Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-31
A kifejezetten jó német – magyar, vagy a magyar – francia kapcsolatokat ez a gondolat várhatóan nem befolyásolja. vissza Markó Béla: Mi vagyunk a közösségért, s nem a közösség van értünk NSZ • 2003. január 31. • Szerző: T. Sz. Z. – Milyennek látja az RMDSZkongresszus előestéjén a szövetség helyzetét és kilátásait? Ez a szövetség sokkal stabilabb és erősebb, mint ahogyan ezt az RMDSZen belül egyikmásik kollégánk láttatni próbálja – kezdte válaszát Markó Béla. – Az RMDSZ olyan erőre tett szert az elmúlt tizenhárom esztendőben, hogy valóban befolyással tud lenni a romániai belpolitikai folyamatokra, Románia és Magyarország viszonyára, közvetve tehát a térség helyzetére is. Így szemlélik ma az RMDSZt a rom ániai politikai pártok és a magyarországi politikai pártok is, és megkérdeznek minket az európai fórumok képviselői is. Hogy mi vár az RMDSZre az elkövetkező időszakban? Mi választottunk egy utat 1989 végén, amikor politikai szervezetet hoztunk létre: meg próbáljuk politikai eszközökkel megváltoztatni ennek a közösségnek a helyzetét. 1996ban újabb fontos döntést hoztunk, hogy együttműködünk román pártokkal kormánykoalíció, később, 2000től pedig a kormány parlamenti támogatásának formájában. Bár sok konfli ktussal és elégedetlenséggel is, de ez az út járhatónak bizonyult, s 1996 óta fokozatosan megkezdődött annak a visszavétele, amit tőlünk nyolcvan esztendőn át elvettek. Ennek az útnak még nagyon az elején vagyunk, de – legalábbis most – én ezt járhatónak l átom. Ebben a térségben amúgy sincs jelen pillanatban más választás, mint a különböző országok, közösségek, régiók közötti együttműködés, hiszen egy egységes Európa felé haladunk. – A kongresszus előtti időszakban különböző szövetségen belüli személyek az RMDSZ szakadását helyezték kilátásba. Ezek a megnyilatkozások a fórum előtti politikai harc részei csupán, vagy komoly veszély a szakadás? – A kongresszusunkon minden eddiginél nagyobb lesz a részvétel. Éppen azért, mert fontos ez a kongreszszus, s talán azért is, mert egyesek megkérdőjelezték ennek a kongresszusnak a fontosságát. Szerintem a legélesebb bírálatnak is helye van az RMDSZben, vitáznunk kell arról, hogy hogyan menjünk tovább. De aki ezt a szövetséget meg akarja gyengíteni, aki innen ki akar szakadni, más szervezetet akar létrehozni, az – azt mondanám – történelmi felelőtlenségről tesz bizonyságot. Az megpróbálja eljátszani ennek a közösségnek a jövőbeli esélyeit. Ezt az RMDSZben dolgozó kollégák túlnyomó többsége tudja. – Rendkívül feszült helyzet alakult ki Tőkés László püspök, a szövetség tiszteletbeli elnöke és az RMDSZ vezetősége között. Láte arra lehetőséget, hogy a kongresszuson ezek a feszültségek feloldódjanak, s a kibékülés megtörténjen? – Én nem vagyok összeveszve a tiszteletbeli elnökkel, tehát így kibékülni sem nagyon tudok. Azt hiszem, hogy a tiszteletbeli elnök lassan az egész közösséggel vész össze. Mégpedig abból az okból, hogy az utóbbi időben nem hajlandó elfogadni azt az egyszerű igazságot: senki sem csalhatatlan. Tehát a z, hogy ő például a bukaresti bíróságon beperelt minket, azt jelenti, felrúgott minden eddigi íratlan törvényt az RMDSZen és az egész közösségen belül. Hiszen egyik legfontosabb íratlan törvényünk az, hogy közösségi ügyeinkkel, belső problémáinkkal, az RM DSZ vitáival nem fordulunk külső ítélőbírákhoz. Én azt gondolom, hogy különösen nem egy bukaresti bírósághoz. Ez azért ezerszeresen, milliószorosan fontosabb íratlan törvénye ennek a közösségnek – és éppen a saját jövője szempontjából – , mint az, hogy éppe n a tiszteletbeli elnök csalhatatlannak hiszie magát vagy sem. Egy közösség életében van egy fontossági sorrend, mindig, mindenkor. S ha közéletre vagy ha politikára vállalkoztunk, tudnunk kell, hogy mi vagyunk a közösségért, s nem a közösség van értünk. A tiszteletbeli elnöknek is tudnia kellene, ha ezt a tisztséget valamikor elvállalta, akkor ő van az RMDSZért, s nem az RMDSZ van érte.
