Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-31
jelenlegi eln ök pályázik. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szombatra egyházkerületi közgyűlést hívott össze a szatmárnémeti Láncostemplomba és bejelentette: csütörtöktől felfüggeszti és szünetelteti az RMDSZen belüli tevékenységét mindaddig, amíg a szövetségben a törvényes belső rendet helyre nem állítják. Azt javasolta, hogy a kongresszus halassza el a szövetségi elnök megválasztását a belső választások után kitűzendő rendkívüli kongresszusig, és addig „ideiglenes hatállyal” bízza meg Markó Bélát az elnöki teendők átmeneti ellátásával. vissza Transzatlanti törésvonal NSZ • 2003. január 31. • Szerző: Seres László Nagy az izgalom: nyolc európai állam nyíltan kiállt Bush elnök háborús irányvonala mellett” – írja sokak hel yett a Spiegel online, kifejezve a tegnapi intenzív euróaggodalom lényegét. Egy brit kutató egyenesen azt állapította meg, hogy ez „a legmélyebb szakadás az Európai Unióban a hatvanas évek óta”. Nem kizárt, hogy igaza van. A leginkább német, francia és d án nyelvterületen tetten érhető aggódás oka a The Timesban és a Wall Street Journalben közzétett közös deklaráció, amelyben nyolc miniszterelnök (köztük Aznar, Blair, Berlusconi és a magyar miniszterelnök) egységes transzatlanti fellépést sürget Irakkal sz emben. Pontosabban (és itt fontos pontosítani): Irak mielőbbi lefegyverzése tárgyában. A közlemény tehát nem háborúra szólít fel, csupán megállapítja: az iraki rendszer és tömegpusztító fegyverei „egyértelműen fenyegetik a világ biztonságát”, ezért a nemze tközi közösségnek – ezen belül is egy egységesen fellépő amerikai – európai szövetségnek – az 1441es BThatározat szellemében ragaszkodnia kell Bagdad lefegyverzéséhez. A spanyol – brit diplomácia kezdeményezésére – és nyilván amerikai – brit sugallatra – szüle tett dokumentum „szabadságunk egyik garanciájának” nevezi a transzatlanti köteléket, ami nem eshet az iraki fenyegetés áldozatául. A dokumentumot Bush elnök joggal értelmezheti egy, a jelenlegi pacifista Európában demonstratívnak számító Amerikapárti kiál lásnak, a rumsfeldi „új Európa” megnyilvánulásának, Berlin és Párizs pedig ugyanennyi joggal gondolhatja, hogy itt egyesek megfúrják az „egységes európai álláspont” közvetítését – pláne, ha lenne ilyen. De nincsen. Van egy Amerika- és háborúellenes közhan gulatú Európa, azon belül egy formálódó Berlin – Párizs tengely (amely az EUn belül is egységesítőbb, föderatív elképzelésekkel bír), és van egy Bushsal szolidáris Blair – Berlusconivonal (amely az EUn belül is inkább a lazább együttműködés híve). Az euroag godalom tárgya tehát alapvetően az, hogy nyilvánvalóvá vált: konfliktus nem annyira Amerika és Európa, sokkal inkább Európa egyes kormányai között van. Hiába hivatkozik a párizsi kormány arra, hogy 25ből „csak” nyolc kormányfő szignálta az okmányt – a sz akadás elég komoly sebet ütött, olyannyira, hogy európai ellenzéki politikusok már Berlin és Párizs „izolálódásáról” beszéltek. Hiába hivatkozik a német kormány arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 15ből 11 tagja további időt adna az Irakban vizsgálód ó fegyverzetellenőröknek – Washington erősödött az utóbbi napokban, pláne Moszkva látványos félfordulata után. Hiába állítja a magyar kormányszóvivő, hogy „a nyilatkozat lényegében az egységes európai álláspontot fogalmazza meg” – nincs ilyen egységes állá spont. Az Európai Parlament 287:209 arányban állást foglalt ugyan egy „Irak elleni egyoldalú katonai fellépéssel szemben”, de azt is megállapítja, hogy Irak önmagát izolálja, és nem működik együtt a nemzetközi közösséggel. A dán ellenzékhez hasonlóan a ma gyar Fidesz is számon kéri a kormányfőn, miért a nyugati lapokban foglal állást, miért nem hazai pályán, jelesül a külügyi bizottság előtt indokol meg ilyen súlyú válaszokat ilyen súlyú kérdésekre. Miközben ebben lehet igazság, megkésettség aligha. Medgyes sy Péter már amerikai látogatásán is nyilvánvalóvá tette azt, amit mostani aláírása jelent: egy olyan Európa mellett foglal állást, amely nem Amerika ellenében, hanem annak partnereként próbálja meghatározni önmagát. A transzatlanti gondolat mellett foglal t állást Kovács külügyminiszter is tavaly novemberi, a Washington Times számára írt cikkében, amelyben így fogalmazott: „Magyarország egy olyan termékeny transzatlanti viszony kialakításában érdekelt, amely a »több Európa«, nem pedig a »kevesebb Amerika« g ondolatán alapszik.”
