Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-12
9 választott roma képviselők részvételét a nemzeti parlamentek munkájában, valamint a regio nális és a helyi jogalkotó és végrehajtó testületekben. A szöveg külön felhívja a figyelmet arra, hogy "a romák részvétele nélkülözhetetlen nemzeti és helyi szinten egyaránt". Így szó sincs arról, hogy a roma civil szervezetek és az európai szintű roma érd ekképviseleti fórum egymást kizáró politikai szereplők lennének. Arról sincsen szó, hogy az ET PKGY ajánlásai aláásnák a tagállamok kötelességét, hogy képviseljék cigány állampolgáraik érdekeit a nemzetközi fórumokon. Sőt, a dokumentum kifejezetten hangsúl yozza, hogy az Európa Tanács tagállamainak bátorítaniuk kellene a romákat, hogy hozzák létre szervezeteiket, és támogatniuk kellene a romák egyéni és közösségi kisebbségi jogait védelmező civil szervezeteket. Ám mindez nem ellenkezik az európai szintű roma érdekképviseleti testület létrehozására irányuló gondolattal. Lehet ugyanis egy alagutat egy irányból ásni, ám ha két irányból egyszerre kezdünk neki, bizonyára gyorsabban végzünk a munkával (persze csak akkor, ha nem ásunk el egymás mellett). Sokszor me gfogalmazódó jogos aggodalom, hogy a kizárólag etnikai alapon nyújtott politikai, jogi vagy anyagi támogatások torzítják az etnikai identitás megnyilvánulását, és növelik a kedvezményezettek kiszolgáltatottságát. A jelentés szövege ezért differenciált megk özelítést javasol. Ennek lényege, hogy nem lehet azonos módon közelíteni a szociális és a kulturális jellegű problémákhoz és feladatokhoz. A rendszerváltás és a kilencvenes évek gazdasági átalakulásának nehézségei ugyanis korántsem csupán cigány családokat nyomorítottak meg. Nem kizárólag őket érik a fokozódó szegényellenességből fakadó támadások sem. A romák szociális problémáit így a társadalom többsége számára elfogadható módon csakis a mindenki számára hozzáférhető szegénységellenes programokon kereszt ül lehet feloldani. A kultúra területén ugyanakkor indokolt a romák igényeinek külön kezelése. Ez persze igaz minden olyan kisebbségi közösségre, amely kulturális és nyelvi önazonosságának megőrzéséért küzd. A romák kulturális törekvéseinek különálló tám ogatása egyébként sem példa nélkül álló gyakorlat Európában. Ezt a fejlett demokráciákban működő roma kulturális egyesületek, valamint célzott programok tucatjai bizonyítják. Alapvető követelmény azonban, hogy a megkülönböztetett figyelem ne vezessen intéz ményes szegregációhoz és diszkriminációhoz. Különösen nem torkollhat a roma gyermekeket "speciális" iskolákba és osztályokba irányító gyakorlatba, és nem eredményezheti a többségi társadalom és a kisebbségi közösségek hamis szembeállítását. Az ET PKGY ált al elfogadott ajánlás és jelentés szövege persze nem csupán az említett kérdésekben igyekszik új megközelítési módot feltárni. A szöveg megfogalmazza a kettős (szociális és etnikai) - a roma nők esetében a hármas - kisebbségi státusz állapotát, a "közös, d e aszimmetrikus felelősség" elvét, rögzíti a média felelősségét, felhívja a tagállamokat, hogy mindegyikük ismerje el a romákat jogilag nemzeti vagy etnikai kisebbségi közösségként, szavatolja számukra egyéni és közösségi kisebbségi jogaikat, felhívja a fi gyelmet az állampolgársági problémákra, javasolja a sikeres példák és megoldások eddigieknél intenzívebb cseréjét, említést tesz az önkéntesen vállalt szegregáció és marginalizáció káros jelenségéről, valamint ténylegesen új intézmények és támogatási alapo k létrehozására tesz javaslatot. Ami pedig különösen fontos: több helyen is kiemeli a monitoring rendszer és tevékenység erősítésének követelményét annak érdekében, hogy a már létező nemzetközi dokumentumokban foglalt kezdeményezések és ajánlások megvalósu ljanak. Az európai romapolitika új kezdeményezéseinek és gondolatainak hátterében tehát sokkal inkább a pragmatikus és praktikus megközelítés, a valódi problémákra valódi megoldást kereső figyelem áll, semmint ideológiai megfontolások. Az ET PKGY ajánlása a mindennapok kérdéseire igyekszik válaszokat megfogalmazni. Mindezt úgy teszi, hogy közben kénytelen léptennyomon figyelembe venni a szociológiai és a politikai valóságot. A jelentéstevő - a kérdéses testület elé kerülő ajánlás vagy jelentés szövegének kidolgozója - előtt mindig két lehetőség áll. Vagy elkészít egy semmitmondó, vitára okot nem adó, de az érdemi előrelépést sem segítő szöveget, vagy pedig megpróbál reagálni mindazokra a rezdülésekre, amelyeket tágabb környezetében érzékel. Tabajdi Csaba e z utóbbi utat választotta. Bizonyára ez az oka annak, hogy az ajánlás szövegét a Parlamenti Közgyűlés egésze, a jelentést pedig annak illetékes szakbizottsága, a Jogi és Emberi Jogi Bizottság befogadta, és sajátjaként közzétette.
