Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-12
8 Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a konzultatív fórum gondolatát kimunkáló tárgyalások során végül még azok a jelentős európai roma civil szervezetek - így a Roma Nemzeti Kongresszus (RNC) és a Nemzetközi Roma Unió (IRU) - is a javaslat mellé álltak, amelyek kezdetben érthetően bizalmatlanok voltak a mostani "kiváltságos" helyzetüket veszélyeztető felvetéssel szemben. Mi okozza mégis, hogy a roma közösségek és a többségi társadalom közti partnerség a vártnál nehezebben bontakozik ki? Részben az, hogy a nemzeti kormányok - bár nyilatkozataikban általában méltatják a párbeszéd és az együttműködés fontosságát - ritkán tekint ik egyenlő partnernek a romákat. Vagy egyáltalán nem tartanak igényt politikai aktivitásukra, vagy igyekeznek azt puszta konzultációra korlátozni. Másrészt viszont, a közös erőfeszítések feltételezik a romák kezdeményező magatartását is. Ennek legfőbb gátj a az információ hiánya. A roma közösségek gyakran még az őket közvetlenül érintő kezdeményezésekről sem értesülnek. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egyes esetekben maguk választják a társadalomból való önkéntes kivonulást. Ez látszólag minden esetben az éri ntett közösség szuverén döntése, ám a valóság, a kényszerítő körülmények összessége bizonyítja a többségi társadalom felelősségét. Itt kell szólni az európai roma népesség kulturális és politikai értelemben egyaránt heterogén jellegéről. A romák mindig is szétszórva, különböző történelmi hagyományokkal és társadalmikulturális háttérrel rendelkező országokban éltek. Ez közösségeiket rendkívül sokszínűvé teszi. Ugyanakkor a közös származás tudata, az ellenük irányuló támadások és a hátrányos szociális helyz et a szolidaritás érzését nyújtja nekik. Mindazonáltal a különbözőségek szociológiai valóságát a politikának - az európai szervezeteknek és a nemzeti kormányoknak egyaránt - tudomásul kell venni. Egyszer és mindenkorra fel kell hagyni a romák "igaz hangján ak", az egyetlen és kizárólagosan legitim roma tárgyalópartner személyének keresésével. Az uniformizált törekvések eleve kudarcra vannak ítélve. Ezért is említi külön az Európa Tanács jelentése, hogy "minden intézkedést a helyi körülményekre és a roma népe sség sokféleségére tekintettel kell meghozni". Más oldalról viszont, a többségi társadalom joggal várja el a romáktól, hogy közösségeiken belül képesek legyenek megtalálni az együttműködés kereteit. Ennek érdekében egyszerre kell megteremteni a romák haték ony közéleti részvételének feltételeit, valamint biztosítani a közösségeik tagolt belső szerkezetéből fakadó különbözőségek érvényesülését. Az európai romák helyzetével és problémáival foglalkozó szervezet- és intézményrendszer megújítására vonatkozó java slatok mögött más okok is állnak. Mindenekelőtt az utóbbi időben ismét megnövekedett közfigyelem. Ez a körülmény az, ami miatt hiba volna a romákra úgy tekinteni, mint akik kizárólag vesztesei a kilencvenes évek átalakulásának. Az Európát kettéosztó vasfüg göny leomlása, a keletnyugati kapcsolatok megújítása, a balkáni háborúk borzalmai, valamint a kontinens politikai integrációja jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a roma közösségek problémái újra az érdeklődés középpontjába kerültek. Az új érintke zési pontok megsokszorozták a többségi társadalom és a romák, valamint a kontinens nyugati és keleti felében élő roma közösségek közti kapcsolatokat. A roma közösségek helyzete helyet kapott az Európai Unió bővítését előkészítő tárgyalásokon, valamint az é ves országjelentésekben. A nemzetközi szervezetek - még ha ez sokszor meddő is - kiemelt figyelmet fordítanak az európai romák helyzetére és sorsára. A nyugateurópai sajtóban mind gyakrabban tűnnek fel a spanyolországi gitanokról, a franciaországi "gens d u voyage"ról, a németországi szintikről, vagy éppen a magyarországi cigányokról szóló híradások. Mindezek nyomán számos konkrét kezdeményezés, nemzeti program, nemzetközi dokumentum, és - ami a legfontosabb - sikeresen megvalósított projekt született, mel yek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a romák maguk is aktívabbá váltak a politika színpadán. Az európai politika világát érintő gondolatok ugyanakkor nem vonhatják el figyelmünket a helyi szintű problémakezelés fontosságáról, annak elsődlegességéről. Ere dmények ugyanis mindig konkrét élethelyzetekben, mindennapi emberi sorsokban mutatkoznak. Az ET PKGY ajánlása ezért is hangsúlyozza következetesen annak szükségességét, hogy a tagállamok nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt küzdjenek a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia ellen, minden területen erősítsék a romákkal szembeni diszkriminációt feltáró monitoring rendszert, és biztosítsák a
