Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-19
lépésnek a megoldáshoz vezető úton” - mondta a SMEben megszólaló Tóth Tamás, a magyar külügyminisztérium sz óvivője. Az Európai Bizottság egyúttal azt is megemlíti, hogy Magyarország és Szlovákia Európai Unióba történő belépésével, a magyaroknak el kell hagyni a törvény azon részeit, amelyek diszkriminációt okozhatnak, mert nem összeegyeztethetők az európai jo ggal” - írja a szlovák liberális újság. "Eddig még a tömegtájékoztatási eszközök útján sem tudom, hogy létezik ilyen levél, ezért reagálni sem tudok rá" - mondta az újságnak Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, aki Dzurindának a sze mére vetette, hogy a kedvezménytörvény elutasításánál megkerülte az MKPt, és ezzel megsértette kölcsönös megállapodásukat. „A legújabb fejlemények azonban nyilván Dzurinda pozícióját erősítik meg” - teszi hozzá a SME újságírója. - "Hiszen Európa is Dzur inda érvelésének adott igazat - állítja Grigorij Meseznikov, szlovák politológus. Egy másik politológus, Miroslav Kusy azonban megemlíti, hogy egy politikus nagysága a kompromisszumkészség elérésében is megmutatkozik. "Nemcsak az egyértelmű álláspont ismét elgetése, hanem, hogy megpróbál megegyezni, mint a románok" - teszi hozzá a politológus. vissza A remény Karácsonya 168 Óra Szerző: Mészáros Tamás Nincs abban semmi meglepõ, hogy a szélsõjobb orgánumai folyamatosan nyomdaf estéket nem tûrõ gyalázkodásokkal kommentálják Medgyessy Péter látogatását a román nemzeti ünnep alkalmából adott budapesti Nãstasefogadáson. A magyar miniszterelnök kétségkívül merész gesztust tett a délkeleti szomszéd felé – minden bizonnyal megfontolt, felettébb tudatos és ugyanakkor kockázatos lépést – , hiszen számíthatott rá, hogy megjelenését a Kempinskiben sokan egyértelmûen elutasító, s még többen legalábbis vegyes érzelmekkel fogadják majd. Azt is tudnia kellett, hogy ez a társadalmi averzió nem a laptalan. Sem a történelmi, sem az egyéni avagy családi tapasztalatok nem könnyítik meg az ilyesféle egyoldalú politikai nagyvonalúság széles körû elfogadását. Következésképp törvényszerû volt, hogy a radikális nacionalisták mindent megtesznek a felkínált lehetõség kiaknázásáért: mikor lehetne jobb alkalmuk megint egyszer nemzetárulásról harsogni, ha nem most, amikor Nãstase egyenesen minálunk ünnepelte Erdély megszerzésének évfordulóját. Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának Fidesz delegálta eln öke azonban figyelemre méltó módon azt mondta egy Magyar Nemzetnek adott interjújában, hogy csak lázas betegsége miatt nem vett részt a román követség rendezvényén. Aztán persze arról beszélt, hogy Medgyessy nyilvánvalóan besétált Nãstase csapdájába. Mégis , ha Németh, aki a belpolitikában nem éppen diplomatikus modoráról nevezetes, ezúttal igyekezett megtalálni a személyes kibúvót, akkor a figyelmes olvasó számára mindenesetre úgy tetszhetett: az ellenzék nagyobbik pártja nem kívánja kiélezni a kormányfõvel szemben kínálkozó propagandisztikus lehetõséget. További jóindulattal még az is elképzelhetõnek tûnt, hogy a volt külügyi államtitkárt szakmai vértezettsége óvta meg a populizmus csábításától. Hiszen Németh Zsolt pontosan tisztában van azzal, hogy sem a b udapesti Medgyessy – Nãstasetalálkozó idõzítését, sem a magyar kormányfõ részvételét a román ünnepen nem a véletlen, illetve a diplomáciai ügyetlenség határozta meg. És egy professzionalista politikus talán még becsülni is képes azt az eltökéltséget, amely ehhez a történelmi távlatból remélhetõen majd méltán felértékelõdõ eseményhez vezetett. Tételezzük fel egyébként, hogy mindkét részrõl. Mert Nãstasénak is megvannak otthon a maga nacionalistái, akik azért szidalmazzák, hogy nem a román haza megszentelt fö ldjén töltötte a nemzeti ünnepet. Szerintük az õ miniszterelnökük tesz megengedhetetlen gesztusokat minekünk – hiszen egyáltalán tárgyal a gyûlölt státustörvény életbeléptetésének bármiféle módozatairól. Hogy a román kormányfõ ennek ellenére „lepaktált” Me dgyessyvel, és együtt megszervezték a kempinskibeli fogadás közös, mondhatni tüntetõ aktusát, abban persze aligha csupán Nãstase személyes hajlandósága játszott szerepet. Románia most mindenekfelett igyekszik a NATO és az Európai Unió kedvében járni. Mondh atni, eminens módjára
