Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-16
Horváth Aladár Mire példa a jászladányi iskolaügy? Isten könyörülj meg nékünk, Balsors, akit régen tép Ne szenvedjen tovább népünk, Hozz reá víg esztendőt, Megátkoztál, meg is vertél… Örök csavargóvá tettél… Megbűnhődte már e nép, A múltat, s jövendőt… (Himnusztöredékek) Kolláth Györgynek mindenben igaza van, amennyiben absztrakt j ogviszonyok feltételezett összeütközését elemzi, amikor elvárja az iskolaalapítás szabadságát, és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme során a világos, ellentmondásmentes, kiszámítható és jogbiztonságot teremtő szabályozást. Ezeknek a jogelvek nek az érvényesülésére annál is inkább szükség van, mert a jogkövető magatartás hiányában mutatkozik meg az, hogy valóban alkalmasake, elegendőeke ezek a szabályok a jogsértések megakadályozására. A jászladányi iskolapélda azonban nem egy absztrakt joge set, hanem tények sorozata. A legsúlyosabb tény, amit figyelmen kívül hagy írásaiban (MH, szept. 12. és 25.), hogy a helyi Cigány Önkormányzat nem vétózta meg az alapítványi iskola alapítását, működését. Így minden, az iskolaalapítás szabadságát, a nyakló nélkül alkalmazandó kisebbségi ellenállástól féltő érvelése alaptalan. Nem volt ilyen vétó. A helyi kisebbségi önkormányzat egyetértését nem az alapítványi iskola alapításához vagy működéséhez kell kikérni, hanem egy sor – önkormányzati tulajdont érintő – olyan jogalakító aktusban, amelyet a helyi hatóságok jogellenesen elmulasztottak, illetve igyekeztek megkerülni (ami bizonyítja, hogy tudatában voltak a jogkerülő magatartásuknak). De lássuk a tényeket. Az oktatási miniszter 2002. augusztus 30án nem a zért utasította el az alapítványi iskola részére – a tanulók után járó költségvetési normatív támogatás kifizetését lehetővé tevő – OMazonosító kiadását, mert az alapítványi iskola működését ezzel meg akarta volna akadályozni. Tette ezt azért, mert jogsze rűen nem is tehetett mást. Hiszen nem csatolták az iskola működési engedélyét. Ezt pótolni sem tudták volna, hiszen a működési engedélyt kiadó helyi jegyzői határozatot 2002. augusztus 30. napján megsemmisítette a határozatot a közigazgatási hivatal az öss zeférhetetlensége és a tartalom jogellenessége miatt. Sebtében – gondolhatnánk sokat sejtetően… Valóban sebtében, mivel a szeptember 2án induló iskola OMazonosítója iránti kérelem augusztus 28án érkezett az Oktatási Minisztériumba: sebtében. A szüksége s mellékletek nélkül. A miniszter döntése egyébként is "csak” az iskola állami finanszírozását tette volna lehetetlenné. Az iskola működését – ha van érvényes engedély – ezzel nem tudta volna megakadályozni. A közigazgatási hivatal is sebtében semmisítet te meg az alapítványi iskola működését engedélyező jegyzői határozatot. "Minden előzmény nélkül, a jóhiszemű jászladányi szándékot semmibe véve.” Csak egy csokor ennek a "jóhiszeműségnek” az illusztrálására, már csak azért is, mert ezek ismerete nélkül tár gyilagos vélemény nem alakítható ki az ügy szereplőinek magatartásáról. 1. Az alapítványi iskolát épülethez juttató (az önkormányzati iskolát csorbító) 2002. március 12. napján hozott jogszabálysértő önkormányzati határozatokkal szemben 2002. augusztus 8án a közigazgatási hivatal pert indított a megyei bíróság előtt. Ennek előzményei a következők. 2. A jogellenes épületátadás szándékáról 2000. november 28án hozott határozatot az önkormányzat, és ez ellen tiltakozott a kisebbségi önkormányzat jelen volt elnöke, és írásban is megtette ezt 2001. január 12én. 3. A kisebbségek országgyűlési biztosa 2001. május 29én egyeztetést kezdeményezett az önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat között a vitás kérdések rendezésére. 4. 2001. május 30án az Országos Közoktatási és Értékelési Központ kisebbségi oktatást is folytató intézménynek minősítette az önkormányzati általános iskolát, és együttműködés született a helyi önkormányzat mint iskolafenntartó, és az OKÉV között arra vonatkozóan, hogy ennek alapján a ki sebbségi normatívákat az iskolára igényelheti az önkormányzat.
