Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-25
A bemutatkozások után hét szenátor és képviselő ké rt szót, és igyekezett pártja jelöltjét meggyőző indokokkal támogatni. A két kamara a titkos szavazás mellett döntött; megszületett az első és óriási meglepetés. Milos Zeman már az első fordulóban kiesett a játszmából. A szenátusban nagy szavazattöbbségg el Jaroslava Moserová lett az első, a képviselőházban Václav Klaus 11 szavazattal megelőzte Milos Zemant. A második fordulóba tehát Václav Klaus és Jaroslava Moserová jutott tovább. Zeman, ahogy az első forduló eredményei megszülettek, csendben, feltűnés n élkül elhagyta a várat. Azután nem hozott eredményt sem a második, sem pedig a harmadik forduló. vissza Erdélyiek az unióban Magyar Hírlap 2003. január 25. Szerző: Pomogáts Béla "A fogyatkozó erdélyi magyarságot csakis az integráció védelmezheti meg a rendkívül hatékony asszimiláció következményeitől.” Magyarország ma az Európai Unió kapujában áll, történelmi értelemben csupán egy pillanatra az intézményes integrációtól. Három esztendővel, azaz három történelmi pillana ttal mögötte ott sorakozik Románia és vele az erdélyi magyarság is. Bátran mondhatjuk, hogy régóta (a rendszerváltozás óta) nem esett meg velünk ilyen izgalmas és ígéretes történelmi pillanat. Várakozásainkat kétségkívül felcsigázták reményeink, hiszen Tri anon óta második alkalommal (és az első csupán négy szűk esztendeig tartott!) alakul ki olyan helyzet, hogy a budapesti és a kolozsvári magyart nem fogja egymástól elválasztani a szigorúan őrzött államhatár. Talán valóra válik az az 1945 tavaszán hallott, akkor persze csak propagandisztikus érdekeket szolgáló bukaresti ígéret, amely a magyar – román határ "ellégiesítésével” kecsegtetett. Az üdvös csatlakozás és ennek még inkább üdvös következményei mindazonáltal felvetnek néhány nagyon is megfontolandó kérdé st. A középeurópai régióban és közelebbről a Magyarország és Románia viszonylatában kibontakozó európai integrációs folyamat mélyén ugyanis igen éles paradoxonok rejlenek: mégpedig magyar, román és uniós viszonylatban egyaránt. Ezeket a paradoxonokat a cs atlakozási folyamat sikere végett mindenképpen tanulmányozni kell, és lehetőleg fel kell oldani. Az első ilyen paradoxon nézetem szerint a magyarországi közvélemény, következésképpen a magyarországi politika "reflexeiben” tapintható ki. A magyarországi kö zvélemény ugyanis meg van győződve arról, hogy Románia mindaddig nem lesz képes eredményesen alkalmazkodni az Európai Unió jogi, politikai és erkölcsi (mondhatnám: lelki) normáihoz, ameddig a román politikai kultúrában nem következik be radikális demokrati kus fordulat. Olyan, amely magával hozza a hagyományos bukaresti államrezon és kisebbségpolitika radikális átalakítását is. Mindennek ellenére a magyarországi közvélemény helyesli, kívánja és sürgeti Románia európai uniós integrációját, mégpedig a felismer és miatt, miszerint a fogyatkozó erdélyi magyarságot csakis az integráció védelmezheti meg a rendkívül hatékony asszimiláció (és a folyamatos elvándorlás) következményei től. A legutóbbi romániai népszámlálás drámai adatai arra figyelmeztetnek, hogy az erdélyi magyarság nemzeti intézményrendszerét, oktatási és kulturális intézményeit csak az európai uniós keretben lehet hatékonyan megvédeni, és ugyancsak ez az uniós keret szolgálhatja legjobban az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának felépítését, illetve az összmagyarsággal kiépítendő nemzeti integrációját. A második paradoxon magában a román politikai kultúrában és közvéleményben található. A politikai és szellemi életben ma vezető szerepet betöltő román értelmiségiek valóban érdekelteknek mutatkoznak az ország hatékony európai integrációjában, és ezzel a román értelmiséggel nekünk, magyaroknak is szüntelen tárgyalnunk kell, keresni kell vele az együttműködést, támo gatnunk kell törekvéseit. Ugyanakkor nagy kérdés, vajon a román értelmiség, a gazdasági és politikai elit egy másik (és ki tudja, mekkora) hányada valójában mintha idegenkedne az Európai Unió politikai és morális normáitól, és valószínűleg inkább kijátszan i, mintsem elfogadni szeretné ezeket a normákat. Nehezen hihető, hogy az a keleties korrupcióra berendezkedett gazdasági és politikai réteg, amelyet a kommunista rendszer hátrahagyott, és amely ma a hagyományos nagyromán sovinizmus mentalitását képviseli, szűk három esztendő alatt európai uniós polgárrá neveli önmagát.
