hasonlít. Az igazolványok azt tanúsí tják, hogy tulajdonosuk jogosult a kedvezményekre. E jogosultságnak azonban az az alapja, hogy az illető az anyaállam többségi nemzetéhez tartozik. Furcsa lenne, ha ezt az összetartozást nem lehetne szimbólummal is kifejezni. Az igazolványokon gyakran a ki bocsátó anyaállam címere szerepel. A korona nem állami jelkép, a címer az. Ha pirosfehérzöld lenne az igazolvány, "államibb"nak minősülhetne. A lényeg azonban nem ez. "Politikai kapcsolat" olyan közjogi kapcsolat a szomszédos országbeli magyar és a Magy ar Köztársaság között, amely a kedvezményekre való jogosultságon túlmegy. A kedvezménytörvény módosítása úgy sietett ezt Velence szellemében kizárni, hogy a magyarigazolvány tartalmazni fog egy tájékoztatást, hogy nem minősül személyazonosító igazolványnak , úti okmánynak, és határátlépésre nem jogosít. A Verheugenlevél annak ellenére látja a politikai kapcsolat veszélyét, hogy a magyarigazolvány személyi igazolványkénti használata ki van zárva. Ha ezt összevetjük a "magyar nemzet" fogalom használatának kif ogásolásával, világos lesz, hogy az értékelés értetlenül áll szemben minden kedvezménytörvény alapeszméjével. Mi az ellenvetés a nemzetfogalom ellen? A levél felsorolja a törvény összes olyan paragrafusát, ahol a "magyar nemzet", "magyarság", "a szom szé dos államokban élő magyar nemzeti közösségek", "magyar nemzeti hagyományok" kifejezés
