Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-24
Egy bizonyos: a következő hónapokban lesz miről vitázni. Úgy tudjuk, a kormányon belül van, aki szerint külpolitikában jártas politikust kellene delegálni – mások viszont úgy vélik, éppen ezt lenne célszerű elkerülni, mert hasonló jelöltekkel „Dunát lehet rekeszteni”. vissza Csúnya játék NSZ • 2003. január 24. • Szerző: Kis T ibor Meglehetősen furcsa kép kezd kibontakozni a magyar választópolgár lélektanáról a friss közvéleménykutatásokból; az adatok arra utalnak ugyanis, hogy minél közelebb kerül az uniós tagság dátuma, annál több kétely merül fel az emberekben e lépés éssze rűségét illetően. Akár azt is mondhatnánk, hogy amióta bizonyossá vált csatlakozásunk, azóta mintha folyamatosan lohadna a lelkesedés az EU iránt. A lapunk tegnapi számában közölt felmérés után pedig végképp nem állítható többé, hogy a magyar választók vol nának a térség legelkötelezettebb EUhívei. És nyilván hiba volna e jelenséget „elgyávulással” vagy „kijózanodással” magyarázni. Vélhetően másról van szó. Főleg arról persze, hogy nyár óta jelentős erők léptek működésbe a magyar EUbarát beállítottság erod álásáért. S a jelekből ítélve ezek az erőfeszítések nem voltak meddők. E tekintetben a döntő érdem feltétlenül a mai ellenzéké. Az adatokból tudniillik világosan kiderül, hogy az euroszkepticizmus elsősorban az ellenzéki szavazók körében lett újabban sikk. Ők kezdik úgy gondolni, hogy alapvetően a Medgyessykormánnyal tolnának ki, ha a közelgő népszavazáson nemet mondanának a csatlakozásra. A körülményeket figyelembe véve aligha kétséges, hogy az unió iránti lelkesedés lohadása Orbán Viktor és a Fidesz per manens rosszkedvét tükrözi vissza. Orbán EU iránti lelkesedésének hőfokát már korábban is jelezte emlékezetes megállapítása, hogy tudniillik az unión kívül is van élet. Bukása óta a jelek szerint még inkább elvesztette érdeklődését az EU iránt, nyilván abb ól a megfontolásból kiindulva, hogy a csatlakozás aktusa már nem neki, hanem az utódoknak „ketyeg”. S minthogy savanyú a szőlő, ezért aztán nem szűnnek meg fideszes részről a „rossz csatlakozásról”, az „elszalasztott lehetőségről” szóló tirádák és a nemzet i érdekek bajnokának pózába vágva magukat az ellenzéki vezetők léptennyomon „idegenszívű, országkiárusító” jelzőkkel illetik a mai kormány uniós politikáját. Az unió teljes elutasításig Orbánék óvakodnak elmenni, de erre nincs is szükségük: pontosan látjá k, hogy dupla fenekű EUpolitikájuknak igazán csak így van meg a szükséges hozadéka. A Fidesz mostani „eurorealizmusa” alkalmas az ellenzéki szavazók hűségének tesztelésére, sőt a tavaszi megosztottság további tartósítására is. És hogy a Fidesz most pártpo litikai célok szolgálatába állít egy történelmi léptékű össznemzeti ügyet? E szándékot persze lehet kárhoztatni. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy az EUtagság ügyében Orbánék kényszerhelyzetben vannak, s ezt szűken vett érdekeik szempontjából összes ségében ügyesen kezelik. Mivelhogy a felmérések arra utalnak, hogy a Fidesz megosztási stratégiájára van vevőközönség, és Orbánék így mérsékelhetik azt a politikai hozamot, amit a kormány remélhet egy sikeres népszavazástól. Ráadásul a fideszes vezetők azt is érzékelik, hogy az EUellenességben külső körülmények is a kezükre játszhatnak. Hiszen a bővítés zárószakasza a dekonjunktúra időszakára esik. És Brüsszel azért tényleg nem tanúsított a jelöltek irányában különösebb nagyvonalúságot, megkönnyítve ezzel az euroszkepticizmusra játszó erők dolgát. E jelenség felerősítette mindannak a mulasztásnak a hatását, amit az egymást követő kormányok (köztük Orbánék) elkövettek az uniós felkészülés során. Hiszen az uniós tagságból származó követelményrendszerrel kapc solatos tájékoztatást a kormányok egy évtizeden át nyilvánvalóan elhanyagolták. Ez most üt vissza; Medgyessyék pechére: őrájuk. Az EUügyek napjainkban kezdenek gyakran sokkszerűen zúdulni ránk. És az új keletű euroszkepticizmus úgy hatol át a közvélemény bizonyos rétegein – főleg a kevéssé tájékozott, alacsonyan képzett társadalmi csoportokon – mint kés a vajon. Ebben jócskán benne van a kormányzat jóhiszeműsége, mármár naivitása is. Medgyessyék mintha túlságosan is elhitték volna, hogy Magyarország az un ióbarát emberek országa, ahol nem lehet gond egy EUnépszavazás sikeres abszolválása. Ezért e kormány mindeddig láthatóan nem is érezte szükségét annak, hogy az ügyes ellenzéki EUszkepticizmussal hatékony(!) uniós kampányt állítson szembe. Egy népszavazás i kampány elsősorban a kormány felelőssége, ezt nem lehet csak úgy letudni, ennek eredményre kell vezetnie. E tekintetben semmi nem pótolhatja a miniszterek – elsősorban pedig a miniszterelnök – aktív személyes
