Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-17
kommunistából magát éppen nemzetivé definiáló román hatalmi elittől - és minden bizonnyal még ma is az lenne... Politikai gesztust persze lehet tenni előzékenyen, a pozitív választ megelőlegezve is. Ha azonban elmarad a kölcsönösség, akkor az ilyen egy oldalú lépések inkább ártanak, semmint használnának. Kíváncsian várjuk például, hogy milyen hasonló döntéssel honorálja majd a román fél a Gozsduhagyaték kérdésében tett magyar nyitást. Csak remélni lehet, hogy erre nem a kedvezménytörvény ilyenolyan leb egtetett elfogadását húzzák majd elő - arról ugyanis már született írásos megállapodás a két kormány (Nastase és Orbán) között, és az azóta történtek a szocialista kormány által ezen dosszié felújításának megkérdőjelezhető voltát támasztják csak alá. Egy biztos: a valódi megbékélést, egymás kölcsönös elfogadását ad hoc pezsgőzésekkel megspórolni nem lehet. Amíg a román politika számára a "magyar kártya" mindig kijátszható, belpolitikailag is manipulálható téma marad, amíg a román kormány Erdély Romániához csatolásáról megemlékező ünnepi ülését pont Csíkszeredában, Székelyföld szívében tartja, amíg Kolozsvárott újra és újra megválasztanak polgármesternek egy sorozatosan törvénysértő szélsőséges politikust, aki román nemzetiszínűre pingáltatja a szemeteskuká kat, miközben Mátyás király szobra alatt évek óta római romokat keres - egyszóval, amíg a román nemzet és politika nem tud megszabadulni magyarfóbiájától, és nem hajlandó túllépni a történelmi tényeket valamiféle zavaros nemzeti ideológiának alárendelő hoz záállásán, addig nem lehet igazi megbékélés. Ha arra gondolunk, hogy a történelem folyamán hosszú ideig tartó svéd uralom után Finnországban ma, az ott élő alig több mint ötszázalékos (300 000 fős) svéd anyanyelvű kisebbség jogait annyira tiszteletben ta rtják, hogy a svéd nyelv az ország - a finnel teljesen megegyező jogokat élvező - hivatalos nyelve (!), akkor láthatjuk, hogy milyen messze vagyunk még az egymás tiszteletére és elfogadására épülő helyzettől a Kárpátmedencében. Ami igazán szolgálhatja a m egbékélést, az a közös gondolkodás és eszmecsere: olyan találkozók, mint például a bálványosi nyári tábor, ahova a magyarok mellett évről évre számos jelentős román értelmiségi is elmegy. A kormányszinten meglévő párbeszédet ki kell egészítenie a társadalm ak közti párbeszédnek, a civil szféra együttműködésének, a közös politikai és kulturális diskurzusnak. A verduni megemlékezés nem véletlenül vésődött be - vizuálisan is - a francia, német és egyben nemzetközi kollektív emlékezetbe: a mindkét oldalon mérh etetlen emberi szenvedést és véráldozatot követelő csata mindennél erősebben fejezi ki a háborúk szörnyűségét - és így az ott tartott kézfogás a békét. A verduni emléktáblán többek között ez olvasható: "Megbékéltünk egymással, megértettük egymást, barátokk á lettünk." Valami ehhez hasonlóra lenne szükség a Kárpátmedencében is. Közös gesztusokra, egymás elfogadására, elválaszthatatlan sorsunkra építő megértő tettekre. vissza Ha mindez megtörtént, majd bonthatunk pezsgőt. Addig ni ncs miért. A szerző az Európa Tanács Ifjúsági Igazgatóságának oktatási felelőse Törvénytelen kongresszus Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) határozatait vitató bukaresti bírósági tárgyalásokon legalább négy dolog tisztázódott. Először is az, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa nem az 1999. májusi csíkszeredai RMDSZkongresszus által rögzített összetételben működik, mivel azt az 1997. évi - hatályon kívül helyezett - alapszabályzat 115. cikkelye rendelkezései alapján módosították. Ebbő l az következik, hogy a törvénytelen összetételű testület által hozott valamennyi határozat semmis. Másodsorban: ha szemet hunynánk efelett - ahogy azt a bukaresti bíróság is tette , szabályszerűen akkor sem szervezheti meg az SZKT az RMDSZ következő ko ngresszusát, mivel erre az alapszabályzat szerint nincs hatásköre. Az alapszabályzat 44. cikkelyének "i" pontja értelmében az SZKT kizárólag a kongresszus
