Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-04
rosszallja . Az elmúlt években kialakított állapotok Magyarország hitelességét, a nyugati szövetségi rendszerben való partnerségét teszik kétségessé. Azt pedig jól látjuk, hogy ez a hely a gazdasági stabilitásnak, a fejlődésnek is egyik fő feltétele. Nemcsak a NATOb an, de az önálló erővé váló Európai Unióban is. Kis Gulliver nagy törpék között Miért nincs (vagy van) külpolitikája az Európai Uniónak? NSZ • 2002. november 4. • Szerző: Füzes Oszkár Agyoncsépelt közhely Henry Kissinger költői kérdése: mi Európa telefonszáma? Kit hívjon fel az amerikai elnök, ha az Európai Uniót keresi külpolitikai ügyekben? Az viszont nem közhely, hanem tény, hogy az EU sem a hozzá közeli, se m a távolabbi válsággócokban nem érdemi tényező – ha olykor mégis az, akkor nem önerejéből, hanem Amerika és a NATO segítségével. Néhány éve csaknem háború robbant ki Törökország és Görögország között, és míg Európa „aludt”, az amerikai Richard Holbrooke t elefonálgatott Washingtonból, hogy elsimítsa a válságot. Pedig az EUban két külfelelős is van. Az egyik Chris Patten, aki az unió közös „kormányának”, az Európai Bizottságnak a külpolitikai biztosa. A másik Javier Solana, a tizenöt tagállam kormányközi ta nácsának főtitkára, külpolitikai főmegbízottja. E kettősség azt tükrözi, hogy az EU hol úgy viselkedik, mint egy ország, hol pedig úgy, mint egy nemzetközi szervezet. A világpolitikában a szuverén államok a főszereplők, és az unió nem szuverén állam. Esetl en Gulliverként téblábol a hozzá képest törpe, ám erőben mégis sokkal nagyobb államok között. S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, az EU nevében külpolitizál a soros elnök tagállam (most éppen Dánia) kormányfője és külügyminisztere is, valamint az Eur ópai Bizottság bővítési biztosa is. Közben természetesen mind a tizenöt (nemsokára huszonöt) tagállam viszi a maga külpolitikáját, unión belül és kívül egyaránt. Ezért aztán hol egyáltalán nincs közös külpolitikai álláspont és cselekvés, hol pedig túl sokf éle van ahhoz, hogy hatása legyen. Mégis: az EU komolyan vett világpolitikai szereplő ott, ahol erre a tagállamai felhatalmazták. Az ENSZben, a Kereskedelmi Világszervezetben és más hasonló fórumokon a soros elnök diplomatája közös, egyeztetett állásponto t képvisel. Az EU rendszeresen tárgyal, csúcstalálkozókon is egyeztet, és szerződésben áll Észak- és DélAmerikával, a mediterrán, az afrikai és az ázsiai országcsoportok szervezeteivel. A méretben hozzá hasonló partnerekkel – USA, Kína, Oroszország, Japán és India – unióként is kapcsolatot tart. Egyelőre azonban a világban elfoglalandó hely keresése folyik. A keresésben – így az uniós világstratégia tervezéséről szóló tavalyi Fehér könyv elkészítésében is – részt vállal Balázs Péter magyar integrációs álla mtitkár is. Mint lapunknak elmondta, a közös külpolitika fő irányai adottak. A fentebb említett világszervezeti tevékenység és a nagy partnerekhez fűződő viszony formálása mellett kiemelt szerepet kap két régió: a Balkán és a volt Szovjetunió. A Balkán idő vel részévé válhat az uniónak, bár ez már nemcsak attól függ majd, hogy az adott országok hogyan és mikor érik el a kellő felkészültséget. Hanem attól is, hogy a nemsokára már 27 tagú EU képes lesze újabb államok befogadására. Ami Ukrajnát, Moldovát, Fehé roroszországot illeti, a többi volt szovjet köztársasággal együtt őket belátható időn belül nem is akarják felvenni az unióba. A vonalat másfelé is meghúzták: az EU nem terjeszkedik tovább a Kaukázus, a KözelKelet, ÉszakAfrika és Ázsia felé. Az új szomsz édoknak csupán egyfajta társulást, úgynevezett különleges kapcsolatot kínál Brüsszel, és ennek formálása új lehetőségeket nyit a magyar diplomácia előtt is. Budapest érdekérvényesítő lehetőségei nőnek az uniós tagsággal, de nő a felelőssége is. Brüsszelben fontos magyar szerepre számítanak az EUkülpolitika balkáni és ukrán irányvonalában. Balázs szerint nemcsak a közös külpolitika alakul, hanem annak határai is. A tagállamok nem fognak lemondani külpolitikai szuverenitásukról, ennek nem is volna értelme. A sajátos brit, francia, német, spanyol, skandináv, olasz stb. külpolitika „közösbe olvadása” ugyanis nem erősítené, hanem gyengítené a közös mozgásteret. Forma szerint is nyilvánvalóan hiba volna lemondani 25 helyről és szavazatról valamelyik világszerveze tben, egyetlen közös, uniós voks kedvéért. Az uniós külpolitika tehát afféle keret, amelyen belül a tagállamközi egyeztetések minden lehetséges formája létezik. Ezzel párhuzamosan azonban alakul a közös kül- és biztonságpolitika kerete is. Solana már ennek jegyében ügyködik a volt Jugoszláviában, ahol feltűntek az eurorendőrök, és nemsokára megjelennek az eurokatonák is. A válsággócokban való EUszerepvállalás fontos befolyásgyakorlási tényező lehet a világban. Ha az EU jogi személlyé, és főleg tényleges ( Amerikához képest) középhatalommá válik, a mostani középhatalmak szerepe is átalakul. Csak ott maradnak önállóak, ahol az egyértelmű érdekük. Legtöbb érdekük azonban közös alapon jobban érvényesülhet. Ezért tervezik, hogy az uniónak legyen elnöke, ő venné fel a
