Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-17
drámai, ötvenez errel lettünk kevesebben tíz év alatt. Mindez gyengíti a hazai oktatás, a művelődés, a kultúra, a tájékoztatás pozícióit. Függvényállapot és függvényhelyzet minden területen. Nemzetiségi területeken a közéleti főszereplő a politika. Meghatározó erő. Partn er. Képviseletet teremtő. Ám egyre inkább az tűnik elő, hogy a politikai ereje önmagában nem elég. Új, integráló intézményrendszer szükségeltetik. Programmá integrálni a nemzetiségi lét meghatározó, megtartó területeit, a megélhetés, az oktatás, a kultúra, a népesedés s az információs rendszer érdekeit. A nemzetiségi közösség hajszálereibe kell hogy beépüljön a politika érdekképviseleti intézményrendszere. Más létfeltételeket kell teremteni. Toldozásfoltozás helyett az önállóság, az önrendelkezés, az egyé rtelmű nemzetiségi érdekvédelem feltételeit. Törvény által biztosított nemzetiségiregionális költségvetést; a magyar nemzetiség – oktatás, kultúra, információs rendszer – számarányos költségvetését. A határon kívüli magyar közösségek szükségét és jogos ig ényeit sehol sem elégíti ki a honi állami költségvetés. Ez a hiány már a nyolcvanas évektől kezdődően a Magyarországra irányuló kérelmek növekvő sokaságában nyilvánul meg. Fokozatosan intézményesül a támogatás; az Illyés Közalapítvány a közélet, az egyház, a népművelés, a kultúra támogatója; az Új Kézfogás a határon kívüli vállalkozásokat erősíti; az Apáczai Közalapítvány az oktatás támogatását viseli. Évről évre nő a támogató milliárdok összege. És kevés, kevés. Nem csoda. Az évtizedek óta mélyülő hiánygöd rökhiányszakadékok, évtizedek kifizetetlen számlái, történelmi tartozásai ezek. Egy nemzetnyi népet kell megtartani, új útra igazítani, tovább éltetni, másként, mint eddig... Támogatni lelkileg, anyagilag minden pozitív megnyilvánulásában. Segíteni kell, hogy visszafoglalja előző önmagát, autonóm emberként küzdjön a kaptatón. Ezerszálú hiány köröskörül Magyarország határain. Újra kell élnünk, újra kell írnunk történelmünket. Le kell magunkról tépni, fejteni a Trianon óta ránk rakódott hazug, kisajátító ho rdalékot. Az erdélyi magyar egyetem, a kedvezménytörvény – ezekért lehet és kell harangozni Kárpátmedence minden templomában – integráló erővonalak. S visszarendezni tulajdonunkat... a földet, a földet, mert az elmenések nyomán új betelepülés kezdődött és folyik területeinkre. A támogatás itt ahhoz kell, hogy visszafoglalhassuk és újraépíthessük történelmünk hatalmas tárgyi vagyonát. A cselekvő jelen kibontakozását segíteni száz kézzel; a jelen közösségeinek cselekvő erejét. Az erős, az erősödő jelennek ke llene visszahatni közvetlenül a múltra... A múlthoz való viszonyt nem lehet Magyarországról importálni. A magunk kiküzdött lehetőségeivel kell újraértelmezni. Mit és kit kell támogatni? A Trianon utáni kábulatból történelmi értékű irodalom nőtt ki. A betű lett az önkifejezés, a híradó, a megtartó erő. Irodalmi folyóiratok láncolata jelezte az életet, a kapaszkodást, az önvédelem reflexeit az emberi jogunkért folytatott küzdelmet, a nemzethez, a világhoz vezető utat. Így volt ez a nyolcvanas évek közepéig. A rendszerváltással a politika lett a cselekvő erő a nemzetiségi területeken is. A hírközlés első politikai fórumai a pártállam túlélő lapjai voltak. Szlovákiában ez az Új Szó napilap, amit a kommunista párt maradék erejével vitt át a túlsó partra. Majd a nyugati tőke élteti tovább. Furcsa, ellentmondásos, felemás út. Az átkosbéli lap ideológusai a bontakozó demokrácia ideológusai is lettek. Eszmei bukfenc. Nemcsak Szlovákiában zajlott ez így. A pártállam idejének magyar lapjai ugyan megúszták a változást, s igyekeztek hasonulni, alkalmazkodni, de támogatás hiányában elporladt – egy részük. A rendszerváltás előtt az állam propagandája eszközeként támogatta a nemzetiségi sajtót, mely a rendszerváltás után gazdátlan lett. Fellángolt a szlovák nacionalizmus, ne m volt érdeke a magyar írásbeliség. Ellenkezőleg. Ivan Hudec, Meciar kulturális íróminisztere tudatosan pusztította kultúránkat.
