Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-10
2 A RÉGIÓ HÍREI ➢ V ILÁGTÜKÖR Kormánykoalíciós vita Prágában - Kiszavazták a szocdemek a kisebbik partner bizottsági elnök jelöltjét (Nsz 3.o.) Cikkek: Elvtelen kompromisszumok vagy reálpolitika? − Viták az RMDSZ szerepéről − interjú Markó Bélával Az RMDSZ jelenlegi vezetése vallja: következetesen, de fokozatosan lehet célokat megvalósítani. Ám az ellenzék úgy látja: a kis lépések politikája eredménytelen. A szövetség 12 éves fennállása azt bizonyítja, a romániai magyar kisebbségtörténet legsikeresebb érdekvédelmi szervezete az RMDSZ. E megkérdőjelezett sikert elvtelen kompromisszumoknak tulajdonítja az ellenzék, a többség pedig hangsúlyozza: a szövetség sohasem kötött elvtelen kompromis szumokat. A szövetséget feszítő vita alapkérdése az, hogy politikai párt vagy érdekvédelmi képviselet az RMDSZ. A válaszok különböznek. A többség szerint egy időben mindkét funkciót ellátja, az ellenzék szerint viszont — a jelenlegi érdek- és nem értékor ientált vezetésnek köszönhetően — a kezdetben érdekvédelmi képviseletként működő szövetség már rég a közösségtől elszakadt, homogén politikai párttá lett, és elállt a közösen kidolgozott programban megjelölt célok megvalósításától. Toró T. Tibor, a legna gyobb ellenzéki platform, a Reform Tömörülés (RT) elnöke lapunknak úgy nyilatkozott: különböző jövőképek ütközéséről van szó. Ezeknek az alapvetően különböző jövőképeknek egy egységes érdekvédelmi szervezetben kell együtt létezniük, de nem egy ilyen érdekv édelmi szervezetben, mint a jelenlegi, hanem olyanban, amilyet a kilencvenes évek elején a romániai magyar politikusok megálmodtak és amelynek intézményes kereteit meg is teremtették. Sajnos olyan emberek kezébe került a szövetség, akik ezt a keretet nem t udták kitölteni, hanem elvitték a homogén, egypártrendszer irányába, amelyben nincs lehetőség a párbeszédre, nincs lehetőség a különböző jövőképek egyeztetésére — mondta. Pedig a jövőképek azonosak, nemcsak azért, mert Markó Béla ezt állítja, hanem azért, mert a többéves szembenállás is ezt bizonyítja. Abban az elsőrendű stratégiai kérdésben, hogy az RMDSZnek politikai eszközökkel kell megpróbálnia a képviselt közösség sorsán alapvetően változtatni, a romániai politikai elit minden képviselője egyetért. A párbeszéd és egyeztetés intézményes keretei adottak, működnek, csakhogy azokon belül kisebbségben vannak a jelenlegi vezetéssel szemben állók. És mint minden ellenzék, az RMDSZ belső ellenzéke is alulmarad a határozat- és döntéshozatalban. Mindeddig abb an sem jelentkezett szemléletbeli különbség, hogy az érdekképviseletet csak egységes politikai képviselet révén lehet ellátni. A XIII. bálványosi szabadegyetemen részt vevő ellenzéki politikusok egy része viszont már eléggé nyíltan beszélt arról, hogy elké pzelhetőnek tartják a külön utat is. A nyilatkozatok mögé nézve mégis úgy tűnik: a radikális ifjúság sem kíván letérni a kitaposott útról; nem más szervezetet, hanem a meglévő vezetését akarja. Nincs ebben semmi kivetnivaló, végül is az ellenzék feladata, még kisebbségben is, a többségi vezetés kritikája s ugyanakkor a hatalom megszerzése. A konfliktusok jelentkezése különben nem jelenti önműködően a szétszakadást vagy a szövetség gyengeségét. A súrlódások, érdekütköztetések elkerülhetetlenek még a kis cs oportokon belül is, egy másfél milliós nemzeti közösség különböző ideológiákat valló képviselői között még inkább. Az RMDSZt eddig sem az tartotta össze, hogy tagjai és politikusai teljes harmóniában éltek egymással, hanem az, hogy képesek voltak a konfli ktusok kezelésére. A látszategység nem azért volt fenntartható, mert az RMDSZvezetés diktatórikus eszközökkel kierőszakolta, hanem azért, mert a szemben álló felek — a közös cél érdekében — az ellentétek tudomásulvételével
