Reggeli Sajtófigyelő, 2002. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-06-08
4 tengernyi hátrahagyott előterjesztéshez, tervezethez, fogalmazványhoz is nehezen hasonlítható, amelyekkel mostanában szórakoztatják Orbánék a közvéleményt, na meg persze az új hatalom embereit. Ha a státustörvénymódosítást is ilyennek szánta volna a buk ott Fideszkormány, akkor most megállapíthatjuk: a tréfa rosszul sült el. A kedvezménytörvénnyel már csak azért sem illik viccelődni, mert nem nekünk szól elsősorban. Sokkal inkább a külföldnek: a kisebbségi magyaroknak, de a szomszédoknak, sőt Európának i s. Továbbá azért is méltatlan ez a „komámasszony, hol az olló” játék, mert hiszen a fideszesek e jogszabályt a mai napig kormányzati teljesítményük egyik csimborasszójaként mutatják be a közvéleménynek. Mármár határokon átnyúló nemzetegyesítésnek. Arról m ár nem beszélve, hogy mózesi kőtáblának is, amihez tilos bárkinek hozzányúlnia. A dolognak alighanem ez a része a legfurább és a legérthetetlenebb. A Fidesz ugyanis bukása óta egyhuzamban azzal ijesztgeti az utódokat, hogy a státustörvény esetleges módosít ása olyan súlyú ügy lenne, amely mindenképpen megérné a formálódó „polgári sejtek” együttmozdulását. Ugyanakkor viszont a tervezet lassacskán mégiscsak kiszivárgó szövegéből az derül ki, hogy Orbánék kormányzásuk idején nagyon is tisztában voltak a törvény gyengeségeivel. Valamint azzal is, hogy ez a jogszabály a velencei bizottság ajánlásai és a Nastase – Orbán paktum megkötése után nem áll meg a lábán eredeti formájában. Most ugyan a volt külügyi államtitkár csupán technikai jellegűnek igyekszik láttatni a még általuk előkészített módosítási javaslatokat, a szöveg ismeretében azonban ez az állítás igen nehezen tarthatónak tetszik. A jogszabály sikeres végrehajtásáról kiadott utolsó fideszes győzelmi jelentésekkel szemben ugyanis az idő múlásával a státustörv ény mind bizonytalanabb, cseppfolyósabb, megfoghatatlanabb képződménynek hat. S egyre kevésbé tudni: valójában mit ad ez a gyakorlatban a kisebbségi magyarság számára. Nemcsak az a baj vele, hogy kampánya során a Fidesz az unosuntalan hivatkozásokkal erős en elhasználta, devalválta a státustörvényt. Ettől az adott kisebbségi közegben még működhetne a dolog. Csak hát nem igazán ez a helyzet. Szlovákiával teljesen befagytak az ezzel kapcsolatos tárgyalások, ergo: a törvény momentán törvényen kívüli fattyúnak számít északi szomszédunknál. Romániában is csak a paktummal megfejelve érvényes, Kucsmáék pedig most már nyíltan kimondják, hogy Ukrajnában is valami hasonlót szeretnének, mint Nastaseék. És azt, hogy e faramuci helyzet megérett a fordulatra, az utolsó pi llanatban kidolgozott módosító javaslatával végre az Orbánkormány is beismeri. Ezért aztán a friss, ámde annál több viszontagságot megért státustörvény e pillanatban egy várócsarnok közepén terpeszkedő gazdátlan bőröndöt juttat az ember eszébe. Amiből különféle gyanús göncök, fura huzalok lógnak ki. Lehetne persze ez a csomag akár ár talmatlan jószág is, de hát ki tudja? Jobb inkább szólni a tűzszerészeknek és kivárni, mire jutnak majd ők vele. Sajna, profi tűzszerészeknek egyelőre se hírük, se hamvuk. De talán valahol már készülődnek a kiszállásra. vissza "A külpolitika nem szavazatszerző eszköz" - Négyszemközt Kovács László külügyminiszterrel 20020607 21:01 A magyar diplomácia irányítója, az MSZP elnöke szerint nem meghátrálás, hogy több fideszes politikus is külföldön folytathatja pályafutását a köv etkező időszakban. Mint mondja, biztos benne, hogy sok volt vezető jó nagykövet lesz, de nem mindenki kap ilyen ajánlatot. Kovács két évig párhuzamosan akar lenni MSZPelnök és külügyminiszter, és nem zárja ki, hogy ő lesz az MSZP jelöltje 2005ben, amiko r köztársasági elnököt választ a parlament. Úgy tűnik, máris lesznek politikai kinevezettek a Külügyminisztériumban. Olyan fideszesek, akiket nagyköveti posztra szánnak. Mi indokolja olyan pártkötődésű külügyesek kiküldését, mint például Zupkó Gábor volt fideszes kerületi alpolgármester? Zupkó Gábor valóban politikai kinevezettként került a Külügyminisztériumba, helyettes államtitkári posztra, de általános vélemény szerint jó teljesítményt nyújtott az elmúlt két esztendőben. Nem pártpolitikai, hanem szak mai szempontok vezették. A tárca gazdálkodásában és szervezeti működésében jelentős és kedvező hatású változtatásokat hajtott végre. Folytattam vele egy hosszabb beszélgetést, jó benyomást tett rám munkaszeretetével, elhivatottságával. Példamutató segítőké szséget tanúsított az ügyek átadásában. Azt mondta: ezt azért tette, mert kétévi munkája van ebben, nem szeretné, ha teljesítménye a szemétkosárba kerülne. Arra a következtetésre jutottam, hogy értékes ember, érdemes megtartani a külügyi szolgálat számára. Méltányos megoldás számára egy nagyköveti poszt egy olyan országban, amely ugyan nem tartozik a számunkra legfontosabbak közé, de ahol elsajátíthatja egy nagykövetség irányítását. És Bába Iván közigazgatási államtitkár, ő miért nem lett nagykövet?
