Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-27
18 ügyeskedéssel és lopással kiegészíthető jövedelmet. Mivel e "felső" és "alsó" csoportok közötti szövetség világos programpolitikában nem volt megfoga lmazható, azt a rezsim egy sajátos érzületi összhanggal helyettesítette: a nacionalizmus és a szociáldemagógia sajátos keverékével, amely különös "ideológiai bájt" kölcsönzött Iliescu első rendszerének (199096), s amelyet "a kollektivizmus adminisztrátora i", az érzületkeltőkkel kibővült direktokrata réteg sokáig fenn tudott tartani. Talán meglepő: az RMDSZ mostani polarizálódása, egységének "megbomlása" párhuzamba állítható a fent leírt szerkezeti válsággal. Az RMDSZ által összekapcsolt elitszerkezetek mé g a kilencvenes évek elején alakultak ki, amikor az erdélyi magyarság közéleti szerepet vállaló értelmiségének derékhada - miként a csíkszeredai KAM kulturális antropológiai kutatócsoport ezt leírta - egy hallgatólagos alkut kötött a saját "csendes többség ével". Az alku tárgya nemcsak az egységes politikai képviselet volt (amely a román politikai rendszer felől tekintve természetesen teljesen indokolt), hanem egy egységes ideológia, és saját - áttekinthető és "uralható" - társadalmi nyilvánosság, mely az eg ységre irányuló moralizáló kánonok folyamatos közvetítését segítette. A párhuzam a leírt - magyarországi és romániai - szerkezetekkel annak folytán vált szembetűnővé, hogy az RMDSZ politikai elitje integrálódott a romániai politikai elitbe, s a politikusi pálya a magyar politikusok számára is kitüntetett mobilitási csatornává (a kapcsolati tőkék üzleti előnyökké való konvertálásának lehetőségévé) vált, miközben uralkodó diskurzusa továbbra is a strukturálatlanul egységes, "lenti" társadalomhoz - egy etnikai érzületében egységesült "páriatársadalomhoz" - szólt. Ma már azonban az erdélyi magyarság egysége nem a rendszerváltás pillanatának "páriaegysége", hiszen az erdélyi magyarságnak van RMDSZtől független civil társadalmi szerkezete, erősödő középosztálya, s egyre markánsabbá válik területiregionális széttagolódása is. Ezért a kisebbségi helyzet "etnikai kényszerűségei" is immár egy polgáribb társadalom felől gondolandók újra. Alighanem ez az igazi tétje az RMDSZn belül még jóformán kibontakozni sem tudó vitának. vissza Bakk Miklós A szerző politológus, a Krónika című erdélyi napilap mb. felelős szerkesztőj Borbély Zsolt Attila Az egység cél vagy eszköz Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének monopóliumát a rends zerváltás óta, még pontosabban 1989. december 25e, az ideiglenes intézőbizottság első nyilatkozatának megjelenése óta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) birtokolja. Az RMDSZ egysége, melyet belülről és kívülről nem sok kihívás ért, mintha kifej ezetten provokálta volna a román és a magyar sajtót: az elmúlt több mint 12 évben jó néhányszor leírták, többnyire teljesen indokolatlanul, hogy "szakadás előtt az RMDSZ". Holott a nemrégiben lezajlott tusnádfürdői táborban hangzott el először egy jelentős ebb csoportosulás részéről, hogy bizonyos feltételek nem teljesülése esetén nem látják értelmét az RMDSZ intézményi keretén belül maradni. Az egység megtörésének még a felvetését is többnyire értetlenség fogadja az anyaországban, jobb- és baloldalon egyar ánt, de a nemzeti érdekekre és értékekre érzékenyebb jobboldalon inkább. Ami végső soron megmagyarázható. Az egység a politikai érdekérvényesítés fokozott hatékonyságával kapcsolódik össze a köztudatban, s lassan egyfajta latens elvárássá nő a kisebbségbe szakadt nemzetrészekkel szemben. Eme elvárás mögött olyan tényként elkönyvelt feltételezések húzódnak, melyeket a valóság sok esetben nem erősít meg. Ezek közül legfontosabb az a legtöbbek által evidenciaként kezelt előfeltevés, miszerint a kisebbségi mag yar szervezetek politikusait kivétel nélkül a képviselt közösség érdekei mozgatják, s nem a saját anyagi érdek vagy a többségi ráhatás, legyen az megvesztegetés, zsarolás vagy esetleg tervszerű tudatmosás. A másik előfeltevés az, hogy ahol a közösként téte lezett nemzeti értékrend hierarchizálja a politikai problémákat, ott nincs feltétlenül szükség a közösség kontrolljára, a versenyelvre, a megválasztottak lecserélhetőségének intézményes biztosítására.
