Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-17
A pozsonyi MadáchPosonium Kiadó tíz éve adja ki a Szabad Újság című hetilapot. Azzal a szándékkal, hogy kinőhessen egy lap a d emokrácia eszmeiségének talaján. Kálváriajárás ez a tíz esztendő. Kérvény kérvény után, kérelem, kilátástalanság... Szinte végigkalapoztam a világot. Ezernyi történetet mondhatnék a megértésről, a vállveregető ígérgetésekről, a sunyi mosolyokról s az eluta sításokról. S arról, hogyan lehet a nemzetiségi kérdés spanyolfala mögé bújni. S hogyan lehet hivatalpiramist építeni a segélyszolgálat, a támogatás „ideológiájából”. A támogatási rendszer intézményesülésével együtt jár a hivatalok s egy hivatalnokréteg ki alakulása. A kérelmező ma a hivatallal kerül szembe. A nemzet segítő szándékának nagy gondolata párhuzamos a hivatali gondolkodással. Képese felszívódni a nemzetiségi hivatalosság a teljes nemzet építésének hajszálereibe? Szlovákiából nézve a határon kívü li sajtó a nemzetiségi politika periferikus tétele. Ez volt 1990ben, s ma is az. Ezt nem látni, ezt nem tudni? A nemzetiségi sajtó évtizede szegény. (Ez alól némileg Erdély kivétel.) Ősrégi igazság: a politikához sajtó kell. Határon kívüli magyar sajtó – hacsak nem nyugati pénz segíti – szegénylegény. Pedig a rólunk s nekünk szóló, igazmondó, kritikus nemzeti hírközlésnek helyettesíthetetlen, pótolhatatlan szerepe van. A határon kívüli nemzetiségi sajtó ma már szembetalálja magát a többségi sajtó nagy erej ével. Ezekkel szembesülve látszik a szegénysége. Kialakul a másodrendűség érzése. S pusztít a többségi magazinok tengere. Százezres példányszámukkal perzselnek s tarolnak. A mai közízlés a magazinokon nevelkedik. Ezen a pályán még a legmódosabb nemzetiségi lap s magazin sem tud labdába rúgni. A többségi lapok hengerelnek. Döbbenetes jelenség: a magyar lapokat értékesítő újságárusok pultjain ott sorakozik a magyar magazin „irodalom” Atól Zig, de a magyarországi újságírás meghatározó lapjai nincsenek jelen. Nem üzlet. Fel kell tenni a kérdést, hogy a szlovákiai magyar politika mit tett a sajtónkért, a kultúránkért. Legyen, ha kell, jó, ha van – de érte tenni? Kínos epizódok sorát hozhatnám fel (okulásul) a támogatási kérelmek elutasításairól s a közönyről. N em lehet a közélet égető szükségleteit leseperni az asztalról és kibújni a felelősség alól. Igaz, hogy a színházaink és egyes kulturális intézményeink 2001 végén jelentős támogatást kaptak. Sok év után először az idén történt meg, hogy a magyar koalíció ti sztségviselőinek, képviselőinek erélyes kormánybéli és parlamenti fellépése már érezhető támogatáshoz juttatta a magyar kultúrát és a lapkiadást. Az Illyés Közalapítvány a kultúra, a közélet, az egyházak, a sajtó támogatását pásztorolja: nemzetiségi minden es. Nem tudom objektíven megítélni az alapítvány eddigi tevékenységét. Pontosan azt sem tudom, hogy évenként mennyi pénzt osztanak szét, mert különböző adatok keringenek. Olvasom az irodaigazgató úr válaszlevelében, hogy „az Illyés Közalapítvány kuratórium a az utóbbi években megnövekedett költségvetési támogatása ellenére abban a helyzetben van, hogy egymaroknyi pénzből kell tízmaroknyi támogatást nyújtania. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a határon túli magyarság önhibáján kívül nem képes maradékt alanul kialakítani s fenntartani jövője zálogát képező intézményrendszert. Ez a helyzet sajnos fennáll a felvidéki magyarság esetében is, ennek a helyzetnek szenvedő alanya többek között a Szabad Újságot kiadó MadáchPosonium Kft. Is.” Tudom, hogy évenként ötezernél is több kérelem érkezik az alapítvány címére. Azt nem tudom, hogy a kérvénykazalból miként lehet objektív, igazságos elosztást varázsolni? Nem tudom, hogy milyen elveket követ a támogatás, milyenek a részarányok az egyes országok s az egyes terü letek között. Mi a fontos, s mi kevésbé. Nem tudom, hogy a támogatás szempontjai összhangban vannake a kedvezménytörvény, az egységes nemzet víziójával. A támogatások közvetlenül a jelen idejű cselekvést, közösségi erősödést támogatjáke? Melegség önt el, ahogy nézem a rimaszombati magyar ház fa lán a táblát: „Az IKA segítségével épült”. Közösségmegtartó kistemplom. Gondolom, ilyet és ehhez hasonlót lehetne még sorolni.
