Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-07
7 nyájat, télen meg ide terelték – így mondja Georgian, a ki szorgalmasan fordítja a népes család minden tagjának mondókáját. Úgy tűnik, a fél falu egy nagy család, mindenki összeszaladt, hogy megcsodálja a jövevényeket. Mindnyájan mosolyognak, a fényképezőgép láttán azonnal csoportképpé rendeződnek, és egyszerre beszélnek. Aromunul. Itt él egy udvarban, de három házban, három generáció. Az öregek, a 85 éves nagyapó és a 83 éves nagyanyó, mint a mesében. Hatvan éve élnek együtt egy aprócska vályogházikóban. Benne szép szőttessel borított ágy, a földes padlón is sz őttes szőnyegek, de a falat újságpapír borítja és a mai kor jeleként karórát formázó, elemes falióra mutatja az időt. A nagyanyó kötöget, vastag gyapjúfonalból meleg száras papucsot télire, a nagyapó pedig dalra fakad a vendégek tiszteletére. Borízű, reszk eteg hangon, kicsit kinevetve magát is. Jókedvű az egész társaság, amikor felkerekedik, hogy megmutassa a közeli erdőben, hogyan nő vadon a pünkösdi rózsa. Hatalmas csokrot szednek, egy bakfislány kacérkedvesen ad egyegy szálat a vendég férfiaknak. És bol dog, amikor emlékbe egy golyóstollat kap. Ez ott igazi érték. Itt a tisztes szegénységet érezni. Másfelé inkább a szomorú nyomorúságot. A földeken ekével, lóval szántó parasztokat látni, gépet alig, az utakon ritkább az autó, mint a ló vagy szamár húzta ko rdé. De többnyire nem is két ló, hanem csak egy baktat a járgány előtt, és az is bánatosan sovány. Az utak lehangolóan kátyúsak, porosak. Úgy tűnik, ha egyszer valami leesett a földre, az ott is maradt. Mintha errefelé átaludták volna a keleteurópai válto zásokat. Azért akadnak már jelei az új világnak: Tulceában és másutt is, ha szép, tiszta, új ház épült, az bank. És ahol bank van, ott a pénz is megmozdul előbbutóbb. De inkább csak utóbb. Ami már megmozdult, annak talán nem is kellett volna megjelennie. A Dunadelta természetvédelmi területére már beszivárgott a vadturizmus, az orvvadászat és halászat. Kiss J. Botond, az erdélyi biológus és ornitológus, akit a Dunadelta legjobb szakértőjeként tartanak számon, erősen aggódik a táj élővilágáért. Mert bár Románia ratifikált több nemzetközi egyezményt, a legutóbbi vadászati törvény sokat engedett a szigorból. Vannak, akik tudni vélik, magas politikai kapcsolatoknak tudható be, hogy olasz vadászok háborítatlanul lődözhetik a védett madarak sokaságát. A Dunad eltában 630650 féle madár él, címerállata a gödény, vagyis a pelikán. Nemrég végeztünk tudományos felmérést – mondja Kiss J. Botond. – Mintegy 3500 pelikánpár él itt a rózsás fajtából és még négyszáz pár borzas pelikán. Az 1989es események után valamivel nagyobb figyelmet fordítottak a ter mészeti értékek védelmére. A Világbank 4,7 millió dollár támogatást adott, és az itteni kutatóközpont együttműködik a holland, a francia és az ukrán kutatókkal. De sokkal jobban kellene védeni a deltát a vadkempingezőktől meg a fenyegető turistaáradattól. Mert már kezdik eladogatni a területeket. És akkor úgy járhatunk, mint ahogy a régi mese tartja: hogy volt egyszer egy ember, aki eladta a házát. Csak épp egy szöget tartott meg magának. De ezzel a szöggel mindig volt valami dolga. Hol azért ment vissza, h ogy ráakassza a kalapját, hol azért, hogy levegye, aztán az ingét tette fel, meg vitte el, szóval, mindig csak a nyakára járt az új tulajdonosoknak. Aztán a végén azoknak már sose volt nyugtuk tőle. Nálunk fordítva történt, mi csak egy szöget adtunk el, de már nem lesz nyugtunk a nagy jövésmenéstől – aggódik Kiss J. Botond. Valóban, ha Zsurilovkától áthajózik az ember a Golovita tavon – miközben megszemlélik a katonák a nádasok melletti őrtornyokból – és eljut arra a vékony földnyelvre, amelynek a túlsó ol dalán már ott a Feketetenger, akkor láthatja: megjött a befektető, harcsabajszú, kövér ember képében. Munkásai már építik a nádfedeles apartmanházakat, és a természetvédők ütöttkopott zöld Daciája legfeljebb jelképesen vigyázhat már csak a tájra. A szög el van adva. De a Dunadelta olyan óriási, hogy még nagyon sok időbe telhet, amíg igazán felbolygatják nyugalmát. Ahány forrás, annyiféle adatot találni. Azért nagyjából talán el lehet fogadni, hogy a delta területe mintegy 5600 négyzetkilométer, ebből töb b mint 4400 van román területen. 1150 féle növény és több mint százféle hal él itt a sok száz madárfajon kívül. A három ágra szakadt Duna északi ága a Kilia, amely 116 kilométer hosszú, a Szulina 80 kilométer, a Szent Györgyág 126 kilométer. Évente 80 eze r tonna hordalékot hoz a víz, és Kilia városa állítólag évente 80 méterrel távolodik el a tengertől, mert feltöltődik a hordalékkal.
