Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-23
palackozó üzem létrehozásáról (2,9 millió dollár értékben) és 10 millió dollár értékben konzerve k eladásáról is megállapodást sikerült elérni. Szintén megállapodás született arról, hogy Moszkva (45 millió dollárért) megveszi a győri Rába gyártól az Ikarus buszokhoz szükséges motorokat. Létrehoznak továbbá magyar közreműködéssel és 3,5 millió dolláros beruházással egy mintafarmot Oroszországban, a Medicor pedig magyar alvállalkozókkal felújít egy moszkvai kórházat. Kiemelte a kormányfő, hogy a légi közlekedés, a haditechnikai együttműködés, az idegenforgalom és a környezetvédelem terén is együttműködési megállapodást kötöttek az orosz fővárosban, emellett megújították a konzuli egyezményt. Jövőre bemutatkozna Magyarországon az orosz kultúra, majd 2004 – 2005ben a magyar kultúrát fogják népszerűsíteni Oroszországban. A miniszterelnök megfogalmazása szerint sikerült áttörést elérni hét év után a ma gyar – orosz kapcsolatokban, és Magyarország elindult azon az úton, hogy visszaszerezze helyét az orosz piacon. Medgyessy Péter beszámolt arról is, hogy moszkvai tárgyalásain felvetette Mihail Kaszjanov orosz kormányfőnek a rudkinói temető megnyitásának kér dését és ígéretet kapott orosz partnerétől, megvizsgálják, milyen módon válhatna ismét látogathatóvá a magyar állampolgárok számára a temető, ahol magyar elhunytak nyugszanak. Elhangzott: mostani moszkvai látogatást követően, kölcsönös akarattal, rendszer essé válhatnak a felső szintű magyarorosz politikai kapcsolatok. Hozzátette: hogy Putyin elnök elfogadott egy magyarországi látogatásra szóló meghívást, amelynek időpontját egyelőre nem rögzítették. Igény mutatkozik évi két, egy hivatalos és egy kötetlen miniszterelnöki találkozóra is. vissza A magyar „Ostpolitik” NSZ • 2002. december 23. • Szerző: Aczél Endre A valaha volt nyugatnémet Ostpolitik, benne az NSZK – szovjet, NSZK – lengyel, NSZK – csehszlovák viszony és sok tekintet ben a német – német viszony normalizálásával (különös tekintettel NyugatBerlinre), nem lehetett volna erős és életképes a „Westpolitik” nélkül. Ami úgy értendő, hogy a hajdani, adenaueri – brandti NSZKnak előbb végérvényesen el kellett köteleznie magát a nyu gati integráció, kivált a francia – német „tengely” mellett, hogy aztán ezzel a hátországgal hozzáláthasson rendezetlen „keleti” számláinak, rossz történelmi örökségének rendbetételéhez. Az 1963as De Gaulle – Adenauer paktum támasztéka nélkül az 1968ban bein dított Ostpolitik sem lehetett volna sikeres. Sőt megkockáztatom, De Gaulle különutas külpolitikája sem. Természetesen minden párhuzam sántít valahol egy keveset, de elég nagy bizonyossággal kimondható, hogy van összefüggés Magyarország nyugati integráci ós törekvéseinek kettős sikere (meghívás a NATOba 1997ben, felvétel 1999ben; meghívás az EUba 2002ben) és a Medgyessy által most beindított magyar Ostpolitik között. A zavaró tényezőket le lehetett küzdeni, tudomásul lehetett vetetni. (Megint csak a p árhuzam kedvéért: a hajdani brandti Ostpolitikot végül is nem sikerült elgáncsolni az NDK nemzetközi jogi elismerésének igényével, amiképp a magyar NATOtagság miatti sértettség is csak halasztó hatályú volt legfeljebb Oroszországban...) Most már az a kér dés, „áttörés” volte a magyar Ostpolitik első stációja, Medgyessy látogatása vagy sem? E lap annak előtte, hogy minden részlet kivilágosodott volna, inkább nemmel, mint igennel válaszolt. Tegnapelőtt azonban minden tisztázódván, én inkább – a minisztereln ökhöz képest, aki „igenis, áttörés”sel reagált a történtekre – azt mondanám, hogy szigorúan a kétoldalú, függő problémákra redukálva az ügyet, valószínűleg áttörés történt, de nagyságrendileg ez így még nem nyugtázható. Csak akkor lesz, ha a
