Reggeli Sajtófigyelő, 2002. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-08-28
8 élelmiszermérgezést szenved ett, de nem zárják ki a lehetőségét annak sem, hogy valaki megmérgezte. Fia ezért néhány nappal ezelőtt ismeretlen tettes ellen büntetőeljárást kezdeményezett. Az utóbbi napok vizsgálatai alapján ugyanakkor elképzelhető az is, hogy az elnök szervezetében k épződött epekő támadta meg Schuster máját s ez okozza lázát és rossz közérzetét. Ezt azonban egyelőre nem támasztják alá minden kétséget kizáróan a laboratóriumi vizsgálatok. A szlovák orvosok a kezelés alatt mindvégig kapcsolatban álltak innsbrucki szake mberekkel is. Két éve az osztrák városban kezelték Schustert súlyos gyomorbántalmakkal. Hírek szerint innsbrucki orvosok is megvizsgálják majd Szlovákia első emberét: a CTvizsgálat eredményének másolatát elemzik majd. Michál Kovác korábbi szlovák elnök a Novy Cas napilapnak adott interjújában kizárta annak lehetőségét, hogy Schustert megmérgezték. Mint a lapnak elmondta: ez azért is lehetetlen, mert a testőrség minden élelmiszert ellenőriz az államfő közelében, kivéve azokat az ételeket, amelyeket a köztá rsasági elnök saját konyhájában készít el. A korábbi elnök elmondta, hogy a nyersanyagokat speciális készülékekkel vizsgálják meg. Ezek annyira pontosak, hogy aligha lehet túljárni az eszükön. A volt elnök hozzáfűzte: még az elnök úszómedencéjének vizéből is mintát vesznek, mielőtt az államfő beletenné a lábát. Rudolf Schuster bejelentette, hogy ausztriai kezelésének költségeit saját maga téríti — jelentette pozsonyi tudósítónk. Rudolf Schuster döntésének, hogy Bécsben vizsgáltatja ki magát, felemás visszh angja volt Pozsonyban. Tibor Sagát volt egészségügyi miniszter szerint ezzel az államfő közvetve beismerte, hogy nem bízik a szlovák egészségügyben. Szerinte az elnök egészségi állapota nem indokolja a külföldi kezelést. Teljesen más lenne a helyzet, ha a külföldi kezelést az orvosi konzílium ajánlotta volna az államfőnek — szögezte le nyomatékosan a Dzurindakormány korábbi egészségügyminisztere. Úgy fogalmazott: külföldi kezelések csak komplikált beavatkozások vagy Szlovákiában nem végzett szervátültetés ek esetén indokoltak. Sagáthoz hasonlóan vélekedett több ellenzéki parlamenti képviselő is, akik eredeti foglalkozásukat tekintve orvosok. Ugyanakkor rámutattak: bizonyára a két évvel ezelőtti tapasztalatok alapján döntött Rudolf Schuster amellett, hogy e lfogadja Thomas Klestil ajánlatát. vissza NÉPSZAVAinformáció A kő marad Egy ember és korszakos életműve is jó egészségben túléli az egymást váltó nemzedékek változékony ítéleteit. Most két jubiláns nagy emberünk is van: Kossuth és Deák. Évfordulóik egymást váltják. Közéletünk jellemző módon életműveiket felparcellázza. Szét is választja az egybetartozókat. Két éve sokan Széchenyivel érveltek Kossuth ellen. Most Deák van soron. Kossuth védelme, ha volt is, visszhangtalan m aradt. Emlékévét így sikerült beárnyékolni. Azonban bármit vetnek is a szemére, Kossuth, azt, akár a gránit, tűri, mert ő, mint a hegy, kimagaslik környezetéből. S ezért vonatkoztatási pont. A világ közvéleménye három eseménysort tud biztosan a magyarokró l: nomád hadjárataikat, 1848at és 1956ot. Egy hosszan tartó háborút és két forradalmat. A névsor békésebb, mert néhány tudós oldalán két zeneszerző és legalább egy labdarúgó neve közismert. Az esélyes politikusok közül csak egy név biztos: Kossuth Lajos. Szent Istvánra és Nagy Imrére, rajtuk kívül egykét nevezetes magyar vezetőre a világ talán gondol, talán nem. A magyar emlékezet persze tágasabb. Az élen két személyiség: Szent István és Kossuth. Az utókor szemében mindkét életmű kultikus, de merőben más ként. Az első állam(át)szervezőre azt mondjuk: Szent királyunk, király urunk. A másodikra pedig Kossuth apánk. Az elsőnek tiszteletét az egyház teremtette meg s gondozta századokon át, mígnem a személy és koronája szentségének kultusza alászállt a nép közé is. A második eleve a nép között fogant, noha gyors elterjedése sokat köszönhet a nép között élő értelmiségieknek. Személyes tapasztalat — talán valamely dekrétum Kossuth nevével, talán az egyik toborzó beszéd, talán egy honvéd elbeszélése volt — a fokoza tosan meggyőződéssé érett tisztelet útnak indítója. A lényeget Patonai Imre idős tiszaigari parasztember fogalmazta meg
