Reggeli Sajtófigyelő, 2002. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-05-22
11 Több hiányzó lesz a trencséni találkozón Pénteken és szombaton Trencsén várában tartják a három Beneluxállam és a négy vise grádi ország kormányfőinek informális találkozóját, amelyen Magyarország — a kormányváltás miatt — nem miniszterelnöki szinten képviselteti magát. Jóllehet a vendéglátó Mikulás Dzurinda többször azt nyilatkozta, hogy Medgyessy Pétert szívesen látná Trencsé nben, Csák Máté legendás várában sem Orbán, sem Medgyessy nem lesz jelen — erősítette meg kedden Boris Gandel szlovák külügyi szóvivő. Magyarországot Stumpf István kancelláriaminiszter és Bába Iván helyettes külügyi államtitkár képviseli. A találkozót Pozs ony és Prága a visegrádi együttműködést felújító eseményként fogja fel. Hollandia sem kormányfői szinten képviselteti magát, és a lengyel miniszterelnök, Leszek Miller is csak a pénteki vacsorára ugrik át Trencsénbe. vissza Kes zeli Ferenc MTI (Pozsony) Biztonságpolitikánk kérdései Folytatva és mindenekelőtt hazánk szempontjából döntő fontosságú magyar vonatkozásokra is kitérve szombaton ugyanezen az oldalon megjelent biztonság- és külpolitikai fejtegetésemet szeretném hang súlyozni: Nemcsak arról van szó, hogy az új globális kihívások (nemzetközi terrorizmus elleni harc) csak transzatlanti együttműködéssel oldhatók meg, hanem arról is, hogy a transzatlanti kötődés (amint azt a közelmúlt fájdalmasan tanúsította) a régión belü li biztonsági problémák megoldásához is elengedhetetlen. Európa, ezen belül az EU egyelőre nem rendelkezik — és a belátható középtávon sem fog rendelkezni — azzal az operativitással, döntés- és cselekvőképességgel, továbbá katonatechnikai képességekkel és kapacitásokkal, melyek e feladatok teljesítéséhez szükségesek. Azonban az egész NATO — EUproblematikát magunkat már bentlévőnek számítva abból a biztonságpolitikai megfontolásból kell megközelítenünk, hogy abszolút érdekünk a szomszéd országok integrációs pályán tartása. E tekintetben bőségesen van mit az előző kormány hibái nyomán kijavítani, helyrehozni, de bőséggel vannak olyan új feladatok is, amelyek teljes egészében erre a kormányra hárulnak, sőt a következő négyéves cikluson is túlmutatnak. Ez egy rendkívülien hatékony tolóerő arra, hogy ott erősödjék a demokrácia, ami kettős értelembe nemzeti érdekünk: — így számíthatunk korrekt, kölcsönösen hasznos kétoldalú kapcsolatokra — ami a 10 millió magyar érdeke, — csak így számolhatunk a kisebbségi jog ok valós érvényesülésével — ami a 3 millió magyar magyarként való fennmaradásának egyedülien biztos feltétele. Következésképpen érdekünk, hogy a NATObővítés a csatlakozási kritériumok változatlan fenntartása és szigorú betartása mellett folytatódjék, hog y a NATObővítésnek a második köre, sőt további bővítési körök valószínűsége is erősödjék, mert ez az a külső erőtér, amely a leghatékonyabban a demokrácia irányába tereli az egyelőre kívül maradott szomszédos országokat. Természetesen elképzelhető egy eg yszeri és teljes körű bővítés is, de erre az esetre még fokozottabban áll az, hogy csak a csatlakozási kritériumok egészének teljesítése esetén kerüljön arra sor. E tekintetben, ha szabad magamat egy kicsit profánul kifejeznem, nem vagyunk valami jó passzb an. A NATO lényegében már egy évtizede, vagyis a hidegháború befejezése óta keresi a helyét a nap alatt, és a múlt év szeptember 11i dráma után inkább, mint bármikor kézenfekvőnek tűnik, hogy ezt elsősorban a nemzetközi terrorizmus elleni harcban találja meg. Ennek azonban az a sajátossága, hogy más látásmódot kényszerít az emberre. Legfontosabb hatása az, hogy a szövetség alakítás új elvét vezette be: a misszió határozta meg a koalíció összetételét, és nem fordítva. A NATObővítésre vonatkoztatva ez azt jelenti: nem zárható ki, hogy nagy lesz a hajlandóság
