Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-04
parlament még nem ratifikálta: már a kisebbségek fogalma is vitatott. A konferencián az európai kisebbségvédelem jogi és intézményi kereteit hasonlították össze a nemzeti szabályozások gyakorlatával. Rámutattak, ma már számos európai dokumentum elismeri: a kisebbségek kultúrája és nyelve érték, amelyet védeni kell, ennek érdekében pedig a kisebbségek számára megfelelő jogokat kell biztosítani. A jogszabályok végrehajtását eltérő jogosítványú szervezet is a saját hatáskörébe tartozónak tartja, bíróság csak a legritkább e setben foglalkozik kisebbségi jogokkal. A konferencia szerint a kisebbségvédelemnek jóval többnek kell lennie a politikai deklarációknál: ha az európai nemzetek többsége különböző fórumokon már elismerte, hogy felelős a területén élő kisebbségek sorsáért, akkor ezt olyan, kikényszeríthető jogszabályok megalkotásával is erősítse meg. Az EU jövőjével foglalkozó konvent főtitkárához eljuttatott közös ajánlásukban javasolták, hogy az unió készülő alapszerződésében a kisebbségek védelme politikai és jogi kötelez ettségként jelenjék meg. A brüsszeli Egmontpalotában megrendezett rangos eseményen belga részről részt vett többek között JeanClaude Scholsem a velencei bizottság tagja, KarlHeinz Lambertz a belgiumi német ajkú közösség miniszterelnöke, Herczegh Géza a hágai Nemzetközi Bíróság magyar bírája, Paczolay Péter egyetemi tanár, a Köztársasági Elnök Hivatalának helyettes vezetője és Bruhács János nemzetközi jogász. Felszólalt a Belgiumban és Magyarországon egyaránt jól ismert Lámfalussy Sándor és Rezsőházy Rudo lf egyetemi tanár is. Rovó NSZ • 2002. november 4. • Szerző: Miklós Gábor Kellemetlen ilyen dolgokról hallani, rovót kapni. Nem segíti a nemzeti önértékelést . Az meg különösen kínos, ha kiderül, hogy az ország gyakorlatilag védtelen. Az pedig meg egyenesen hideg borzongást okoz, amikor kiderül, hogy gyengeségeinkről mások is tudnak. Éppen ideje volt annak, hogy az amerikai Foreign Affairs cikke „kiborítsa a bi lit”. Meg kellett valakinek, valahol mondania, mi is a helyzet a magyar védelmi képességekkel, hogyan teljesítette az ország a NATOnál vállalt kötelezettségeket. Jellemző, hogyan reagált az előző négy évben regnáló politikai elit minderre. Az amerikai ele mzés tételeit laza könyökmozdulattal utasította vissza a Fidesz egyik középszintű funkcionáriusa. Nem igaz, amit a cikkíró mond – állította. Furcsa módon meg sem próbálkozott tételes cáfolattal. És persze mély csendben maradtak az egykori gyakorlati felelő sök. Az persze nem csoda, hogy nem szólal meg a kisgazda hadügyér, akinek szellemességéről, szakmai kifinomultságáról eddig is legendákat meséltek az atlanti tájakon. Nem szólal meg a védelmi bizottság egykori elnöke, akinek mentalitását – és az elmúlt éve k védelmi filozófiáját is – jellemezte az az elhíresült tétele, miszerint egyetlen szuronyos magyar honvéd különb ötezer, atomrakétákkal felfegyverzett amerikai katonánál. Mindez jellemzi, hogy milyen gondos kezekre bízta a védelmet Orbán Viktor. Pedig ő a ztán rajta tartotta a kezét a védelmi szektoron: személyesen vizsgáztatta le angolból a tábornokokat. Vajon az igeszerkezetek megfelelő használata lett volna a kérdés? A helyzetről sokan tudták, hogy borús. Sokan tudták, hogy Orbánék számára a honvédelem, a hadsereg ügyei lényegtelenek. Szavazatokat ezzel nem lehet szerezni, miközben a honvédség tartósan sok pénzt visz el. Ráadásul a katonai vásárlásoknál nehézkes alkalmazni a közbeszerzési eljárást megkerülő trükkös utakat. A Fideszéra honvédelmi filozófi ája az volt, hogy nem kell ezzel törődni, hiszen azért léptünk be a NATOba, hogy megvédjenek minket. A nem törődés következménye a nemzetközi kommunikációra alkalmatlan csapatok, ócska felszerelés, alkalmatlan fegyverzet, rosszul fizetett katonák. Most ez csapott vissza. Természetesen nem négy év alatt romlott le végzetesen a honvédség. De épp e négy év volt atlanti tagságunk bevezető időszaka, amikor el kellett volna kezdődniük a változásoknak. Ezek szinte mind elmaradtak. A honvédséggel kapcsolatos botrá nyokat hosszan lehetne sorolni. Jó példa erre az utóbbi időben kiderült ingatlanügyek. De az is jól tudott, hogy az Orbán – Torgyánéra alatt milyen luxuskiadásokra költöttek a katonai büdzséből, miközben a régi szovjet technikát kannibalizálva tartották moz gásban az eszközöket. Az állapotokon nagyon nehéz lesz változtatni. A hadsereg reformja nem megy egyik napról a másikra. És különben is: ezt a magyar fegyveres erőt az elmúlt 12 évben amúgy is állandóan a haderőreformmal fenyegették. Elképzelhető, miként h at ez a hivatásos állományra, amely egzisztenciálisan is fenyegetve érezheti magát. Nehéz elképzelni, miként fogja magát kihúzni ebből a helyzetből a honvédelmi vezetés. De a feladat sürget. Az átszervezések, a fegyverzet, a felszerelés korszerűsítése nem halogatható már. A társadalom számára is elfogadható szervezetté kellene tenni a hadsereget, amely megfelelő életpályát ígér. A demokrácia és a professzionalizmus nem ellentétes fogalmak. Az elmaradás nem azért rossz, mert a NATO vagy a Pentagon
