Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-15
11 nagykövetségen rendeztek magyar és bolgár üzletemberek részvételével, majd Szimeon Szakszkoburggotszki bolgár kormányfő munkaebéden látta vendégül a magyar államfőt. Ez után Mádl Ferenc és felesége, Mádl Dalma asszony városnézés keretében megtekintette az Alekszandar Nevszkiszékesegyházat és a Szent Szófiatemplomot. A hétfői nap programjának zárásaként Georgi Parvanov elnök és felesége díszvacsorát adott a Magyar Köztár saság elnöke és Mádl Dalma asszony tiszteletére. vissza Szerb elnökválasztás: sok hűhó semmiért − Kilencven napon belül, december ötödikéig kell lebonyolítani az új voksolást a köztársaságban A szerb belpolitika kapcsán min duntalan az a kérdés, kinek sikerül a másik fölébe kerekedni: a jelenleg még jugoszláv elnök Vojiszlav Kostunicának vagy Zoran Djindjics szerb kormányfőnek. A két politikus jó egy évtizeddel ezelőtt nagyjából hasonló politikai nézeteket vallott. Mindketten a szerbiai Demokrata Párt tagjai voltak. Ám Djindjics kevésbé osztotta Kostunica túlságosan is nacionalista nézeteit, így utóbbi kilépett a demokratáktól, s megalapította Szerbiai Demokrata Pártot. A rivalizálás azóta is tart a két személyiség között, ame ly a Milosevicsrendszer bukása után mármár drámai mértéket kezdett ölteni. A hét végi szerb elnökválasztáson lényegében Djindjics további pályafutása forgott kockán. Alighanem eleve biztos volt előtte, hogy az általa pártfogolt Miroljub Ljabusz nem kerül het ki győztesen a Kostunica elleni párharcból. Túlságosan is polgári jelölt, akit főleg vidéken nagy bizalmatlansággal szemlélnek. Ráadásul — elsősorban Milosevics elnökjelöltje, Vojiszlav Seselj — állítólagos zsidó származását is firtatta. Bár Labusz töb bször bizonygatta, örmény felmenői vannak, a múlt emberei már csak emiatt sem lettek voltak hajlandóak támogatni szavazataikkal. Djindjics számára tehát nagy szerencse, hogy Kostunica nem szerezte meg a megfelelő számú szavazatot, aki új választásokat íra tott volna ki Szerbiában, s ezzel megtorpedózta volna Djindjics karrierjét. A szerb elnökválasztás azonban természetesen nem csak arról szólt, hogy a Kostunica — Djindjics párviadalból melyikük kerül ki győztesen. Akadt egy ennél jóval fontosabb politikai ve tülete. Méghozzá az, milyen jövője lehet Szerbiának. A hét végi második forduló bizony azt mutatta, a helyzet súlyosabb a vártnál. A politikusok eljátszották bizalmukat a választók előtt. A hihetetlenül mocskos, csak a másik besározását célzó kampánnyal ad dig sem túlságosan magas népszerűségüket sikerült még jobban megtépázni. Gondoljunk csak bele, a két legfontosabb politikai erő talán legerősebb politikusai miatt még a választók fele sem volt hajlandó az urnákhoz járulni! Ilyen csekély társadalmi bizalomm al hogy lehet véghezvinni az ország túléléséhez elengedhetetlenül szükséges gazdasági és politikai reformokat? A jelek szerint sehogy. A politikai elemzők ugyan a rossz időre és Vojiszlav Seselj bojkottra való felhívásával magyarázták a jelenséget, de ez a z éremnek csak az egyik oldala. Nem mintha Magyarországon a politikai kultúra színvonala az egeket verdesné, de Szerbiában ennek szintje még a mienket is messze alulmúlja. Ebből pedig nem kérnek, azaz kértek a választók. Igaz, a szerbek már hozzászokhattak ahhoz, hogy nincs elnökük. A háborús bűnökkel vádolt s Hágába készülő elnök, Milan Milutinovics hatalma Szlobodan Milosevics bukása óta még jelképesnek sem igazán tekinthető. Azzal, hogy az elnökválasztás érvénytelen lett, talán a legsötétebb forgatókön yv következett be. A politikusok ugyanis mostantól az új választási kampányra készülnek majd, vagyis folytatódik a széthúzás, az egymásra mutogatás, a mocskolódás. Figyelmük továbbra is csak a másik besározására irányul majd, ahelyett, hogy országuk mármá r katasztrofális gazdasági helyzetével foglalkoznának, s avval, hogyan emelhetnék az életszínvonalat. A választási kampány tehát folytatódik. Legkésőbb december 5ig kell megtartani az új voksolást. (A törvény előírja, hogy az érvénytelen második fordulót követő kilencven napon belül le kell bonyolítani a voksolást.) Az egyes régiók választóinak részvételi arányát böngészve egyértelművé válik, hogy sokan azért nem mentek el szavazni, mert visszavetette őket Labusznak az első fordulóban elért várakozás alatt i (27 százalék körüli) eredménye. Erre utal, hogy ezúttal az egyébként általában lelkesen szavazó és a többi régiónál jóval liberálisabban és nyíltabban gondolkodó vajdaságiak is viszonylag restebb választóknak bizonyultak, hiszen valamivel az országos átl ag alatt járultak az urnákhoz. Ennek persze az is oka, hogy a jórészt Seseljjel rokonszenvező szerémségiek hallgattak vezérük bojkottfelhívására. Koszovóban még harmincszázalékos sem volt a részvétel. Ennek oka is Seselj felszólításában keresendő, hiszen a tartományban élők körében az első fordulóban valósággal tarolt a szélsőjobboldali politikus. Egyedül Belgrádban nem annyira lankadt a választási kedv, ahol ötven százalék körüli volt.
