Reggeli Sajtófigyelő, 2002. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-09-27
14 hetvenen ajánlkoztak, hogy átjönnek Márkushegyre. Ma hatan vannak. Nem maradt más megoldás, mint külföldi bányászokat hoza tni. Az Országos Munkaügyi Hivataltól megkaptuk a szükséges engedélyeket, pályázatot hirdettünk. Vannak kifejezetten ezzel foglalkozó cégek, volt idő, amikor öt ilyen társasággal is kapcsolatban álltunk. Mára ezek közül egy maradt, az, amelyik a leginkább versenyképes árat kínálta. Harmincnapos felmondási idővel szerződtünk arra, hogy a termelési igényeknek megfelelő létszámot biztosítsák. Lehet, hogy két hónap múlva ötven emberrel kevesebbre lesz szükség, lehet, hogy százzal több kell. Volt időszak, amikor több mint ötszáz erdélyi bányász dolgozott itt, és volt, amikor csak kétszázötven. Arra a kérdésre, hogy ugyanannyit fizetneke egy erdélyi vájárnak is, mint egy hazai munkavállalónak, Havelda Tamás azt feleli: az erdélyieket nem ők alkalmazzák, hanem a v elük kapcsolatban álló cég. Az pedig, hogy a bánya mennyit fizet egy bányász után a társaságnak, üzleti titok. Háromszáz műszakra A szóban forgó cég a Pusztavámon bejegyzett Frauenbach Kft., egy, az erdélyi bányabezárásokban érdekelt romániai vállalat magy arországi képviselete. A társaság csaknem tíz éve nyitott irodát a márkushegyi bánya szomszédságában. – Nálunk nincs toborzás – állítja Egyed Balázs, a kft. ügyvezető igazgatója. – Több száz nevet tartalmazó várólistánk van, csupa olyan bányász szerepel r ajta, aki a bányabezárások miatt elvesztette munkáját, és örömmel jönne Magyarországra. Negyvenöt év alatti, jó fizikumú férfiakat veszünk fel, akik kellő rutint szereztek, és többféle munkahelyen is alkalmazhatók. A válogatás következő szempontja, hogy mi lyenek az illető családi körülményei. Elsősorban olyanokat foglalkoztatunk, akiknek gyerekeik vannak, és a családjukban nincs más kereső. Ilyen emberekből áll az a több száz fős lista, amelyet a Zsil völgyétől Székelyföldön át Nagybányáig bezáró bányákban személyes ismeretség alapján állítottak össze kollégáink. A Vértesi Erőművel kötött szerződésünknek viszont semmilyen személyes vonása nincs. Számok vagyunk csupán, hiszen nem emberre, hanem ledolgozott műszakokra szerződünk. Nem háromszáz erdélyi bányászt adunk, hanem háromszáz műszakot biztosítunk az előírt munkakörökben. Az igazgató szerint a papírmunka kilenc év tapasztalatait hasznosítva már rutinszerűen zajlik. Dolgozóiknak magyarországi munkavállalói és tartózkodási engedélyre, valamint a bányászati szakképesítésüket igazoló irat magyar nyelvű fordítására van szükségük ahhoz, hogy Márkushegyen munkába állhassanak. Ezt a Frauenbach Kft. intézi. Munkaruhát és védőfelszerelést a bánya biztosít, munkába pedig csak az állhat, aki vizsgát tesz a bánya beren dezéseinek használatából. Arra a kérdésre, hogy mennyit keres Márkushegyen egy erdélyi vájár, Egyed Balázs kitérő választ ad. – Több mint kétszeresét kapja kézhez annak az összegnek, amennyiért Erdélyben dolgozott, de kevesebbet keres annál, mint amennyit egy itteni munkavállalónak fizet – húzza meg a határokat. Szívesen postáskodnak A szilágysági Szommer László harmadik éve dolgozik Márkushegyen. Faluja 340 kilométerre fekszik Oroszlánytól, így a többieknél gyakrabban, háromhetente látogat haza. – Amikor valaki hazautazik, többen hazaküldik vele a pénzt – mondja. – A postás szerepét senki nem utasíthatja vissza, hiszen nem tudhatjuk, mekkora a szükség a kolléga családjánál. Én több mint fél évig voltam munkanélküli, és annyira kifogytunk a tartalékainkból, hogy egy pár cipőre való pénzünk sem maradt otthon. Megváltás volt, amikor csörgött a telefon, és a volt felettesem azt kérdezte: akaroke Magyarországra, Márkushegyre jönni dolgozni. Mit mondjak, nem kértem gondolkodási időt. v issza 20020926 / HORVÁTORSZÁG/MAG YARORSZÁG – A HTMH E LNÖKÉNEK TÁRGYALÁSAI Zágráb, 2002. szeptember 26., csütörtök (MTI) – Magyarhorvát megállapodás jött létre arról, hogy a kétoldalú kisebbségi szakbizottság következő ülését még idén ősszel megtar tsák – mondta az MTInek csütörtökön Zágrábban BálintPataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, a szakbizottság magyar társelnöke. Horvát kollégájával, Nenad Prelog helyettes külügyminiszterrel egyetértettek abban, hogy tovább kell lépni mindazon kérdések megoldásában, amit elődeiktől "örököltek", azaz meg kell vizsgálni az előző jegyzőkönyvek tartalmát, számba venni, mi valósult meg az ajánlásokból, és beindítani az érdemi munkát. A HTMH elnöke a zágrábi látogatást megelőzően Eszéken, a magyar főkonzulátus épületében több horvátországi magyar szervezet képviselőivel találkozott. Sajnos, nem mindenkivel – jegyezte meg BálintPataki József, aki szavai szerint azért bízik abban, hogy egy következő
