Reggeli Sajtófigyelő, 2002. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-10-12
7 gazdasági jelentős égeken, hiszen rendkívül fontosak a kulturális kapcsolatok. Hozzátette, jövőre francia napokat rendeznek Budapesten Francia Divat néven. A francia külügyek irányítója külön megtiszteltetésnek nevezte: éppen egy nappal azután érkezhetett Budapestre, hogy K ertész Imrének ítélték az irodalmi Nobeldíjat. Mi fejezhetné ki ennél jobban a magyar tehetséget, a nép európai szellemiségét? — fogalmazott a francia külügyminiszter. A francia kormányfőt a nap folyamán fogadta Medgyessy Péter miniszterelnök és Szili Ka talin, az Országgyűlés elnöke. vissza Romák más szemszögből nézve Népszava 2002. október 12. Szerző: Simon Zoltán A Népszava társadalompolitikai és kulturális mellékletében néhány héttel ezelőtt Cigánykérdés Európában címme l megjelent írás az európai romapolitika legújabb fejleményeit elemezte, erős kritikai éllel. A szerző különös figyelmet fordított a Tabajdi Csaba jelentéstevő által kidolgozott, majd az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (ET PKGY), illetve annak szakbizo ttsága által 2002ben befogadott és közzétett A romák jogi helyzete Európában című jelentésre és ajánlásra. Az európai romák helyzete és problémái megérdemlik a nemzetközi közösség odafigyelését. A földrész szinte minden országában megtalálható, újabban 10 és 12 millió közé becsült lélekszámú roma népesség immár csaknem ezer éve él a kontinensen. Sorsuk összefonódott a közös európai történelemmel, zenéjük, szokásaik, nyelvük és táncaik részét képezik kulturális örökségünknek. Az anyaországi védelem hiányába n hazájuk nemzeti kormányának pillanatnyi politikai érdekeire és céljaira utalt roma közösségek jövője ezért is kiemelkedő jelentőségű európai ügy, amely - tekintve, hogy a kontinensen élő romák közel 70 százaléka Közép- és KeletEurópa országaiban találha tó - különösen égető kérdés térségünk országaiban. Az európai roma közösségek sorsa iránt érzett felelősség vezette Tarja Halonen finn köztársasági elnök asszonyt, amikor 2001. január 24én az ET PKGY előtt elmondott beszédében páneurópai kisebbségnek neve zte a romákat, és egy európai szintű roma konzultatív fórum, egy kvázi európai roma parlament kialakítására tett javaslatot. Erre a - skandináv diplomácia által azóta is élénken támogatott - felvetésre reagált az ET PKGY, amikor az általa kibocsátott ajánl ás szövegében rögzítette az Európai Roma Konzultatív Fórum létrehozására vonatkozó javaslatot. A finn kormány érdemesnek tartotta 2001. október 22én Helsinkiben Roma Participation in Europe címmel külön konferenciát szentelni a kérdésnek, az európai orszá gokban működő roma szervezetek képviselőinek részvételével. A tanácskozáson 25 ország csaknem két tucat roma kisebbségi egyesülete volt jelen. A tapasztalatok pedig azt mutatták: maguk a roma érdekvédők és politikusok azok, akik a leginkább szorgalmazzák e gy olyan testület életre hívását, amely az európai politika világában is képes az általuk képviselt vélemények és javaslatok koncentrált közvetítésére. A résztvevők ezért elhatározták egy előkészítő munkacsoport felállítását, amely - többek között Nicolae Gheorghe, Andrzej Mirga, Rudko Kawczynski, Emil Szuka és Miranda Vuolasranta (mindannyian roma érdekvédők) részvételével - azóta is folyamatosan dolgozik a részletek kimunkálásán. Joggal fogalmazódik meg azonban a kérdés: mi szükség van az újításokra, az e urópai roma szervezetek és a nemzetközi intézményrendszer bolygatására? Nos, mindenekelőtt maguknak a romáknak az akarata. A roma közösségek politikai kirekesztése hosszú múltra tekint vissza. A hátrányos szociális helyzet, az alacsony iskolázottság, az et nikai diszkrimináció és az asszimilációs szándékú paternalista gondoskodás mind a romák politikai kirekesztését eredményezték. Ezért is különösen üdvözlendő a roma önszerveződés újbóli élénkülése, ami nem csupán és nem elsősorban NyugatEurópára jellemző, de a volt szocialista országokban lezajlott demokratikus rendszerváltásának egyik legfontosabb vívmánya is. A roma civil szervezetek ma minden korábbinál jobban láthatók és hallhatók, nemzetállami és európai szinten egyaránt. Vezetőik karakteres, a nemzetk özi politika és a nemzeti intézményrendszerek útvesztőjében jártas érdekvédők. Ugyanakkor pontosan ők azok, akik gyakran és joggal panaszkodnak arra: a romák nem kapnak kellő teret és intézményes lehetőséget véleményük kifejtésére. Holott példák sokasága b izonyítja: a majdani kedvezményezettek szerepvállalása nélkül kidolgozott programok és kezdeményezések rendre kudarcba fulladnak.
