Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-23
A hazai és a brüsszeli vezetők közös büszkesége volt, hogy Magyarországon évek óta kétharmados az EUcsatlakozás támogatottsága. Erre különösen az utóbbi időkben hivatkoztak előszeretettel, miközben a népszavazásra készü lő tagjelöltek többségénél erősödött a kétkedés, és a belépésre szavazók aránya veszélyesen közelített az ötven százalékhoz (főként a balti államokban, Lengyelországban, Szlovéniában és részben Csehországban). Most hasonlónak tűnik a helyzet Magyarországon is, az összes választókorú körében 56 százalék szavazna a csatlakozásra. A közvéleménykutatásból kitűnik, hogy a hazai szkeptikusokat vélhetően ugyanazok az aggályok vezérlik. Bár az inkább hátrányokra számítók aránya az egész lakosságon belül nőtt, az emelkedés jóval magasabb (28 százalék) a Fidesz szavazótáborában, mint az MSZPében (11 százalék); a baloldalon így a remények, míg a jobboldalon az aggodalmak dominálnak. Magyarországon éppen jobboldali politikusok bírálták a bővítés pénzügyi feltételeit, beszéltek „jó” és „rossz csatlakozásról”, illetve hangsúlyozták a szuverenitás megőrzésének fontosságát – ezzel ugyanazt a hatást elérve, mint az EU szűkmarkúsága és az önállóság elvesztése miatt húzódozó tagjelöltek szkeptikusai. Az előttünk csatlakozott országok tapasztalatai is azt mutatják: a kétkedésre a legjobb ellenszer a nyílt és őszinte tájékoztatás. Az eddigi magyar kormányok is elismerték, hogy a magas hazai támogatottság inkább illúziókon, mint ismereteken alapul, ám a helyzet megváltoztatásáér t nem sokat tettek. Akárcsak a többi jelentkezőnél, nálunk is az EUtámogatások mennyiségére összpontosított eddig a politikai vita, a tagság egyéb előnyeiről és hosszabb távú, kedvező hatásairól szinte megfeledkezve. Az információhiányt jól mutatja a bizo nytalanok viszonylag magas, 22 százalékos aránya is. Ugyancsak intő jel (noha nem újdonság), hogy a csatlakozást főként a fiatalok, a jól képzettek és a nagyvárosokban élők támogatják. Vesztesnek – rövid távon nem teljesen alaptalanul – a szakképzetlenek, az alacsony jövedelműek és a munkanélküliek érzik magukat. A mindenkori hatalom érdeke külön tájékoztatást és felzárkóztatási stratégiát kidolgozni ezeknek a rétegeknek. Csökkent az EUpártiak aránya - A megkérdezettek 56 százaléka szavazna igennel – Tí zből négyen hátrányokra számítanak Fél évvel ezelőtt még az emberek 62 százaléka gondolta alapvetően előnyösnek az Európai Unióhoz való csatlakozást, most 45 százalékuk. Eközben az inkább hátrányokra számítók aránya 20 százalékról 39re nőtt. A csatlakoz ás lakosság által feltételezett mérlege – bár egyre kisebb mértékben – továbbra is a pozitív várakozások felé billen, és az integráció melletti közvélekedést jelzi az is, hogy az emberek 56 százaléka csatlakozáspárti. Az ellenzők aránya 22 százalék, a bizo nytalanoké ugyanennyi. A legrosszabb társadalmi pozícióban lévő rétegek eddigi kedvezőtlen történelmi és gazdasági tapasztalataik alapján magukat vesztesnek minősítik, és azt a jövőre is előre vetítik. A magas társadalmi státusúaknál, a diplomásoknál viszo nt egyértelműen politikai törésvonalat láthatunk: a baloldaliak EUpártiak, a jobboldaliak mindinkább EUellenesek – derül ki a Szonda Ipsos január első felében, valamint a korábbi hónapokban végzett EUcsatlakozással kapcsolatos közvéleménykutatásaiból. Magyarország hamarosan az Európai Unió tagja lesz. A lakosság úgy érzi, hogy kevéssé vagyunk felkészültek az integrációra – egy ötfokú válaszskála (amely a nagyon felkészülttől az egyáltalán nem felkészültig terjed) értékeit átlagolva 2,6et kapunk. A mú lt év nyarán még 2,9es felkészültségi mutató adódott a válaszokból, ami őszre 2,8re, azóta 2,6re csökkent. Iskolai nyelven szólva: fél év alatt az emberek által hazánk EUfelkészültségére kiosztott érdemjegy „hármas alá”ról „kétharmad”ra módosult. Az adatok visszajelzik az elmúlt hónapokban a média szereplői által folyamatosan ismételt kijelentéseket, melyek szerint nem, vagy nem eléggé felkészült a magyar társadalom a csatlakozásra. Múlt év nyarán a magyar társadalom alapvetően reménykedve tekintett az Európai Unióhoz való csatlakozás elé. Abszolút többségük, 62 százalékuk úgy vélekedett, hogy az előnyöket és a hátrányokat egybevetve az ország számára az integráció inkább kedvező változásokkal jár. A kedvezőtlen következményeket valószínűsítők aránya 20 százalék, a kérdésben bizonytalanoké 18 százalékos volt. Azóta folyamatosan, de különösképpen az utolsó két hónapban negatív irányba módosultak az arányok:
