Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-27
17 hogy a NATOcsatlakozás célegyenesében európaias "pragmatizmusról", a szomszédokkal való megegyezés készségérő l tegyen tanúbizonyságot. Az így létrejött hasznos, de meglehetősen instabil egyezmény jól jellemzi azt a folyamatosan változó mozgásteret, amelyben az RMDSZ politikája alakul. Egy háromszöggel definiálható mozgástér ez, melynek három sarka: Románia, Magy arország és az erdélyi magyarság. Olyan mozgástér, melyet legjobban az RMDSZ ismer - mondhatni: ő használja a legnagyobb hatásfokkal. Ennek az az ára, hogy e tér határait vitákon és konfliktusokon keresztül folyamatosan újra kell fogalmazni. A következmény e pedig az volt, hogy az RMDSZen belüli polarizálódás nem az ismertebb társadalompolitikai kihívások, még csak nem is az egyre tolakvóbb "múltpolitika" önként adódó témái felől indult be (jóllehet, ezek a kérdések is jelen vannak), hanem a változó mozgást ér folyamatos újradefiniálásának kényszere felől. Mindazonáltal az RMDSZ kétpólusúvá válásának - melyet ma már tényként tekinthetünk - egy mélyebb szerkezeti értelme is van. A két pólus az idén, a magyarországi választások után, valamint az RMDSZ és a pos ztkommunista román kormánypárt együttműködése nyomán vált láthatóvá. Mindkét pólus saját hazaibelpolitikai szövetségesekkel és külön magyarországi hátországgal rendelkezik. Mindkettő jelezte azt is, milyen kapcsolatot alakít ki valójában az erdélyi magyar társadalommal. Az RMDSZt vezető Markócsoport ma már világosan balra tart: az MSZPvel és a PSDvel kialakított - kétségtelenül személyi szimpátiákon is alapuló - privilegizált kapcsolata egyértelműen jelzi ezt. Egyre paternalistább a viszonya az erdély i magyar civil társadalommal, s egyre többen vélik úgy, hogy kialkudós politikája - mely kétségtelenül hozott sikereket is - mind távlattalanabbá válik. Vele szemben az RMDSZn belüli ellenzéki csoportosulásokat integrálni akaró Reform Tömörülés és a parla menti frakción belül megalakult polgári szárny - mely a parlamenti képviselők közel egyharmadát tömöríti - kétségtelenül a magyarországi jobboldal támogatását élvezi. Ugyanakkor e csoportosulás elkezdte a kapcsolatok kiépítését a román jobboldallal, jólleh et e jobboldal megsemmisítő vereséget szenvedett a 2000. végi parlamenti választásokon. Felmerül a kérdés: mi történik az RMDSZ egységével, ha ez a baljobb szerkezetű polarizáció erőteljesebbé válik? Az RMDSZ egysége ugyanis jelentős politikai tőkét jele nt az erdélyi magyarság politikai harcában és érdekérvényesítésében. Olyan egység, mely politikaiinstrumentális értékén túl az erdélyi magyarság megmaradásideológiájába is beépült, az RMDSZn belül pedig egy paradigmává vált, meglehetősen stabil szerkezet i modellen alapszik. E modell mélyebb szerkezeti értelme a rendszerváltás tágabb, keletközépeurópai összefüggéseibe is beleilleszthető. A magyarországi politikaihatalmi struktúra alakulásáról írta nemrégiben Tellér Gyula, hogy azt az MSZPSZDSZ koalíci ó győzelme óta egy nagy "szerkezeti probléma" uralja: olyan hatalmi építmény, mely egymásnak ellentmondó elemekből áll, és amelynek alsó és felső része - szavazóbázisa és politikaigazdasági megjelenítője - nem tartható sokáig egyben. A szavazóbázis a posz tszocialista korszak "megalvadt struktúrájának" elemeiből áll: a tulajdon nélküliekből, a szocialista iparvidékek lakóiból, a szocialista szövetkezetek hanyatlása következtében munka nélkül maradottakból. Olyan vesztes csoportokból, amelyek folyamatosan sz ociális gondoskodásra, az újraelosztási pozíciók javítására és karbantartására várnak. A hatalmi építmény másik, felső része viszont éppen ennek a folyamatnak a haszonélvezőit tömöríti: a posztszocialista korszakban helyzeti előnyük folytán pénz, vagyon- és földtulajdonossá váló eliteket és a hozzájuk csapódó egyéb csoportokat egyesíti. Ezek összekapcsolását, a Horn, majd a Medgyessykormány tervét, írja Tellér, a helyzeti előny nélküli, közbülső társadalomrész, a jövedelemtermelő közép megerősödése akadá lyozta és akadályozza meg (Heti Válasz, 2002. 08. 23.). Valami hasonló ment végbe Romániában is: lényegében ezt a szerkezetet alakította ki az Iliescurezsim, melyet egy neves román publicista, Andrei Cornea a "direktokrácia" fogalmával írt le. A rendszer felső haszonélvezői a Ceausescuellenes volt sztálinisták, a reformkommunisták, a szocialista nagyipar irányítógépezetében felnőtt technokrata vezető csoportok voltak, az "alulról profitáló" rétegek pedig azok a lakossági csoportok, amelyek megszokták a s zocialista nagyipar kényelmes, kapun belüli munkanélküliségét, az ezzel járó létminimum biztonságát, a kis
