Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-31
Kuncze Gábor szerint fontos mindent megtenni az iraki kérdés békés megoldása érdekében, ugy anakkor az is fontos, hogy cselekedjünk, mert a legnagyobb veszélyt a nem cselekvés jelenti. Az SZDSZ elnöke a nyolcak cikkével kapcsolatosan úgy vélekedett: az európai vezetők a békés megoldást keresik. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságána k elnöke közölte, kezdeményezni fogja a bizottságban Medgyessy Péter meghallgatását a kormány Irakkal kapcsolatos álláspontjáról. vissza Két félelem között Népszava 2003. január 31. Szerző: Demény Péter, az Erdélyi Riport vez ető szerkesztője Az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusa után mindenképpen a változás korának kellene eljönnie. A Markó Bélaféle vezetés, illetve a Tőkés László és Toró T. Tibor körül csoportosuló ellenzék között ideológiailag nagyobb már nem is lehetne a s zakadék. Most már a legnaivabbak sem gondolhatják sem azt, hogy eltérő nézetek ütköznek egymással, sem pedig azt, hogy a konfliktus megoldható, a táborok kibékíthetők, és egyesült erővel tevékenykedhetnek a romániai magyarság boldogulása érdekében. Nem, e rről immár letehetünk. Szász Jenőék kolozsvári gesztusa (a Reform Tömörülésnek a székelyudvarhelyi polgármester vezette szárnya nem megy el Szatmárnémetibe) látványosan megmutatta, mi a járható út annak számára, aki következetesen végiggondolja a radikális ok programját. Aki szünet nélkül autonómiáról és a hivatalos vezetés árulásáról beszél, miközben semmilyen megvalósítható programot nem tud fölmutatni, annak végső soron tényleg nincs mit keresnie a szövetség fórumán. Talán éppen most jön el az az időszak , amely a legnehezebb lesz Markó Béla, Frunda György, Takács Csaba, Verestóy Attila és társaik számára. Hiszen a belső ellenzék örökös elégedetlenségére valószínűleg sokkal többet rá lehetett fogni, mint amennyire valójában hátráltatta az RMDSZ munkáját. H a Szatmáron vagy Szatmár után tényleg bekövetkezik a szakadás (és bizonyos jelek erre utalnak), akkor viszont nem lesz mumus, akit meg lehet majd vádolni az esetleges kudarcokért. Bár sokan félnek a szakadástól (és aggodalmuk teljesen érthető), a válásna k pozitív hozadéka is lesz. Például az, hogy ha esetleg bekövetkezik, senki nem vádolhatja az RMDSZt képmutatással. Kifut a talaj azon román politikusok, politikai elemzők és publicisták lába alól, akik mindegyre azt fújták, a magyarok voltaképpen mind il yenek (ti. olyanok, mint Tőkés): megszállottak, akik ma is a trianoni határok visszaállítását követelik. Az RTsek és szimpatizánsaik távozása révén az RMDSZ olyan alakulattá válik, amelynek minden tagja a romániai realitások figyelembevételével dolgozik a magyar kisebbség jogaiért. Ugyanakkor, ha az egyre mérgezőbb és a szövetség munkáját egyre jobban megbénító konfliktusok véget érnének, bizonyára jelentős mértékű energia szabadulna föl. Sok politikusunk rengeteg munkát pazarol arra, hogy a belső ellenzé k szította feszültségeket megoldja valamiképpen. Nyilatkozatok, televíziós viták, interjúk garmadája szólt arról, a hivatalos vezetés nem hibás, nem áruló, nem mondott le a magyarság jogainak érvényesítéséről stb. Ha Markóék magukra maradnának, akkor talán előléphetnének és egyre ismertebb arcokká válhatnának azok a fiatal politikusok, akik eddig egyszerűen nem látszottak; akkor talán javulna a szövetség kommunikációs stratégiája; akkor talán Frunda György is visszatalálna egykori önmagához, ahhoz az elnökj elölthöz, akit annak idején a románok egy része is hitelesnek, elegánsnak és európainak tartott. Ha az RT nem lenne, bizonyára megszűnne az az érzés is, amely a legelfogulatlanabb szemlélőben is óhatatlanul kialakul: az ti., hogy Markóékat a hatalmon kívü l semmi más nem érdekli. Nem áltatom magam azzal, hogy teljesen önzetlenül, csak a közösség javára teszik, amit tesznek. De az is erős túlzás, hogy csak a hatalom érdekli őket. Ez az érzés azért keríthette hatalmába azt, aki követte az eseményeket, mert a vezetés érvei egyre inkább ezt sugallták. Egyetlen politikus sem hajlandó elismerni, hogy tévedett — az ellenzékkel való szüntelen harcban mindenki zsarnoknak tűnik.
