Reggeli Sajtófigyelő, 2002. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-07-23
6 modellek helyett együttműködésről, önrendelkezésről és európai jövőről értekezzenek. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélte, a térségben 1989 után is érvényesek a régi értékrendek s ezek veszélyeztetik a magyarság közösségi jogait. A püspök példaértékűnek nevezte az anyaországi polgári körök mozgalmát, mert azok a kis közösségek aktív politikai részvételét segítik elő. A romániai magyarság katasztrofális mértékű fogyásáról szólva e lmondta: néhány hónapja még vészmadárnak nevezték azt, aki erre figyelmeztetett, így a népszámlálási adatok birtokában nemcsak a hogyan tovább kérdésre, hanem a miértekre is választ kell adni. A romániai magyarok egyetlen politikai szervezete eltávolodott a polgári értékektől, paktumpolitikájával a román hatalmat hitelesíti Nyugaton és tagadja a Budapesttel való együttműködés fontosságát. Ha nem sikerül belülről gyökeres változásokat elérni, akkor – és csak akkor – el kell gondolkodni az RMDSZen kívüli for mációkban való politizáláson. A szabad sajtó – felelős sajtó című előadáson Ovidiu Banches, a központi Ziua napilap szerkesztője kifejtette: Romániában a politikusok törvényeket hoznak az újságírók megzabolázására, így ma minden kritikus hangú zsurnaliszt át be lehet záratni. Elek István, a Heti Válasz főszerkesztője arról beszélt, hogy a felelősség és a profit egymást kizáró fogalmak a médiavilágban. Magyarországon csak jogilag van sajtószabadság, a kiadók vezetői, a reklámpiac döntéshozói és az újságírók többsége baloldali vagy liberális érzelmű. Szerető Szabolcs, lapunk szerkesztője úgy vélte, az Orbánkormány pozitív eszközökkel próbálta elősegíteni a médiaegyensúlyt, ám nem bántotta az ellenzéki sajtót, míg a Medgyessykabinet tiltásokkal és adminisztrá ciós gátakkal próbálja elhallgattatni a neki nem tetsző hangokat. A tusnádi rendezvényen – bár meghívták – információink szerint nem vesznek részt a budapesti kormány határon túli magyarokkal foglalkozó tisztségviselői és sorra mondják vissza előadásaikat a bukaresti kormánypártok emberei is. A szervezők mindennek ellenére nem aggódnak, szerintük „akinek a lelke itt volt, az itt is maradt”. vissza A dac ifjúsága - Kontra Ferenc regénye Betonba kellett önteni a re ndet - mondja Kontra Ferenc író a hetvenes évekről. Gimnazisták című nemrégiben megjelent könyve egy határ menti kollégiumba kalauzolja olvasóját, melyben egy hajdani vajdasági magyar diák idézi fel emlékeit. Egy baráti társaság önmagát nevelve segítve küz d a gimnázium ellenséges, zárt világa ellen, miközben szép lassan felfedezik önmagukat, képességeiket, azokat a célokat, melyekért élni érdemes. - Mi az, amit a hetvenes évek, és a hajdani pécsi kollégium leginkább elvett - ha elvett - a hetvenes évek ifjúságától? - Az önbizalmamat, amit a kollégium elvett, már akkor is barátaim segítettek visszanyerni. És talán hasonlóképpen lehettek ők is ezzel, különben nem szólt volna egy életre a barátságunk. Ha létezik bajtársiasság, azok között a falak között igencsak szükség volt rá. Mivel nem volt hiteles visszajelzése mindannak, amiben hittünk, amit csináltunk, szinte egymást neveltük. Elhatároztuk, hogy nem leszünk középszerűek. Ebből a dacból táplálkozott az is, hogy a társaságban nagyon korán kiderült, hogy kinek mihez v an tehetsége. Akkor is nagyon szurkoltunk egymásnak, ahogyan ma is. - Hallottam már a hetvenes évek nemzedékét - nem kis túlzással - a "semmi generációjának" nevezni, hogy látja kortársait?
