Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-08
5 Báb a Ivánnak is felajánlottam két kisebb misszióvezetői posztot. Nem fogadta el, s nem fogadta el a rendelkezési állományba helyezést sem. Inkább a törvény szerint járó 16 millió forintos végkielégítést választotta. Ő is politikai kinevezettként került az Ant allkormány idején helyettes államtitkári, majd a Fideszkormány idején előbb a varsói nagyköveti, azután ismét helyettes államtitkári posztra, és végül a közigazgatási államtitkári beosztásba. Mindvégig erősen érezhető volt rajta a pártpolitikai elkötelez ettség. Számára valószínűleg nem is lett volna jó megoldás egy semleges köztisztviselői szerep, ő inkább politikus, mint diplomata. Szeretném leszögezni, nem a szakértelmét vonom kétségbe. Alapos a felkészültsége, de pártpolitikai elkötelezettsége oly mért ékű, hogy a szocialistaszabaddemokrata kormány külpolitikájával valószínűleg nem tudott volna azonosulni. Ezért ajánlottam számára olyan országokban nagyköveti posztot, amelyek nem tartoznak a magyar külpolitika kiemelt területei közé. Ezt viszont nem fog adta el. Nem arról van inkább szó, hogy sikeres az ellenzék taktikája, amely az első naptól hangos vádakkal illeti önt, mondván, hogy "tisztogatás folyik a Külügyben"? Engem a hangoskodással és vádaskodással a legkevésbé sem lehet megingatni. Ha nem bí znék például abban, hogy Zupkó Gábor vagy az előző vezetés karrierdiplomata tagjai jó misszióvezetők lesznek, nem jelölném őket. Nem mindenki kap misszióvezetői ajánlatot a távozók közül. Írország népe ősszel dönt a nizzai szerződésről, amely lehetővé te szi az Európai Unió bővítését. Mit fog tenni Magyarország az "igen" érdekében? Egyik első teendőm lesz, hogy felveszem a kapcsolatot az ír külügyminiszterrel, és véleményt cserélek vele arról, hogyan lehet a népszavazás végeredményét befolyásolnunk. Ha l átunk erre lehetőséget, élni fogunk vele. Vannak találgatások arról, hogyan lehetne az íreket "kicselezni", jogi megoldással mégis lehetővé tenni belépésünket az EUba, ha nemet mondanának a referendumon. Erről mi a véleménye? Nem csak a befelé igyekvő országok, de a mostani tagállamok érdeke is, hogy a bővítés ne akadjon el. A megoldás megtalálása közös munka, amiben Magyarország természetesen részt fog venni. Önök miért támogatják, hogy a külföldiek hosszú ideig ne vehessenek földet Magyarországon? Miért akadályozzák meg a földtulajdonosokat abban, hogy az EUban annak és annyiért adják el földjeiket, akinek és amennyiért akarják? Jogos a kérdés. Amikor 1997ben a szocialistaszabaddemokrata kormány javaslatot tett a földtörvény módosítására, szaba dabbá akartuk tenni a föld forgalmát, már csak azért is, hogy az életképes gazdasági társaságok földhöz juthassanak. Azt akart uk továbbá, hogy a tőkehiány enyhítése, a mezőgazdasági termelés bővítése érdekében - nagyon szigorú feltételek mellett - a külföldieknek is legyen lehetőségük földvásárlásra. A jobboldallal szemben azzal érveltünk, hogy nem vesszük el, nem húzzuk ki a mag yar parasztok lába alól a földet, hiszen nem kötelezővé, hanem csak lehetővé akartuk tenni a föld eladását. De be kellett látnunk, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a magyar emberek sok évszázados ragaszkodását a földhöz. Így végül a gazdasági indokok ellenére visszakoztunk. Támogatják a Martonyivezetés által kezdeményezett védzáradékot, amely 7 év után megvizsgálná a magyar és az EUs földárakat, és ha túl nagy a különbség, újabb három évig korlátozná a földforgalmat? Nem látok okot rá, hogy ne tá mogassuk. Megjegyzem: az előző kormány az EUnak indokolatlan engedményt tett, amikor a hat párt által kialakított 10 éves átmeneti kérelmet leszállította 7 esztendőre. De még ebben is nyitott egy kiskaput: aki három éve Magyarországon él és mezőgazdasági termelést folytat, az a letelepedése után három évvel már megveheti a földet. Semmi nem indokolta az egyoldalú engedékenységet ebben a kérdésben. Megfelelő ellentételezést kellett volna kérni. Ezt a kormány elmulasztotta, és ezzel kedvezőtlen pozícióba hoz ta Magyarországot. A védzáradék kezdeményezésével ezt igyekezett jóvátenni, s mi ezt támogatjuk. Nem világos, a mostani kormány készüle egyes tárgyalási fejezetek újranyitására Brüsszelben. Mintha lebegtetnék ezt a lehetőséget. Nem szoktam használni a z újranyitás szót, mert ahol ideiglenesen lezárt fejezetek vannak, ott az újranyitást emlegetni veszélyes dolog. Erre általában nem reagálnak kedvezően. Ezért azt mondom, hogy a fejezetek újranyitása nélkül nézzük meg, vane lehetőség valamiféle finomhango lásra egyikmásik kérdésben. Lehete a magyar pozíciót egy kicsit javítani. Van azonban egy korlát, amelyet nem szabad átlépni: ez pedig a
