Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-27
13 statisztika szerint egyszerűen magyar állampolgár – folyamodott menekült státusért. Tény, hogy a kérelmet beadók zöme romának mondta magát, és kivándorlásának motívumaként is ezzel kapcsolatos okokat nevezett meg. Ennek a helyi sajtóban nem volt túlzott publicitása, az emelkedő számú menedéküg yi kérelem miatt viszont Ottawa tavaly decemberben ismét bevezette a vízumkényszert. Azóta jóval kevesebb új kérelmet adtak be. A kanadai törvények a turistaként érkezőknek hat hónapi tartózkodást tettek lehetővé, ennek letelte után az illetőnek vagy haza kellett utaznia, vagy hivatalosan menedékért kellett folyamodnia. A kérelmek elfogadási aránya Magyarország esetében tavaly 1214 százalék volt. Mint Dominique Forget, az IRB sajtószóvivője telefonon elmondta, Kanadában június végével új bevándorlási törvé ny lépett életbe, de ez nem hozott lényeges változást sem a kérelmek számában, sem elbírálásukban. Az IRB, amely bíróságként jár el, évi 50 ezer döntést hoz, és nem vezet statisztikát a kérelmezők nemzetiségi, vallási vagy politikai hovatartozásáról, csupá n a hazájukban elszenvedett sérelmek mibenlétéről. A magyar állampolgárságú romák általában etnikai alapon való hátrányos megkülönböztetésre, üldöztetésre hivatkoztak, s a kanadai hatóságok minden esetet részletesen kivizsgálnak. Tényfeltáró küldöttségeket szerveztek, és rendszeres országjelentést írnak a romák magyarországi helyzetéről. A legutóbbi, a legtöbb nyilvánosságra került romaellenes atrocitást részletesen taglaló dokumentum 2001. novemberi dátummal olvasható az IRB internetes honlapján. Nem kizár t, hogy a Paksról elköltözni kényszerült családok kálváriája javítja a magyarországi romák maradásának esélyeit. Krasznai József, a zámolyi romák szószólója elmondta: a Stasbourgba kivándorolt cigányok közül mindenki megkapta a menedékjogot: aki tud, dolgo zik, és a lehetőségekhez képest jól él. Legalább két évet kell várniuk a magyar állampolgároknak arra, hogy ismét vízum nélkül utazhassanak Kanadába. Az északamerikai ország budapesti nagykövetségén tavaly december óta a vízumkérelmek 20 százal ékát utasították el, de az utóbbi hónapokban a szigor némileg enyhült. A magyar kormány szeptemberben határozott arról, hogy nem szigorítja a kanadaiak beutazását, inkább arra törekszik, hogy mielőbb helyreálljon a kölcsönös vízummentesség – írta tegnap a Magyar Hírlap. vissza Nem emberre szerződünk - Várólistáról jönnek erdélyi bányászok Márkushegyre Népszabadság • 2002. szeptember 27. • Szerző: Romhányi Tamás Jókor jönnek maguk is, amikor egész nap csak a bogarakat söpröm – méltatlankodik a fejkendős asszony, majd a kezében tartott kislapátról három döglött pókot ejt a vödörbe. – Reggel beszórták a földszinti helyiségeket rovarirtó val, még most szedegetem össze a maradékot. Beljebb lépünk. Az oroszlányi Borbála szállón, a bánya egykori munkásszállóján járunk. A parkolóban kopottas járművek állnak, rozsdásodó Daciák sorakoznak öreg Ladák és Wartburgok között, bent frissen feltörölt kőpadlóra lépünk, a folyosó meszelt, a végén társalgó, benne a színes technika hőskorát idéző fadobozos tévé. A konyhában ínycsiklandozó illat. Benyitunk. Odabent egy félmeztelen férfi pörköltet főz a gázon, ketten az asztalnál ülve várják, hogy rájuk kerüljön a sor a tűzhelynél. A konyha és a fürdő közös, a szobák kétágyasak. Bekukkantunk vendéglátónk, Boldizsár Imre szobájába. A férfi előző nap mosott ruhái a két ágy között kihúzott kötélen száradnak. Ágya fölött, a falon fényképek sorakoznak, találomra leemel közülük néhányat. Két hónapig csak ezeken a képeken láthatja a családját. Kéthavonta a férfi hazautazik egy úgynevezett hosszú hétvégére, amely a csaknem ezer kilométeres utazással együtt négy napot jelent számára. Azután visszatér Oroszlá nyba. Borsodinak drága a hely Boldizsár Imre egyike annak a háromszázharminc erdélyi vendégmunkásnak, aki a Vértesi Erőmű Rt. két bányájának egyikében dolgozik. A negyvenéves férfi odahaza, a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Baróton élt családjával, bányamester volt, s az elővájáson dolgozó csapat munkáját irányította. Magyarországon, a Pusztavám határában működő márkushegyi üzemben egyike a futószalag mellett dolgozó kisegítő személyzetnek. Három hónap híján négy éve már, hogy itt dolgozik és ezen a szállón lakik. Otthon maradt családja kizá rólag abból a pénzből él, amelyet ő Magyarországon keres. Hosszú és bonyolult története van annak, hogyan kerültek erdélyi vendégmunkások a márkushegyi és a mányi bányákba – igaz, ha a jogi kérdésektől és a bürokratikus csavaroktól eltekintünk, a helyzet végtelenül egyszerű. Romániában az utóbbi tíz évben tömegesen zártak be a bányák: csak Erdélyben harmincezren veszítették el állásukat. A Vértesi Erőmű pedig évek óta nem tudja hazai dolgozókkal feltölteni bányáinak létszámát, volt idő, amikor a romániai vendégmunkások mellett lengyel és ukrán bányászok is dolgoztak náluk. – Nem jelentkezik elég ember – mondja Havelda Tamás, a Vértesi Erőmű Rt. bányászati igazgatója. – A Borsodban bezárt bányák dolgozói nem tudnak ideköltözni, mivel ottani házaikért az ors zágnak ebben a felében legfeljebb telket vásárolhatnának. De nem jönnek a dunántúli bányászok sem. Amikor a dudari bánya leállt, vagy
