Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-16
ünnepélyesen biztosították az íreket: ha nem akarnak, nem kell közreműködniük a közösség békefenntartó akcióiban vagy gyorsbevetésű erőiben, s semmi módon nem vonják kétségbe semlegességüket. Ez persze nem győzte meg a nem híveit, legfeljebb az érveiket gyengítette. Ám most a kormány semmit sem bízott a véletlenre. Csak információs füzetekre 600 ezer eurót költött, s ezeket aztán eljuttatta minden ír családhoz. (Ez egy fajta válasz volt az ellenzők azon jelszavára, hogy Ha nem érted, miről van szó, szavazz nemmel! — s tavaly csakugyan sokan szavaztak nemmel pusztán azért, mert nem tudatták velük közérthető módon, miről is van szó.) A miniszterek vidéki kampányutakon magy arázzák el a lakosságnak, mi is a Nizzai Szerződés, és hogy mi múlik a szavazatán. Sorra megnyilatkoztak a témáról az EU különböző rendű és rangú vezetői is, arra emlékeztetve az íreket, mennyit kaptak a szervezettől, és mennyire méltánytalan lenne, ha a m akacsságuk miatt most a keleteurópaiak elesnének ugyanezen jótéteményektől. Ezzel az írek azon érvére reagálnak, amely szerint nem Európa egyesítését ellenzik és nem az EUtámogatásokat sajnálják a jelölt országoktól — hiszen az ő fejlődésüket is e támoga tások gyorsították fel — , hanem úgymond nemzeti érdekeiket és semlegességüket védelmezik. De csatasorba álltak a keleteurópai politikusok is, már csak azért is, mert egy esetleges újabb nem legfőbb vesztesei éppen az ő országaik lennének. Leszek Miller le ngyel miniszterelnök a hónap első felében levelet írt az ír szociáldemokrata vezetőkhöz, arra kérve őket, vessék latba rábeszélő készségüket az igen szavazatok érdekében. Magyar részről Kovács László külügyminiszter az ír közszolgálati rádiónak adott inter jújában tett meg mindent a bővítéssel kapcsolatos ír félelmek eloszlatására. Balázs Péter integrációs államtitkár személyesen zarándokolt el Írországba, s ott nem csak hivatalos ír partnereivel találkozott, de a helyi munkáspárti vezérek társaságában a dub lini utcára is kiment kampányolni. Sajtóértekezletén ő is a bővítéssel kapcsolatos ír félelmeket próbálta eloszlatni: azt a félelmet, hogy 2004 után a keleteurópai munkaerő elárasztja a zöld szigetet, meg hogy az írek számára túl sokba kerül majd a bővíté s. Mint elmondta, olyan, teljesen meglepő tévhittel is találkozott, amely szerint a keleteurópaiak igazából nem is kívánják az integrációt, s hogy azt inkább az EU akarja rájuk erőszakolni. Mint a jelentésekből kitűnik, burkoltan Balázs is az írek nagylel kűségére apellált, arra kérve őket, hogy ne tagadják meg a keleteurópaiaktól azt, ami az ő sorsukra mind a mai napig oly jótékony hatással van. Úgy tűnik, a sok oldalról jövő rábeszélés végül is megtette hatását: a hónap első felében végzett felmérés szer int az írek 41 százaléka a Nizzai Szerződés jóváhagyására szavazna; 27 százalékuk ellene, 24 százalék még nem döntött, nyolc százalék viszont már most tudja, hogy nem fog elmenni szavazni. Ez az igen szavazatok győzelmét vetíti előre, ám az ír politikusok figyelmeztetnek: nem szabad előre inni a medve bőrére. Minden azon múlik, hogyan dönt a 24 százaléknyi határozatlan, illetve hogy az igenre hajló 41 százalékból október 19én hányan adják le szavazatukat. E szerződés az EU döntéshozó szerve, az Európai Ta nács 2000. decemberi ülésén született, és elsősorban az unió szerkezeti átalakításáról rendelkezik. Az tette szükségessé, hogy az EUt eredetileg a hat alapító tagra méretezték, s ahogy egyre újabb és újabb országok léptek be soraiba, úgy vált belső döntés hozatala egyre nehézkesebbé. Mikor azután az 1997es luxemburgi csúcson az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy egy minden addiginál hatalmasabb bővítési folyamatot indítanak be, elodázhatatlanná vált a strukturális átalakítás. Nizzában ennek megfelelő en komoly változtatásokról döntöttek. A nagy tagállamok beleegyeztek abba, hogy 2005től az eddigi kettő helyett már csak egy biztost delegáljanak az EU ajánlástevő és ellenőrző szervébe, az Európai Bizottságba. (Ha ezt nem tették volna meg, a Bizottság lé tszáma a bővítés után ellenőrizhetetlen méretűvé duzzadna.) A valamelyest ennek ellenére megnövekvő létszámú Bizottság összefogása érdekében jelentősen megerősítették a bizottsági elnök hatáskörét. Újraosztották az Európai Tanácsban az egyes államokra jutó szavazatok számát, úgy, hogy a nagy államok — éppen lakosságuk nagy számára való tekintettel — az eddigieknél több szavazattal rendelkezzenek (de nem annyival, hogy a kicsik reménytelenül kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek — ahogy attól a Nizzai Szerződ és ír ellenfelei tartanak). S végül az Európai Tanácsban növelték azon kérdéskörök számát, melyekben a grémiumnak nem egyhangúan, hanem minősített többséggel kell döntést hoznia. vissza Megalakult az új pozsonyi törvényhozás Népszava 2002. október 16. Kedden megalakult Szlovákia új parlamentje, a Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsa, melyben a kormányt alakító négy pártnak mindössze kétfős többsége van a három ellenzéki párttal szemben. A 150 tagú