Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-31
Attól sem tartok, hogy az RT kilépése miatt megszűnik az építő kritika — annál az egyszer ű oknál fogva, mert, mint már utaltam rá, Tőkés Lászlóék kritikáját nem lehet építő jellegűnek minősíteni. Két olyan koncepció néz farkasszemet egymással, amelyet képtelenség közös nevezőre hozni — vagy hátat fordítanak egymásnak, vagy folyik tovább az ért elmetlen huzavona. Kialakulhatna egy sokkal konstruktívabb ellenzék, amely okos, higgadt politikájával nem hátráltatná, hanem segítené a jelenlegi vezetés munkáját. Amelynek szótárában más szavak is lennének, mint autonómia és árulás. Amely kitalálna és megcsinálna legalább egy hiteles embert. Amelynek szószólói nem programjukba belemerevedett közéleti szereplők lennének, hanem dinamikus, politizálásra termett személyiségek. Mindez azonban semmi ahhoz képest, ami az RMDSZ talán legnagyobb feladata lenne. Hiszen eddig csupa olyan dolgot soroltam, ami egyrészt magától értetődik, másrészt tényleg nem kell hozzá más, mint az RT távozása. Ha nem kell feszültségekkel foglalkozni, akkor nem fogy az energia; ha nem kell nyakasan ismételgetett vádak ellen védekezn i, akkor nem tűnünk zsarnoknak — ezek olyan kijelentések, melyek bizonyítására tényleg nincs miért képernyőtpapírt fecsérelni. Az azonban, amit most szeretnék kifejteni, az mindenképpen megérdemel egy alaposabb indoklást. Az RMDSZnek Székelyföldprogramo t kell kidolgoznia. A Székelyföldre vonatkozó bírálatot feltétlenül meg kell fontolni, mert többen kifogásolják az elért eredmények látszólagosságát. Az például, hogy a hivatalokban most már magyarul is lehet beszélni, a székelyföldiek számára nem megvalós ítás, hanem életük megszokott velejárója. A Székelyföldön a diktatúra idején is a magyarság volt többségben, s a Sepsiszentgyörgyre vagy Csíkszeredába telepített románok elmagyarosodtak. A Hargita és Kovászna megyében élő kisebbségiek csak attól kisebbségiek, hogy egy másik államban élnek, s egyáltalán nem azért, mert valóban kisebbségieknek érzik magukat. Nyilván éppen ezért türelmetlenek, és nagyrészük ezért radikális. Aki kényelmes többségben é l, annak számára mindig egyszerűbbnek tűnik a megoldás, hiszen az nem is érti, miért kell törődni a románság véleményével, s a legrosszabb esetben azt sem, mitől ember az is, aki román, s nemcsak az, aki magyar. Ennek a problémának a megoldásához tényleg nem elég az az energia, amely az RT távozása következményeként fölszabadul. Ehhez komoly stratégia kell, nem beszélve arról, hogy itt aztán abszolút elengedhetetlen az új politikusok felbukkanása vagy a régiek újjáteremtése, mert a székelyföldi választók előtt az RMDSZvezetés kompromittálta magát. Nem a tetteikkel, nem: azok a vádak kompromittálták, amelyeket a Tőkés, illetve Toróféle csoportosulás ismételgetett. Legjobb lenne, ha a hivatalos vezetés egy olyan embert nyerne meg, aki csupán elégedetlen sége s nem elvakultsága miatt vált az RT tagjává. Nem biztos, hogy mindennel tisztában vagyok (illetve biztos, hogy nem vagyok mindennel tisztában), de nekem a Kolumbán Gábor neve jut eszembe. Neki hitele van a Székelyföldön, és pragmatikussága megóvja a f elelőtlen szólamok hangoztatásától. Közismert ugyanakkor, milyen konfliktusai voltak Verestóy Attilával, az RMDSZnek azzal a politikusával, akit a radikálisok a legforróbban gyűlölnek. Ilyen értelemben tehát Kolumbán tiszta: olyan ember, aki (az RThez kö zel álló választók gondolkodásában) a Legfőbb Gonosz ellensége — rossz ember tehát nem lehet. Szóval, lesz dolog bőven, ha az RMDSZ szakadása valóban bekövetkezik, s ettől talán nem is kellene annyira tartanunk, mint amennyire tartunk. Ha kettészakad az R MDSZ, akkor a romániai magyarság politikai alakulata nem érné el a választási küszöböt — mondják sokan, és félelmüket, mint már utaltam rá, teljes mértékben megértem. De úgy látom, ha nem szakad, akkor viszont a kisebbségnek egy provinciális, belső harcok szabdalta szövetsége lesz. És nem biztos, hogy az első változattól jobban kellene félnünk, mint a másodiktól. vissza Európai tájékoztatási iroda nyílt - Az uniós csatlakozással nem múlnak el egy csapásra egy ország problémái Népszava 2003. január 31.
