Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-12
5 Jászladány nem akar Zámoly lenni. Egyelőre arrafelé sodródik. Ez olyankor esik meg, amikor a politikai engesztelhetetlenség és (köz)hatalmi játszma kizárja a tisztességes kompromisszumot. Pár alkotmányos szabályt kellene egymással összhangban érvényre juttatni, de ez ma még nem megy. Helyette "statuálás” folyik. Lássuk a jogi elveket, kereteket és lehetőségeket! Az alkotmány, továbbá a közoktatási törvény rögzíti a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. A szülő ket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Az alaptörvény védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, kollektív jogot is adva a közéleti részvételre, a kultúra ápolására, az anyanyelvhasználatra, az anyanyelvű o ktatásra stb. Az alkotmány mondja ki: a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik. Ugyanakkor tilt bármely hátrányos megkülönböztetést, tehát az etnikai diszkriminációt is. Alkotmányos értelemben nem mindenfajta kü lönbségtétel elítélendő, hanem csak az, amelyik önkényes, alkotmányos ok nélküli. A hamis egyenlőség rendszerváltó megszüntetésével nyilvánvalóvá – ha nem is könnyen elviselhetővé – vált, hogy van, volt, lesz eltérés a szülők, a családok, gyerekek között. Néha ezek az eltérések robbanás közeli helyzethez vezetnek. A szülő a gyermekéért bármire képes, hát még ha a szűk látókörű politika rá is játszik a feszültségre! De vajon Európával ellentétben mi képtelenek volnánk arra, hogy a hátrányos helyzetűek kisebb ségi jogait érvényesítsük és esélyeiket mások sérelme nélkül javítsuk? Ahhoz, hogy a kisebbségi jogok valódiak, erősek legyenek, szabade a többség jogát megnyirbálni, kétségbe vonni? Inkább dögöljön meg a szomszéd tehene is?! Ha egy hatezer lelket számlá ló településen a hatszáz diák szülei közül kétszáz jobb iskolát akar a gyerekének, s erre áldozni is hajlandó, akkor ezt a magyar (jog)állam befogadja vagy kizárja? Muszáje egy szülőnek – kisebbségvédelem címén – Ladányban eleve feladni, hogy gyermeke az átlagnál jobb felkészítést kapjon, idővel egyetemre is bejuthasson, tisztességes oktatásban és nevelésben legyen része?! Ladányban – úgy tűnik – megvolnának azok a biztosítékok, amelyek az alapítványi iskolát kinyitnák a roma gyerekek előtt is. Innentől ez nem oktatási diszkriminációs, hanem szociálpolitikai kérdés. Annak felelős vállalása, hogy pusztán a szegénység ne zárja ki a ladányi roma diáknak sem a jobb iskolát. Költségvetési tekintetben péterfilléreket jelentene a havi 3000 Ft tandíj. Éppen ezért v an nyolckilenc éve kisebbségi törvény, saját jogú önkormányzat, helyi kisebbségi költségvetés, felzárkóztató program és több más esélyjavító intézkedés! Ehelyett közigazgatási állóháború folyik már két éve. Abban a jogi hiba csaknem szükségszerű. A kiseb bségi törvény szerint a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő települési önkormányzati döntéshez az érintett helyi kisebbségi önkormányzat egyetértése szükséges. Ez amúgy 22es csapdája, mert ha a roma gyerekeket kirekesztené az új iskola, akkor az alkotmányellenes diszkrimináció lenne, ám ha őrájuk is kiterjed a pozitív kezdeményezés, akkor pedig az egyetértésüket kell kérni. Zaklatott légkörben, a sárga irigységre is figyelemmel, alig(ha) lesz egyetértés, ami vétót jelent. Az egyetértés jogvitája b íróság elé került, döntés még nincsen. Mindkét fél bizonygatja a maga igazát. Jellegzetes módon a vita egyik kulcsszereplője, a megyei közigazgatási hivatal tavaly ősszel még nem fedezte fel itt az egyetértési jogot, idén azonban megvilágosodott, megtalált a. A végkimenetel: 1, X, 2. Ez év július 18án a helyi jegyző kiadta az alapítványi iskola működési engedélyét. Arról pillanatok múlva helyben mindenki értesült. A jogorvoslati határidő letelt, ezért a döntést augusztus 6án jogerősítették. Ezt követően a z alapítványi iskola felszerelkezett, három hét alatt megtette az előkészületeket a kezdésre. A felettes szerv, a megyei közigazgatási hivatal augusztus 30án megsemmisítette a jegyző határozatát, és új eljárást rendelt el. Hivatkozik is a "klasszikus” 195 7. évi IV. törvény 71. §ára, mely jogot ad a felügyeleti intézkedésre. Igen ám, de több évtizede szabály, hogy az államigazgatási felettes nem nyúlhat bele a határozatba, ha "a határozat megsemmisítése vagy megváltoztatása jóhiszeműen szerzett és gyakorol t helyzetet sértene”. Nincs olyan köztisztviselő, aki e normát ne ismerné. Az oktatási miniszter is hozott határozatot ebben az ügyben, hogy, hogy nem, éppen augusztus 30án. Döntését a közoktatási törvény végrehajtására kiadott 20/1997. Korm. számú rende let 12/A. §ára alapítja. Bár ne tenné! A 20as rendelet sok sebből vérzik, felhatalmazó hivatkozásai rosszak, egy
