Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-23
5 Kutyaszorító című önéletírása, melyhez Kapaszkodás a megmaradásért címmel az éppen Amerikába látogató Csoóri Sándor írt bevezető esszét. Bár a Kutyaszorítóban Duray bírálta a magyar pártvezetést, az MSZMP korifeusait mégis in kább Csoóri előszava sokkolta, amely - írta a róla készített jelentés - "lényegében a szocialista rendszer alapjai ellen intéz támadást". Merthogy Csoóri az akkori "bajt kiváltó okok" felsorolásakor politikai tabukat döntögetve az egypártrendszert, a magán tulajdon megszüntetését, az egyházak megroppantását említette. Nem véletlen hát, ha az MSZMP titkársági határozatban mondta ki, hogy Csoóri "nacionalista" és "szocializmusellenes" írására "nyilvánosan is reagálni kell - mindezt pedig a Magyar Nemzet vagy a z Élet és Irodalom (É S) hasábjain". A szigorúan titkos jelzetű dokumentum ideológiai sorvezetőt is adott az akkor még "nevesítetlen" szerzőnek. Mint emlékezetes, a feladatot végül Hajdú János, a Magyar Televízió A Hét című műsorának - több formai és tartalmi kérdésben is újítá si jogosítványt kapó - főszerkesztője hajtotta végre. Hajdú 1983 szeptemberében - az ÉS hasábjain - támadta meg az egyébiránt publikálási tilalom alá vont, így a válaszadás jogától is megfosztott Csoórit. Ami kevésbé ismert: 1983ban nem Hajdú volt az egy etlen, aki pártfeladatul kapta a válaszadást. Mint azt a Népszava 1994ben közzétette, Hajdú írásával egy időben másik három szerzőtől, a Kádáréletrajzíró Gyurkó Lászlótól, a szociográfus Lázár Istvántól és a plágiumügyekben is érintett (HVG, 1994. novemb er 9.) Sükösd Mihálytól is rendeltek ledorongolást, amelyeket azok el is készítettek. A "versenyben" végül befutó, másfél újságoldalas Hajdúírás egyébként - a sajtólegendárium szerint - az irodalmi lap szerkesztőinek megkerülésével jutott el a nyomdába. É s a fáma szerint ezen alkalommal Aczél György személyes intézkedésére az ÉS példányszáma átléphette a bűvös - korántsem a kereslethez igazított - 60 ezres limitet. Hajdú cikkének azonban a hatalom szempontjából nem sok hozadéka volt: akkora felháborodást váltott ki az értelmiségi közvéleményben, hogy az agitprop. osztály ezt érzékelve elállt eredeti elképzelésétől, miszerint eszmecserét kezdjenek a Duray, illetve Csoóriügyről. Ugyanakkor a Durayügy a határon túl és idehaza is folytatódott: 1984 február jában, amikor a geológus a csehszlovák államfői és pártfőtitkári posztot egyaránt betöltő Gustav Husákot nyílt levélben figyelmeztette, hogy politikusi kötelessége "gátat vetni" a tervezett törvénytelenségeknek, erre két hónap múltán letartóztatási parancs formájában kapta meg a választ. Ez a május közepi akció ismét nemzetközi tiltakozási hullámot indított el: az amerikai PEN Club nevében négy világhírű és nagy tekintélyű író (Norman Mailer, Allen Ginsberg, Arthur Miller és Kurt Vonnegut) szót emelt Duray - és a "magyar ajkú kisebbség" - problémájának megoldása érdekében, az amerikai kongresszus 38 tagja pedig, Tom Lantos képviselő kezdeményezésére, az emberi szabadságjogok tiszteletben tartását számon kérő levelet intézett Husákhoz. Az első pozsonyi perné l jelen volt, említett három magyar író pedig nyílt levélben "az egész magyar kisebbség sérelmének" nyilvánította Duray letartóztatását. A magyarországi tiltakozásnak új lökést adott, hogy kora nyáron az őrizetbe vett geológus magyarországi barátai közül hatan megalakították a Duraybizottságot. Ennek tagjai - köztük Bence György filozófus, a kisebbségi magyarok ügyét esztendők óta figyelemmel kísérő Hamburger Mihály és Törzsök Erika szociológusok (utóbbi 1997 és 1998 között a Határon Túli Magyarok Hivatal ának elnöke) - "nyílt" (de Magyarországon persze csak szamizdatban terjesztett) tájékoztató levelekkel tartották ébren a Duraykérdést, és sorozatos beadványokkal bombázták a magyar pártvezetést, határozott fellépésre nógatva azt. Ugyanez idő tájt 37 felvi déki származású értelmiségi is aláírt egy, az MSZMP központi bizottságának címzett, nyilvánosságra azonban csak a rendszerváltást követően hozott memorandumot, amely ugyancsak azt szorgalmazta, hogy a magyar pártvezetés "tegyen meg mindent" a politikus sza badon bocsátása érdekében. A HVG kérdésére válaszolva ma Duray egyébként azt a meglepő kijelentést tette, hogy úgy látja: korántsem ezek "az egyébiránt igen tiszteletre méltó és sose feledhető" akciók alapozták meg az ellene emelt vád átminősítését, a per törlést, majd 1985 májusában az amnesztiát, hanem sokkal inkább a szovjet nagypolitikában történt változások, elsősorban is Gorbacsovnak az ő szabadon bocsátását mindössze két hónappal megelőző hatalomra kerülése. A szlovákiai magyar politikus úgy véli: le gfőképp ennek köszönhette azt is, hogy a Duraybizottság tagjai által időközben kijárt amerikai ösztöndíjra feleségével együtt utazhatott ki Amerikába 1988ban, és tartózkodhatott ott mindaddig, mígnem 1990ben már egy minden tekintetben más Csehszlovákiáb a tért vissza. vissza Murányi Gábor Heten esélyesek a NATOba Vannak még kételyek Románia és Bulgária alkalmasságáról NSZ • 2002. május 23. • Szerző: Füzes Oszkár Bár a NATObővítés hivatalos megvitatása még el sem kezdődött, a nyilvánosságra került állásfoglalásokból úgy
