Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-23
4 Durayügyek a nyolcvanas években A megosztó összekovácsoló "Emberipolitikai hajtóvadászatnak" nevezte Csoóri Sándor azt a reakciósorozatot, amelyet Duray Miklós né mely megnyilvánulása váltott ki az elmúlt hetekben Magyarországon és Szlovákiában. Duray nem először került pergőtűzbe, ám két évtizede nemzetközi színre lépésekor kivételes egységre inspirálta a másképpen gondolkodókat. ,,A Durayügyben szerv ezett aláírásgyűjtést az akció kezdeményezői befejezték. A tiltakozó levelet február 7ei keltezéssel juttatták el az Elnöki Tanács elnökének, Losonczi Pál elvtársnak, illetve a budapesti Csehszlovák Nagykövetségen keresztül Gustav Husák elvtársnak. A leve let 305en írták alá..." 1983. február 23án került a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikai bizottsága (pb) tagjainak asztalára a fenti tájékoztató. Az agitációs és propagandaosztály jelentése persze némiképp megkésettnek mondható, hiszen az ügy egykori főszereplőjét - a manapság idehaza és Szlovákiában kisebbségi képviselőként másfajta viharokat kavaró Duray Miklóst - akkor már egy napja szabadlábra helyezték a csehszlovák hatóságok, és "bizonytalan időre" elnapolták az ellene folyó államellenes felforgatási pert is. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja jelenlegi ügyvezető alelnökének politikusi szerepét megalapozó, több mint két évtizeddel ezelőtt kezdődött Durayügyet a mai események (torzító) tükrében újabban ismét gyakorta felemlegetik, különö sen a politikusnak a Fidesz Kossuth téri, második választási fordulós monstre rendezvényén elmondott szavai nyomán. E szereplés megítélésének mai sokféleségével éppen ellentétes volt az az egység, amelyet a Durayval húsz esztendeje történtek generáltak Mag yarországon. Ami tény: 1982 novemberében őrizetbe vették az akkor már másfél évtizedes ellenzéki múlttal, de nemzetközi hírnévvel még korántsem rendelkező, 37 éves geológust. Duray elismerte, hogy alapító tagja a negyedik éve illegálisan tevékenykedő Csehszlovákiai Mag yar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, és az egyik fő szerzője a bizottság nevével fémjelzett, a mind jogfosztottabb szlovákiai magyar kisebbség helyzetét elemző, Párizsban publikált tényfeltáró összeállításoknak. Ezeknek az idő tájt éppen az a törvényjavasl at adott aktualitást, amely szerint a (cseh)szlovákiai magyar iskolákban szlovákra kívánták változtatni az oktatás nyelvét. Az e tervezet elleni tiltakozó akció szervezése volt az őrizetbe vétel indoka. A Duray letartóztatása és perbe fogása elleni széles körű nemzetközi tiltakozó akciókból a magyar értelmiség több áramlata is kivette részét. És nem csupán a "kirekesztettek": a már súlyosan betegeskedő "állami", ám ugyanakkor ellenzéki költőfejedelem, Illyés Gyula is - Bessenyei Ferenc színművésszel és Ben da Kálmán történésszel közösen írt külön tiltakozó levélben - protestált Csehszlovákia budapesti nagyköveténél. Az 1983. január utolsó napján kezdődött pozsonyi tárgyaláson - ha hivatalosan nem is, demonstratíve annál inkább - képviseltette magát a Magyar Írók Szövetsége: a szervezet három választmányi tagja (Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós) közvetlenül a vádlottak padjára ültetett Duray Miklós mögött foglalt helyet. S noha a nagy nyilvánosság akkor nem értesült róla, mégis tény, hogy a számár a teremtett nemzetközi publicitás révén mind ismertebbé váló Duray szabadon bocsátásáért felsorakozott a magyarországi ellenzék is. A korábban említett, több mint háromszáz aláírással nyomatékosított tiltakozó levél megfogalmazói között volt az egykori il legális kommunista, a Rákosi és Kádár börtöneit is megjárt, az ellenzéki egységet összekalapáló Donáth Ferenc, az Illyés halála után a "népiek" igazodási pontjává előlépő Csoóri Sándor, valamint irodalomtörténész famulusa, Kiss Ferenc, a demokratikus ellen zék fő tekintélye, a későbbi első SZDSZelnök Kis János, a rendszerváltás utáni MDFkormány honvédelmi minisztere, Für Lajos történész vagy a már említett Mészöly Miklós. A magyar pártvezetés körében voltaképpen nem is a "testvéri Csehszlovákiában" történ tek keltettek aggodalmat - állítja hét évvel ezelőtti ellenzéktörténeti monográfiájában Csizmadia Ervin szociológus , hanem az az - utóbb alkalminak bizonyult - összhang és együttműködés, amely az addig és azóta gyakran egymás ellen kijátszott népiek és a demokratikus ellenzék között éppen Duray ügyében kialakult. A már említett - a Magyar Országos Levéltárban őrzött s eddig publikálatlan - 1983. februári agitprop. jelentés még igyekezett ugyan megnyugtatni a legfelsőbb pártvezetést: nincs ok aggodalomra, hisz az aláírók többsége "magánlevélnek szánja a tiltakozást", amelyről "a nyugati sajtó sem tett említést". 1983 tavaszától azonban a Durayügy Magyarországon mégis új dimenziót kapott, s némiképp Csoóriüggyé lényegült át. New Yorkban a Püski Kiadónál megjelent ugyanis Duray Miklós
