Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-26
6 Az elmaradt miniszterelnöki nyilatkozat miatti ismételt amerikai panaszok washingtoni források szerint több csatornán is el kellett hogy jussa nak a magyar vezetőkhöz, ám Orbán legutó bb, már bukott miniszterelnökként az ame rikai fővárosban járva továbbra is cáfolta, hogy kifogások érték volna politikáját. Pedig akkor már túl volt a fehér házi fogadás látványos megtagadásán. Az amerikaiak azt is é rtetlenül fogadták, hogy miközben Lengye lország, Csehország és több, a NATOtagságért még csak sorban álló ország katonákat küldött, vagy legalábbis ajánlott fel az afganisztáni hadjárathoz, Magyarország csupán a pénzmosás elleni törvénnyel tudott hozzájár ulni a terrorizmus elleni nemzetközi öss zefogáshoz. A hadsereg reformjának elhúzása, a NATOtagságkor vállalt anyagi erőfeszítések elmaradása, végül a vadászgéptender váratlan és az amerikaiakra nézve hátrányos kimenetele egyaránt maradandó nyomokat hagyot t a kétoldalú kapcsolatokon. A Magyarországgal foglalkozó szakértők mindebből messzemenő és számunkra nem túlságosan hízelgő következtetést vontak le arra nézve, hogy mennyire megbízható szövetségesek vagyunk. Ez remélhetőleg nem fogja fékezni az újabb köz ép- és keleteurópai országok csatlakozását, de az „agytrösztökben” már megindult a csendes gondolkodás a NATO reformjáról, sőt hosszabb távon a célszerűségéről. A szkeptikusok egyik érve Magyarország teljesítménye. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az Egye sült Államokat zavarta az elmúlt években KözépEurópában folytatott magyar külpolitika. Washingtonban nem nagyon értették, miért kell alig néhány évvel az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt „státustörvénnyel” borzolni a kedélyeket. Annyit láttak belőle , hogy a korábban stabilizáló szerepet játszó Magyarország körül hirtelen paprikássá vált a hangulat, hol ez, hol az a szomszéd fejezi ki nemtetszését, és elakad a visegrádi négyek szépen indult együttműködése is. Tavaly ősszel az is nyilvánvalóvá vált, ho gy az amerikai diplomácia elérkezettnek látta az időt a magyarországi antiszemita jelenségek felemlegetésére. Előbb óvatos, majd nyílt formában jelezték Orbánnak, hogy ez nem fér bele a demokrácia játékszabályaiba. Az USA budapesti nagykövetét ekkor ért tá madásoktól a miniszterelnök nem védte meg a diplomatát – pedig az ő véleménye nemcsak hivatalos jelentésekben, hanem baráti beszélgetéseken is eljut a hatalom legfelső köreihez. Az, hogy most egyszerre zúdították Kovács nyakába az évek alatt felgyülemlett panaszokat, egyidejűleg természetes reakció (most jött először Washingtonba az új külügyminiszter) és tudatos választás. Colin Powell külügyminiszter és Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó persze diplomatikusan, inkább csak a kérdések szintjén, á m a gyakorlati politika kidolgozásával, előkészítésével foglalkozó szakértők már keresetlenebb formában adták a bemutatkozni érkezett Kovács László értésére, mit vár el Washington. Akik értenek hozzá, tisztában vannak vele, hogy a problémák egy része csak hosszú távon orvosolható. A haderőreformhoz például nemcsak politikai akaratra, hanem sok pénzre is szükség van, a terror elleni háborúhoz pedig hiába ajánlanánk nagy hangon katonai segítséget, ha egyszer a honvédségnek nincsenek angolul folyékonyan beszél ő tisztek által irányított, korszerűen felszerelt, jól kiképzett, bárhol bevethető alakulatai. Az elégedetlenség koncentrált kifejezése most alighanem arra irányult, hogy még időben, a programkészítés közben befolyásolja az új kormány terveit. Az amerikai külpolitika pragmatikus, nem nagyon érdekli az ideológia. Ha az egyik kormánytól megkapja, amit a másiktól hiába kért, nem érdekli, hogy a narancs vagy a szegfű pártjához tartozike a miniszterelnök. Medgyessy amerikai megítélésének két dolog árthat. Az eg yik, ha a magyar kormányfő elődjéhez hasonló politikát választ, és tartósan mást tesz, mint amit mond. A másik, ha nem sikerül időben, megnyugtató módon lezárni a múltjával kapcsolatos parlamenti vizsgálatot. Botorság lenne azt hinni, hogy az amerikai külü gyminisztérium a nem túl jelentős The Washington Times hidegháborúhoz szokott „magyarszakértőjének” gondosan Kovács látogatásához időzített, kellemetlenkedő cikkéből értesült a kormányfő múltjával kapcsolatos meglepetésről. Medgyessy Péter korábban szeptem beroktóberre tervezett washingtoni útjának néhány hetes késleltetése utólag szóra sem érdemes apróságnak fog tűnni – ha a vizsgálat lezárult, és közben nem robbannak újabb aknák. Most tapintatos, de érthetően
